2017. július 24.  Hétfő
Szitálás, gyenge eső 22 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. július 24.  Hétfő   Kinga, Kincső
Szitálás, gyenge eső 22 °C Szitálás, gyenge eső

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete

“Számomra nincs más választás”

I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója

Séta a prágai Károly hídon

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete  
Idősebb Alexandre Dumas népszerűségének titka nagyon egyszerű, műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót.
“Számomra nincs más választás”  
Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint 70 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én halt meg Raoul Wallenberg, aki 1945. január 17-én tűnt el.
I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója  
675 éve, 1342. július 16-án hunyt el I. Károly, azaz Károly Róbert, a háromszor koronázott király. Uralkodása alatt fénykorát élte a lovagi kultúra, terjedt az írásbeliség, kolduló szerzetesrendek honosodtak meg az országban.
Séta a prágai Károly hídon  
Hatszázhatvan éve, 1357. július 9-én kezdték el építeni Prága és a világ egyik leghíresebb kőhídját, a cseh főváros egyik jelképének számító Károly hidat.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Zulejka kinyitja a szemét című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Zulejka kinyitja a szemét

Szerző: / 2017. május 18. csütörtök / Szubkultúra, Könyvvilág   

Guzel Jahina (Fotó: @ Le Courier de Russie) A Zulejka kinyitja a szemét a keserű boldogságról szól – vallja a szerző, aki történelmi művekre és családi visszaemlékezésekre támaszkodva írta meg könyvét.

A történet 1930 telén kezdődik, egy kis tatár faluban. A fiatal parasztasszonyt, Zulejkát a falu összes lakójával együtt Szibériába költöztetik – ahol aztán, az Angara partján találkoznak az Oroszország más részeiről áttelepítettek tömegeivel. Egyszerű parasztok és leningrádi értelmiségiek, csavargók és bűnözők, muzulmánok és keresztények, pogányok és ateisták, oroszok, tatárok, németek, csuvasok próbálják meg elhódítani a tajgától azt a kis életteret, amelyben meghúzhatják magukat… sőt talán valami boldogságot is megtalálnak. Zulejka pedig itt, a szinte elképzelhetetlen szenvedések és veszteségek után válik felnőtt, független, a saját szerelméért és vágyaiért kiállni képes nővé.

A Zulejka kinyitja a szemét a keserű boldogságról szól – vallja a szerző. A történelmi könyveken és kutatásokon túl Guzel Jahina nagyanyja visszaemlékezéseire támaszkodott a regény megírásakor. Ő ugyanis közel tizenhét évet élt a szibériai kitelepítésben, az Angara partján. A tatár falutól a szibériai száműzetésig vezető emberpróbáló út leírásakor az írónő sokat merített nagyanyja emlékeiből.

„A Zulejka kinyitja a szemét című regény nagyszerű debütálás. Megvan benne az igazi irodalom legfontosabb erénye – egyenesen szíven üti az embert. A történet, melynek főhőse egy, a kuláktalanítás éveit átélő tatár parasztasszony, annyira hiteles, életszerű és varázslatos, amilyennel ritkán találkozunk az utóbbi évtizedek kortárs prózájának hatalmas folyamában” – írja Ljudmila Ulickaja a regényről, amelyet az irodalomnak ahhoz a válfajához sorol, amelyről azt gondolták, a Szovjetunió széthullása óta már teljesen feledésbe merült: a kétkultúrájú írók műveinek sorába.

Oroszországban 2015 legnagyobb sikere volt Guzel Jahina regénye. Guzel Jahina Kazanyban született, hároméves koráig csak tatárul beszélt, az óvodában tanult meg oroszul. Moszkvában él. Dolgozott a reklám, a PR és a marketing területén, majd filmes tanulmányokat folytatott. A filmes látásmód érezhető a regényben is.

Ulickaja szerint Guzel Jahina regénye „kétségtelenül női regény. A nők erejéről és gyengeségéről mesél, az anyaság szentségéről – nem egy angol gyerekszoba díszletei közé helyezve, hanem egy munkatelep, egy pokoli rezervátum világába, amely a világtörténelem egyik legnagyobb gonosztevőjének elméjében született meg.”

Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét
(részlet a regényből)

Terhes? Hát igen, állandóan éhes volt, de hát nem kaptak enni. Igen, a hasa az utóbbi időben elnehezült, de azt gondolta, csak öregszik. És vérzése sem volt mostanában – azt hitte, a megrázkódtatások miatt van. De hogy terhes… Ez igen, Murtaza, kifogtál a halálon. Ő maga már rég a sírban van, de a magja él, és itt növekszik Zulejka hasában. Félig már ki is hordta.
Egy újabb kislány? Hát persze, mi más lehetne. Hogy mondta mindig a Vérszipoly? „Csak lánygyerekeket szülsz.” Nem, másképp mondta: „Csak lánygyerekeket szülsz, és azok is mind elpusztulnak.”
Vajon akkor majd ez is…? Ez is, minden bizonnyal. Ez is elhagyja őt, alighogy megszületett. Mielőtt még selymes kis bőrérol elmúlik az újszülöttek pírja, mielőtt még kicsiny szemei megtelnek értelemmel, mielőtt még apró szája mosolyra húzódna. Zulejka a fekete mennyezetre meredve fekszik. A gondolatai versenyt futnak a zakatoló kerekekkel. A vagon deszkafala mögött elsuhan a langyos májusi éj. A félig üres, könnyű vonatkocsi szokatlanul inog, billeg, mint egy bölcső. Már mindenki alszik – a jóságos Izabella, aki fél éjszakán át simogatta a kezét, és a csodabogár professzor, aki olyan hosszasan nézte ot ragyogó, derűs tekintettel. Neki is aludnia kéne, de nem megy. Vajon szabad-e azt kérnie Allahtól, hogy a gyermeke legalább talpra álljon? Hogy legalább tegyen néhány lépést, mielőtt elhagyja az árnyékvilágot? Vagy ez túl nagy merészség lenne? Nincs itt senki, akitol tanácsot kérhet – sem Murtaza, sem a mullah-hazret. Magasságos, kérlek, súgd meg nekem te magad, szabad-e ilyet kérnem tőled. Ennél többet nem kérek, nincs hozzá merszem. De legalább ennyit.

 

Guzel Jahina Zulejka kinyitja a szemét című regényét Iván Ildikó fordításában jelenteti meg az Európa Könyvkiadó.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek