100 éve, 1926. január 26-án született Mensáros László Kossuth-díjas színművész, akinek életútja szinte sűrítménye a 20. századi magyar történelemnek. Háború, hadifogság, politikai meghurcoltatás, börtön, hosszú hallgatás és késői elismerés – mindez egy olyan alkotó sorsában, aki intellektuális színészetével, pódiumestjeivel és tanári munkájával maradandó nyomot hagyott a magyar kultúrában.
„…mégis a hitelesség az, ami az átlagosnál és a másoktól elkülönülő színvonalra juttat, hitelesség, vagyis valami Igazság az ismerete, amit tudatni akarok mindenkivel, bármilyen szavakat is adnak a számba”
– írta magáról naplójában.
Háború, börtön, elhallgattatás és késői diadal – Mensáros László életútja szinte regénybe illő. A 100 éve született Kossuth-díjas színművészre tíz, pályáját és sorsát meghatározó történeten keresztül emlékezünk, felidézve színpadi alakításait, legendás pódiumestjeit és rendkívüli emberi tartását.
1. Polgári gyökerek, művészi indulás
Mensáros László Budapesten született, földbirtokos ősökkel rendelkező polgárcsaládban. Édesanyja konzervatóriumot végzett zongorista volt, aki már kisgyermekkorában tanította fiát hangszeres zenére. A zene, a ritmus és a forma iránti érzékenység későbbi színészi és előadóművészi munkásságában is meghatározó maradt.
2. Nyelvek és fegyelem
A Champagnan papi elemi iskolában sajátította el a francia nyelvet, majd bencés gimnáziumban tanult tovább. A klasszikus műveltség, a fegyelmezett gondolkodás és a humanista értékrend egész pályáján jelen volt: Mensáros sosem pusztán szerepeket játszott, hanem gondolkodó művészként volt jelen a színpadon.
3. Háború, menekülés, hadifogság
A második világháború idején, hogy elkerülje a katonai behívót, 1944-ben beiratkozott a mosonmagyaróvári mezőgazdasági főiskolára, amelyet azonban a nyilasok hamarosan feloszlattak. A közeledő szovjet csapatok elől Ausztriába menekült, ahol amerikai hadifogságba esett. Csak 1945 novemberében térhetett haza Magyarországra.
4. A színház vonzása és az első kirekesztés
A háború után tisztviselőként dolgozott, de fellépett a jezsuiták rendházában és a Katolikus Színpadon is. 1946-ban felvették az Országos Magyar Színművészeti Akadémiára, ám társai piszkálódásai és származása miatt fél év után távozni kényszerült. Bár később visszakerült a főiskolára, osztályidegennek minősítették, végül eltávolították.
5. Egy el nem követett disszidálás következménye
A megaláztatások hatására megpróbált külföldre szökni, ám az utolsó pillanatban visszafordult. Ennek ellenére tizenhárom hónap elzárásra ítélték illegális határátlépés szándéka miatt. Ez a megtörés mély nyomot hagyott benne, és hosszú időre meghatározta pályája alakulását.
6. Debreceni sikerek: Rómeó és Hamlet
Szabadulása után statisztált a Nemzeti és a Madách Színházban, majd 1952-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Itt kapta meg első igazán nagy lehetőségeit: Rómeó és Hamlet szerepében is kiemelkedőt nyújtott. A kritika felfigyelt intellektuális mélységére, elemző játékára.
7. 1956 és a második elnémítás
Az 1956-os forradalom idején Debrecenben a forradalmi bizottmány tagja volt. 1958-ban ezért perbe fogták, és két év börtönre ítélték, amelyből kilenc hónapot kellett letöltenie Márianosztrán. Szabadulása után segédmunkásként, majd pincérként dolgozott, színpadra nem léphetett.
8. Késleltetett visszatérés
Csak 1961 őszén sikerült Berényi Gábornak elérnie Aczél Györgynél, hogy újra szerződtethessék. Mensáros 1964-ben térhetett vissza a Madách Színházba, amelynek húsz éven át meghatározó tagja maradt. Nyugdíjasként is itt játszott, egészen pályája végéig.
9. A pódium mestere
Mensáros számára a vers- és előadóestek jelentették a legtöbbet. A XX. század című estje a magyar pódiumművészet történetének mérföldköve lett. Bár kezdetben betiltották, végül több mint 1500 előadást ért meg. Később Arany János költészete köré építette egyik legnagyobb hatású műsorát, amelyhez hanglemez is készült.
Élete utolsó másfél évtizedében súlyos betegségekkel küzdött, 1978-ban infarktust kapott. Hitéből merített erőt, és időskorában teológiai tanulmányokat folytatott a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián.
10. Búcsú és díjak
1993 januárjában Shakespeare Téli regényének monológjával búcsúzott a Madách Színház színpadán. Néhány héttel később, február 7-én hunyt el.
1956-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1972-ben érdemes művész, 1978-ban kiváló művész lett. Művészetét 1980-ban Kossuth-díjjal, 1989-ben Magyar Művészetért díjjal ismerték el. 1992-ben Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Az 1993-ban létrejött Mensáros László Alapítvány díjat alapított emlékére, 2010-ben kiadta naplóit a Kairosz Kiadóval. 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) postumus honoris causa címet adományozott neki.
