Charles Lindbergh amerikai pilóta, aki először repülte át egyedül, leszállás nélkül az Atlanti-óceánt. A magánéletében ellentmondásos és elítélhető életet élő Lindbergh nevéhez fűződik a kereskedelmi repülés korszakának beindítása. Hihetetlen bátorsága továbbra is inspirál másokat.
Charles Lindbergh (teljes neve: Charles Augustus Lindbergh Jr.) 1902. február 4-én született Detroitban. (Michigan állam). Svéd származású apja Minnesota állam szenátora, apai nagyapja még a svéd parlament tagja volt. Az ifjú Lindbergh húszévesen abbahagyta tanulmányait, hogy szenvedélyének, a repülésnek élhessen. Műrepülő bemutatókkal járta Amerikát, ejtőernyős ugrásokkal szórakoztatta a közönséget, sétarepülésre vitte az elszánt érdeklődőket. 1923-ban vásárolt egy leselejtezett világháborús repülőgépet és beiratkozott a légierő texasi pilótaképző iskolájába, ahol egy évet tanult, s a tartalékos őrnagyi rangig vitte.
Rövid ideig postajáratot vezetett St. Louis és Chicago között, miközben már nagy álma, az Atlanti-óceán átrepülése foglalkoztatta. A húszas évek vége felé még az ő 2000 órás repülési tapasztalatával sem volt könnyű szponzorokat szerezni, mert a repülés még gyerekcipőben járt. Lindberghnek végül 1927-ben sikerült hat St. Louis-i üzletembertől 15 ezer dolláros támogatást szereznie, egy szállodalánc-tulajdonos pedig huszonötezres díjat ajánlott fel a sikeres átrepülés végrehajtójának. Az összeg sokak figyelmét felkeltette, de a próbálkozás inkább lutrinak számított: a Lindbergh előtt 12 nappal rajtolt két francia pilóta például nyomtalanul eltűnt.
Lindbergh 1927. május 20-án indult New Yorkból a San Diegó-i Ryan Airlines légitársaság által épített Spirit of Saint Louis nevű gépével, a Párizsig tartó 5776 kilométeres utat 33 óra 27 perc alatt tette meg. Vállalkozása egyáltalán nem volt kockázatmentes, több alkalommal is azon a ponton volt, hogy visszafordul. A sűrű ködben periszkóp segítségével kellett navigálnia, mert a kilátást eltorlaszolták a gép elejére szerelt üzemanyagtartályok, s többször is csak néhány méterrel a hullámok fölött bukdácsolt. A műszerfalon azonban ott volt az egyik legelső útirány-ellenőrző műszer és egy korszerű, földi indukciójú iránytű. Párizsban húszezres ünneplő tömeg várta, egyik napról a másikra nemzeti hős lett. A következő három napban hatvanötezer üdvözlő táviratot kapott és egyszerre kilenc légitársaság invitálta igazgatósági tagjai közé. A hadseregben ezredessé léptették elő, Doumergue francia köztársasági elnök a Becsületrend keresztjét tűzte gallérjára.
„Lucky Lindy”, Amerika kedvence, 1929-ben feleségül vette Anne Morrow írónőt, s a következő évben kisfiuk született. A pilóta 1932 elején került még egyszer a hazai és nemzetközi érdeklődés középpontjába, mikor nyaralójukból – máig tisztázatlan módon – elrabolták húszhónapos gyermekét. Az 50 ezer dolláros váltságdíjat kifizették ugyan, de a Lindbergh-bébinek csak a holttestét találták meg. A kétévi eredménytelen nyomozás után letartóztatott Bruno Hauptmann német származású ácsmester mindvégig tagadott, de a bíróság bűnösnek találta, és 1935-ben kivégezték. Az ügy a mai napig nem jutott nyugvópontra, időről időre jelentkezik valaki, aki tisztázni akarja a tragédiát – idáig eredménytelenül. Felesége a tragédia ellenére vele maradt, és további öt gyermeket szült neki.
A harmincas évek elején Lindbergh légitársaságok műszaki tanácsadójaként működött, 1939-1941-ben pedig a légierőnél szolgált. Lindbergh antiszemita kijelentésekkel keltett feltűnést, sőt nyíltan vállalta a náci rezsim iránti szimpátiáját is. Ellátogatott Németországba, ahol lelkes fogadtatásban részesült, még állami kitüntetést is kapott. Ez utóbbi miatt otthon komoly támadások érték, egyre jobban elszigetelődött. Ezredesi rangjáról azzal az indokkal mondott le, hogy nem ért egyet Amerika világháborús politikájával, de Pearl Harbor után rendfokozat nélküli közlegényként harcolt a Csendes-óceánon. Rehabilitálására 1954-ben került sor, amikor Eisenhower elnök dandártábornokká nevezte ki, egy évvel korábban az óceán átrepüléséről írt könyvéért Pulitzer-díjat kapott.
Egy német Lindbergh-kutató azzal a felfedezéssel állt elő, hogy a hírneves pilóta legalább kettős életet élt: Svájcban és Németországban három titkos családja és hét törvénytelen gyermeke volt, s közben még az amerikaiaknak is kémkedett. Az már 2003 végén bebizonyosodott a DNS-vizsgálat alapján, hogy egy müncheni kalaposnő, Brigitte Hesshaimer három gyermekének Lindbergh az apja 1957-ben megismerkedtek meg, Lindbergh ekkor 55, a hölgy 31 esztendős volt. 17 évig tartó kapcsolatukat a legnagyobb titokban tartották. Valószínű, hogy a nő testvérével is viszonya volt, aminek gyümölcse újabb két gyermek, s valószínűsíthető, hogy a nagytermészetű férfiú magántitkárnőjével is közelebbi kapcsolatba került két gyermek erejéig.
A modern repülés úttörője 1974. augusztus 26-án halt meg rákbetegségben, a Hawaii-szigetekhez tartozó Mauin.
Egykori teljesítménye mai szemmel nézve is korszakos jelentőségű volt. Unokája, Erik Lindbergh 2002. május 20-án, nagyapja rekordjának 75. évfordulóján és annak tiszteletére a New Spirit of St. Louis névre keresztelt Lancair Columbia 300-as gépével 17 óra alatt repülte át az Atlanti-óceánt.
