„Mindig maradj a fényben!” De sikerül-e, és mi történik, ha az árnyékos oldalra kerülünk? Karen Marie Moning Tündérkrónikák című teljes sorozata, mely egy gyönyörűen megírt, különleges világba vezet, az olvasói aktivitásnak köszönhetően jelenhet meg magyar nyelven.
Amikor a Tündérkrónikák sorozat első kötete, a Keserű ébredés megjelent (2007), a tinédzserkorú célközönség még javában az újkori, divatossá lett vámpírtörténetek (Stephanie Meyer tetralógiája) visszafogottnak tetsző világában élt, és persze a Harry Potter-őrület is bőven tartott még. Suzanne Collins megérdemelten elsöprő sikerű Az éhezők viadala csak egy évvel később jött ki, Richelle Mead Vámpírakadémia-folyama pedig egyéb szempontok szerint gyűjtötte olvasóit, lévén az írónőnek több sorozata is él, Cloe Neill vagy Laurell K. Hamilton urban fantasyja pedig már az idősebb korosztálynak. Karen Marie Moning munkája a nagy súllyal jelenlévő konkurencia és az elsőkönyves megjelenések ellenére megtalálta az utat olvasóihoz: elsősorban azért, mert fokozatosan adagolta az ismerősnek vélt (Írország), ám bizarr miliő milyenlétét és a közönségsikerhez elengedhetetlen romantikát.
A történet a young adult (YA) kategóriában már nagyon is megszokottan, szinte sablonosan kezdődik, megismerjük a Georgiában élő, kisvárosi, rózsaszínrajongó, vihogós csitrit, MacKayla Lane-t, aki erős jellem- és személyiségfejlődésen esik át, miután megtudja, hogy Írországban tanuló nővére, Alina gyilkosság áldozata lett. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta. Ekkor még elsősorban a gyermeki énje, bosszúszomja és kíváncsisága hajtja, ám a válaszok keresése közben a kislányból felnőtt lesz – felfedezi és megtanulja használni saját adottságait, mialatt betekintést nyer a tündérek veszedelmes világába. Merthogy egy különlegesnek mondható tündérvilágba visz el bennünket olvasókat Moning. Mac egy olyan vérvonal leszármazottja, amely áldás és átok is egyben, ezáltal belekeveredik egy titkos eseménysorozatba – egy ősi konfliktusba, amely már századok óta dúl emberek és halhatatlan lények között, akik évezredek óta ott rejtőznek az emberek között.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel Mac előtt lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen.
És ez az a pont – a széria első kötetének vége -, amikor az írónő egy jól irányzott csavarral élve megváltoztatja a sorozat és hősnője teljes mibenlétét: a tiniknek írott kezdést, egy kiváló fordulattal, egy sokkal szélesebb olvasói rétegnek ajándékozza. Mac megismerkedik a gonosszal, ellenség és barát között kell választania, újonnan felfedezett adottsága pedig (látja a tündéreket, sőt megölni is képes az amúgy halhatatlan lényeket) hol gátolja, hol előreviszi, hogy elérje célját: a nővére gyilkosának megtalálását. A halált hozó szextündér és a V’lane azonban több mint végzetes hatással bír felette, mindemellett a titokzatos Barrons is kilép az oktatói szerepkörből, szembesítve a lányt a szerelmi háromszögek végzetes és veszélyes végkimenetelével.
Aztán Mac – az írónő jóvoltából –, aki már végképp kinőtte a tizenévesek problémáit, sokkal nagyobb gonddal kénytelen szembesülni: áldozattá válik, amikor a világok közötti kinyílt kapun átszabaduló hercegek Prí-yává, azaz a tündérekkel való szexuális kapcsolat megszállottjává teszik. Így az akaratától megfosztott hősnőt a kitartás és az önmagában vetett reményvesztett hit próbája elé állítják. Hogy mi fontosabb, az egyén szabadsága vagy az egyént meghatározó jegyek? Barrons pontos választ ad a Rossz hold kelt fel című negyedik kötetben: „A nevek pusztán illúziók (…), nevetséges címkék, amelyeket az emberekre ragasztanak, hogy attól jobban érezzék magukat, mert a satnya kis életük jobban megfogható.”
A Tündérkrónikák egyik legfeltűnőbb erénye – a fordulatos meseszövés mellett – a teremtett világ. Az ír mitológia állandó jelenléte, a valós történelmi utalások és leírások a fikciós fantáziával elegyítve. Ritka e műfajban, de Moning hősei – határon belül – képesek jók és rosszak, ártatlanok és gonoszak lenni, képesek változni, jellemükben erősödni vagy épp ellenkezőleg: gyengülni. A hős attól hős, hogy végigmegy egy úton, amely nincs kikövezve számára. A jelenkori fantasyreneszánsz legjobb produktuma kétségkívül Suzanne Collins Az éhezők viadala trilógiája, mellette muszáj megemlíteni a már kevésbé promótált Jonathan Stroud Bartimaeus-sorozatát, és ehhez a vonalhoz ér fel Karen Mary Moning Tündérkrónikája. Felejtsük el a J. K. Rowling Harry Potterét, mert bár felrázta az olvasási kedvet, minőségi irodalomnak nehezen nevezhetnénk, és felejtsük el az egyéb young adult, egy kaptafára készült fantasy-utánzatokat, mert azok esetlegesen szórakoztatóak (kinek miért), ám valós értékkel csak címkézve látták el őket. Ha újat, minőségit szeretnénk olvasni, keresni kell a könyvespolcokon.
A kérdések, melyekre választ keresünk: kicsoda valójában Mac, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon, valójában önmagunk megismerésére adhatnak választ. A Tündérkrónikák utolsó részei (Rossz hold kelt fel, Új nap virrad) nem sodornak senkit a kétségek völgye felé, és bár sok mindent az olvasónak kell kikövetkeztetnie a szabadság útján, Moning jól terelget. Egy akciódús kalandregény, ami jól felhasználja a fantasy kereteit, némi szerelemmel, szabadságvággyal és az elnyomás elleni forradalmi eszmékkel.
Mitől jó egy modern ifjúsági fantasy? Mire van szüksége valójában az olvasónak? Nem lehet általánosítani, kinek, mire van igénye, ám a kérdés kérdés marad: szép, ám üres mondatokkal vagy valódi tartalommal gazdagítjuk tudásunkat és élményvilágunkat? Lehet teleírni szóvirágokkal és idézhető közhelyekkel egy történetet, de van-e értelme?
Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozat Kiadó: Cor Leonis Kiadó, Kelly Kiadó, Megjelenés: 2007-2012, Oldalszám: 400
LaZa
