Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiához intézett hadüzenetével 110 éve, 1914. július 28-án tört ki az első világháború, amely 1918 novemberéig tartott. A „nagy háború” igen gyorsan megkapta a világháború minősítést, hiszen sem a harcok, sem a hadviselő államok nem korlátozódtak Európára.
110 évvel ezelőtt, 1914. június 28-án Gavrilo Princip, a Narodna Obrana nevű szerb titkos szervezet tagja Szarajevóban követte el az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse ellen. Zsófia hercegnő haslövést kapott, Ferenc Ferdinándnak pedig a nyaki főütőerét érte a golyó. A trónörökös az anekdota szerint kijelentette: „Es ist nichts!”, vagyis „Semmiség!”. Ezek voltak az utolsó szavai. A magyar történetírás mindig is merényletnek tartotta Ferenc Ferdinánd és felesége szarajevói meggyilkolását. Ma is létező dilemma, hogy az elkövető, Gavrilo Princip hős vagy terrorista volt-e. (Belgrádban szobrot emeltek a tiszteletére.)
A merényletet az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország ürügyül használta fel az első világháború kirobbantására.
A Monarchia a politikai gyilkosságot követően – a nagy háborúra legjobban felkészült Németország biztatására – 1914. július 23-án eleve teljesíthetetlen ultimátumot nyújtott át Szerbiának, majd július 28-án, egy hónappal a szarajevói merénylet után hadat üzent és hadműveleteket kezdett ellene.
A 2023-ban elhunyt Gerő András történész szerint a békeidők utolsó hónapjaiban az emberek már tudták, valami baj lesz, de azt nem gondolták, hogy egy négy éves szörnyű háború vár rájuk. Inkább azt hitték, hogy ha lesz is háború, az inkább csak egy „férfias, rövid kaland lesz”.
„Mindenki lelkes volt a háborút illetően, és azt gondolták, hogy a magyarok majd bosszút állnak a szerbeken, közvetve az oroszokon, akik leverték 1849-ben a magyar forradalmat. Senki nem gondolta, hogy hány százezer halott, hány százezer nyomorék és a teljes történelmi Magyarország szétesése lesz az ára a háborúnak.”
Gyakorlatilag egy hét alatt világháborúvá terebélyesedett a konfliktus.
Párizs és London biztatására Oroszország – Szerbia védelmében – 1914. július 29-én meghirdette a részleges, másnap az általános mozgósítást, erre Németország augusztus 1-jén hadat üzent Oroszországnak, augusztus 3-án pedig Franciaországnak. Nagy Britannia augusztus 4-én hadiállapotba került Németországgal, amelynek erői ezen a napon már mélyen benyomultak Belgiumba. Az Egyesült Államok csak 1917. április 6-án üzent hadat a németeknek, amerikai csapatok 1917. június 25-től szálltak partra Franciaországban.
Ferenc Ferdinánd a Habsburg-család sarjaként 1863-ban született Grazban. Apja Károly Lajos főherceg, I. Ferenc József császár és király öccse volt, akinek a halála után, 1896-ban a főherceg a Monarchia trónörököse lett, és altábornagyi rangot kapott. Tíz évvel később, 1906-tól kezdett komolyabban foglalkozni a politikával. A bécsi Belvedere kastélyban katonai irodát állított fel, amely szinte második hatalmi központtá vált. Ferenc Ferdinánd támogatta a Monarchiában élő, számos nemzetiség jogainak kiterjesztését, ugyanakkor a magyar önállóság korlátozásán fáradozott. A magyarok nem igazán kedvelték, számos vicc és gúnyolódó cikk jelent meg róla. Kortársai agresszív, militarista külpolitikusként jellemezték. 1914 júniusában eredetileg egy hadgyakorlat megtekintésére utazott Bosznia-Hercegovinába.
Bosznia és Hercegovina 1878-as okkupációja az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni irányú hódításainak egyik első megnyilvánulása volt. Ezzel a félszigeten kulcsfontosságú pozíciót szerzett Oroszország erősödő térhódításával szemben, viszont magára vonta a balkáni népek, elsősorban Szerbia gyűlöletét.
A megszállást 1908-ban bekebelezés követte, mintegy meghiúsítandó a délszláv államok egyesülését. Az 1912-es Balkán-háború viszont – éppen az ottani népek együttműködése eredményeként – egyrészt véget vetett Törökország európai uralmának, másrészt a balkáni népek felszabadulásához vezetett. Az 1913-as második Balkán-háború folyományaként a Monarchia „elérte”, hogy számos nagyhatalom mellett Olaszországot és Romániát is maga ellen hangolta.
A szarajevói merényletet a Monarchia vezetői arra használták fel, hogy Szerbiával és Oroszországgal „leszámoljanak”. Élvezték a német imperializmus támogatását, amelynek sürgős volt a háború kirobbantása. Az 1914. július 23-i, Szerbiának küldött osztrák-magyar ultimátumban az állt, hogy a szarajevói gyilkosságot Belgrádban agyalták ki, hogy a gyilkosok a fegyvereket és a robbanóanyagot szerb tisztektől és tisztviselőktől kapták, és azok Boszniába juttatását a szerb határőrség emberei irányították.
A tízpontos ultimátumban szerepelt követelésként a Monarchia ellen és annak területi sérthetetlensége ellen irányuló propaganda beszüntetése, a „Narodna Obrana” szervezet feloszlatása, az Ausztria-Magyarország-ellenes szövegrészek eltávolítása a tankönyvekből, az ilyen propagandát folytató tisztek és katonák eltávolítása a hadseregből, a június 28-i összeesküvés hátterének osztrák-magyar részvétellel való kivizsgálása, megnevezett szerb határőrtisztek elbocsátása és bíróság elé állítása és egyebek. Az ultimátum 48 órát adott Belgrádnak, hogy „fenntartás nélküli pozitív választ” adjon.
A világháborút senki nem nevezte elsőnek, mert fel sem merült a gondolat, hogy az megismétlődhet.
A francia nyelvű ultimátumra Szerbia francia nyelvű, lényegében elutasító választ adott, majd 1914. július 28-án következett a bécsi, szintén francia nyelvű hadüzenet:
„Minthogy a szerbiai királyi kormány nem válaszolt megnyugtató módon arra a jegyzékre, amelyet a belgrádi osztrák-magyar követ 1914. július 13-án átnyújtott, a császári és királyi kormány kényszerítve érzi magát arra, hogy jogainak és érdekeinek védelmét saját maga biztosítsa, és ebből a célból fegyverek döntésére apelláljon. Ausztria-Magyarország a jelen pillanattól hadiállapotban levőnek tekinti magát Szerbiával.”
Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország 1914. szeptember 5-én katonai egyezményt írt alá – ezzel megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország vezette központi hatalmakkal szemben álló, antant elnevezésű hatalmi csoportosulás. Az antant-hatalmak megállapodtak: nem kötnek különbékét háborús ellenfeleikkel, és békefeltételeket csak kölcsönös egyeztetés után hoznak nyilvánosságra.
Kevéssel a háború kitörése után a britek megtámadták a német gyarmatokat, majd (a központi hatalmak oldalán) hadba lépett az Oszmán Birodalom, 1915-ben (az antant oldalán) Olaszország is, Oroszország 1917-ben dőlt ki. A korlátlan német tengeralattjáró-háborún felbőszült Egyesült Államok 1917-ben avatkozott be (szintén az antant oldalán), s ezzel a háború el is dőlt. Az Európába szállított kétmillió amerikai katonának és a hatalmas mennyiségű hadianyagnak köszönhetően az antant 1918 tavaszán meg tudta állítani az utolsó nagy német támadást, majd ellentámadásba átmenve döntő fölényre tett szert.
Az első világháborúban összesen 38 ország vett részt. A gyarmatokkal együtt érintett volt a Föld akkori népességének kétharmada, több mint másfél milliárd ember.
A harcokban és a harcok következtében tízmillióan vesztették életüket, annyian, mint korábban egy évezred összes európai háborújában.
Nagy számban kerültek bevetésre harci repülőgépek és tengeralattjárók, ekkor vetettek be először harckocsit és vegyi fegyvert.
A háborúban négy birodalom omlott össze: a német, az osztrák-magyar, az orosz és az oszmán. Finnországgal, a balti államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és a későbbi Jugoszláviával kilenc „új” állam jött létre. Győztes nagyhatalomként zárta a háborút Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország, s Japán is megerősítette nagyhatalmi pozícióját Kelet-Ázsiában. A győztesek a Párizs-környéki békeszerződésekben fittyet hánytak a wilsoni igazságosság és önrendelkezés elveire, az általuk diktált „békerend” nem teremtett sem igazságosabb, sem biztonságosabb világrendet.
Az első világháború 1918 őszén az antant győzelmével ért véget. Az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői 1918. november 3-án Padova mellett elfogadták az antant békefeltételeit, a szerb-horvát-szlovén állam pedig a győztesek oldalán lett részese a Párizs-környéki békeszerződéseknek.
