„Az embernek kell hit, kell, amiért lelkesedni lehet, kell hogy érezze, nem fölösleges, hiábavaló az élete.” 100 éve, 1921. július 17-én született Szenes Hanna költő, az ellenállási mozgalom mártírja, aki a világháború kitörése után úgy döntött, harcolni fog a fasizmus ellen.
Az Izraelben nemzeti hősként tisztelt „jishuv ejtőernyősök” közül kiemelkedik Szenes Hanna (Hannah Szenes, Szenes Anikó) alakja. Izraelben minden gyermek ismeri tragikus történetét.
Szenes Hanna 1921. július 17-én született Budapesten. Jómódú, asszimilálódott zsidó családból származott, édesapja, Szenes Béla újságíró, színpadi szerző, műfordító volt. Hanna (akit eredetileg Anikónak anyakönyveztek) a Baár-Madas református leánygimnáziumban tanult, és már abban az időben verseket is írt.
A zsidótörvények, az egyre erősödő diszkrimináció és a nácizmus előretörése cionistává tették, és 1939 szeptemberében elhagyta Magyarországot. Palesztinába ment, ahol előbb a lányok számára fenntartott nahalali mezőgazdasági iskolába járt, majd Caesareában egy kibucban dolgozott.
Visszatért Európába, hogy segítse a zsidó ellenállási mozgalom munkáját, és hogy kimentse családját és zsidó honfitársait Magyarországról. 1942-ben csatlakozott a Hagana mozgalom Palmach nevű fegyveres csoportjához, majd 1943 júniusában bevonult a brit hadseregbe. Az alapkiképzést követően Egyiptomban kapott ejtőernyős kiképzést, hogy társaival a náci vonalak mögött megszervezzék és segítsék az ellenállási mozgalmat, és üldözötteket mentsenek.
SZENES HANNA: PERCEK TÁNCA
A sötét utcán lámpafények.
Az égen izzó csillagok.
Szívemben mindig új remények,
Az élet útján ballagok.
Köröttem furcsa, titkos láncban
S földöntúli lázas táncban
A percek lejtenek.
Én nézem őket kérdő szemmel,
Kíváncsian és félelemmel:
Vajon mit rejtenek?
Némelyikük csupa derű,
Másik fájdalmas, keserű,
Az egyik édes, ölelő,
A másik lelket elölő.
Csak menjetek. Az újak jönnek.
Mind egyforma és mégis más,
Mert ez a tánc, mert ez a lánc
Maga az örök változás.
S a percek jönnek, nem köszönnek,
Nem búcsúznak, tovább úsznak,
Nesztelenül ellebegve
Végtelenből végtelenbe.
(Budapest, 1937, február)
1944 márciusában Jugoszlávia partizánok által ellenőrzött területe felett dobták le őket. Egy ideig ezen a területen maradtak, majd június 9-én elindultak Magyarország felé. Valószínűleg árulás következtében a határ átlépése után szinte azonnal egy csendőrjárőr elfogta és a pécsi kémelhárításra vitte őket.
Ekkor kezdődött el a fiatal lány öt hónapig tartó kálváriája, amelynek során számtalanszor kivallatták, kegyetlenül megkínozták, ám soha nem tudták rávenni arra, hogy küldetésükről, bajtársairól bármit is eláruljon. Először a Gestapo kezére került, akik Budapestre vitték, és itt vallatták, majd szeptemberben a magyar kémelhárítás követelte és kapta meg a foglyot. Céljaik elérése érdekében édesanyját is letartóztatták, de a vele való szembesítés sem törte meg a lányt. Október 28-án katonai bíróság elé állították, és hűtlenség és hazaárulás miatt halálra ítélték. Fellebbezni nem engedték, de kegyelmet kérhetett volna, ő azonban ezt elutasította, mondván: gyilkosoktól nem kér kegyelmet. 1944. november 7-én a fegyház udvarán agyonlőtték. Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították, és a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték örök nyugalomra.
Nemzeti hősként tisztelik
2001-ben Izrael Állam budapesti nagykövetségén emléktáblát és -termet avattak tiszteletére, és a VII. kerületben a Jósika és a Rózsa utca által határolt kis teret róla nevezték el. 2020-ban itt avatták fel miniszobrát, Kolodko Mihály alkotását. 1999-ben Dénes Gábor készített róla dokumentumfilmet, amelyben olyan emberek szólalnak meg, akik személyesen ismerték őt. A filmben archív felvételek, fotók, visszaemlékezések és a költő naplórészletei is láthatók és hallhatók.
Naplóját, leveleit és verseit a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg 1991-ben. Írásaiból egy nagyon érzékeny, tudatos, fiatal kora ellenére is éretten gondolkodó ember alakja rajzolódik ki. Írt egy erősen önéletrajzi ihletésű egyfelvonásos darabot is A hegedű címmel. Több versét, például a Boldog a gyufa kezdetűt Izraelben népdalként éneklik. 2020-ban teljes irodalmi hagyatéka az Izraeli Nemzeti Könyvtár birtokába került.
