A trianoni szerződést 1920. június 4-én írták alá az első világháború győztes nagyhatalmai és Magyarország képviselői. A döntés értelmében Magyarország területe a csaknem 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18 milliósról 7,6 milliósra csökkent.
„A XX. század a magyar nép történelmének egyik legdrámaibb időszaka. A század első két évtizedében Magyarország még egy európai nagyhatalom – az Osztrák-Magyar Monarchia – része volt, a magyarság egésze tartozott szuverenitása alá. Aztán jött az első világháború, amelynek vérzivatara végén az ország a vesztesek közé került, s a történelmi Magyarország hihetetlen gyorsan széthullott. A Trianonban 1920. június 4-én megpecsételt történelmi tragédia a további nyolcvan évre maradandó sokkhatást gyakorolt: az ország területe egyharmadára (93 ezer km2-re) csökkent, a lakosság közel 20 millióról 7,6 millióra apadt, a magyarság milliói szakadtak az anyaországon kívülre. A létrejött trianoni kisállamnak a század folyamán többször is talpra kellett állnia.”
100 éve, 1920. június 4-én írták alá az I. világháború győztes hatalmai Magyarország képviselőivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a háborút lezáró magyar békeszerződést. „A magyar történelemben sorsfordító trianoni békediktátum hatásait nehéz pontosan szavakba önteni – írja Dobó Attila. – A magyarság azóta teljesen megváltozott helyzetét jól jellemzi egy eddig még sehol nem publikált adat: 1920-tól napjainkig több mint nyolcmillió magyar kényszerült, illetve született kisebbségi létbe, és az elnyomás különböző módozatai hatására legalább egyötödük, több mint másfél millió ember kényszerült szülőföldje elhagyására.”
Az 1867 utáni közel fél évszázados nyugalmi periódust 1914 nyarától 4 évig tartó öldöklő háború, a háborút pedig az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország forradalmaktól, majd ellenforradalomtól kísért felbomlása követte. E folyamat végpontja az 1920-as trianoni békeszerződés volt, amely egy új, a réginél sokkal kisebb, etnikailag- nyelvileg viszont jóval homogénebb Magyarországot hozott létre.
100 éve, az ország feldarabolásakor milliónyi magyar embert rendeltek idegen hatalmak fennhatósága alá, amelyek célja a területükön élő magyarok önazonosságának megtörése, asszimilálása volt. E trauma kezelése jelenleg nincs napirenden.
A merényletet az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország ürügyül használta fel az első világháború kirobbantására. A bécsi diplomácia a nagy háborúra legjobban felkészült Németország biztatására 1914. július 23-án eleve teljesíthetetlen ultimátumot nyújtott át Szerbiának, majd július 28-án, pontosan egy hónappal a szarajevói merénylet után hadat üzent. A konfliktus egy hét alatt világháborúvá terebélyesedett, a háborúba augusztus 4-ig belépett a Monarchia oldalán Németország, Szerbia oldalán Oroszország, majd Franciaország és Nagy Britannia is, és 1917-ben hadat üzent a központi hatalmaknak az Egyesült Államok is. A négy évig tartó világháború a korábbi háborúkhoz képest elképzelhetetlen pusztulást hozott, a végső egyenleg 10 millió halott, 20 millió sebesült, a polgári lakosság mérhetetlen szenvedése és egy olyan békerendszer volt, amely magában hordozta a következő világháború csíráját.
A székely hadosztály előtt március elején elmondott beszédében már a fegyveres ellenállást hirdette a területi követelésekkel szemben – de hadsereg nélkül. Március 20-án délelőtt Vyx alezredes, az antant budapesti katonai missziójának vezetője jegyzéket adott át Károlyi Mihálynak, amelyben újabb területeket kellett volna átadni a románoknak. Károlyi a délután 5 óra körül kezdődött minisztertanácsi ülésen javasolta a Vyx-jegyzék elutasítását, tiszta szociáldemokrata kormány megalakítását, mely mellett megtartaná a köztársasági elnöki tisztségét. A Berinkey-kormány elhatározta lemondását, és utolsó ülésének időpontját a következő nap délutánjára tűzte ki.
1919. március 21-én azonban a Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja államcsínyt hajtottak végre és proklamálták a proletárdiktatúrát. Károlyit este telefonon értesítették, hogy a polgári demokratikus köztársaság megszűnt létezni. Tudatták vele azt is, hogy az ő aláírásával, a tudta és beleegyezése nélkül megjelent egy nyilatkozat, amelyben „lemondott és átadta a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának”. Károlyi a történteket tudomásul vette és visszavonult, a további eseményekben nem vett részt.
Károlyi Mihály 1919 júliusában – reménytelennek látva a helyzetet – elhagyta Magyarországot. A Horthy-korszak idején mindvégig emigrációban élt, bírálta a két háború közötti kormányokat, együttműködést alakított ki a kommunistákkal. Magyarországon perbe fogták távollétében és vagyonát hazaárulás vádjával elkobozták. Azzal vádolták, hogy az első világháborúban a végig ellenséges területeken harcoló hadsereget és vezetését az ő forradalmi, pacifista propagandája hátba döfte. Nemzetiségi politikájukkal lovat adtak a történelmi Magyarország nemzeti kisebbségei alá. A megszálló erőkkel szemben nem tanúsítottak ellenállást. Az utolsó vádpont már a Tanácsköztársaságot illette, miszerint a kommunistáknak ő adta át a hatalmat, s Trianon nem volt más, mint büntetés a kommünért. Károlyi visszautasította a vádakat, s a „Hit, illúziók nélkül” című önéletírásában igyekezett tetteit igazolni.
A békefeltételeket a magyarok részvétele nélkül határozták meg a békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjét kívánták biztosítani.
Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva – teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában kapta meg a magyar delegáció, ezek olvastán az eredeti küldöttség lemondott, így a szerződést magyar részről Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és megbízott miniszter írta alá 1920. június 4-én. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.
A 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát tartalmazta, amely minden szerződésben helyet kapott. A szerződés kimondta Magyarország függetlenségét, meghatározta határait és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A haderő létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget és nehézfegyverzet birtoklását, s korlátozták a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétől 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért, zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a győztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt. A békeszerződés betartását nemzetközi katonai ellenőrző bizottság felügyelte.
A szerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország, Szepes és Árva megyékből kapott területeket. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát.
A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada az új határokon túlra került, felük összefüggő tömbben a határ mentén. A békeszerződés tartalmazott a kisebbségek jogaira vonatkozó előírásokat is, eszerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket és biztosítani kell kulturális, vallási életük zavartalanságát.
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, északon Somoskő és környéke (kivéve a Somoskőújfalui várat) 1923-ban tért vissza.
A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett. Magyarország 1938-ban az első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, majd 1939-ben Kárpátalja fennmaradó részét. 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, 1941-ben Jugoszlávia német megszállása után visszakerült a Délvidék is. Akkorra Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került – de ennek ára a háborús részvétel volt a fasiszta Németország oldalán. Az 1947. február 10-én aláírt, a II. világháborút lezáró párizsi béke lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a bécsi döntéseket, sőt Csehszlovákia megkapott három Pozsony környéki falut is a Duna jobb partján.
2010. május 31-én az Országgyűlés a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Sólyom László köztársasági elnök június 3-án írta alá a törvényt, amely másnap lépett hatályba.
