„Aki az igazságot keresi, legyen alázatosabb a porszemnél. Az emberek lábukkal tapossák az út porát, de aki az igazságot keresi, legyen olyan alázatos, hogy még a por is megtapodhassa.” 150 éve született Mohandász Karamcsand Gandhi, India apostola.
Mohandász Karamcsand Gandhi 1869. október 2-án született Porbandarban, Gudzsarat államban, apja, Porbandar hercegség főminisztere jól egyensúlyozott a hercegek, a britek és a nép között. Vallásos hindu anyja Visnu tiszteletében nevelte, de hatott rá a dzsainizmus is, mely erőszakmentességet és toleranciát hirdet. Gandhi falusi iskolában kezdett tanulni, apja később Rajkot minisztere lett, ahol jobb oktatást kapott.
„A demokrácia akkor marad fönn, ha az emberekben erõs a függetlenségük, önbecsülésük és egységük érzése, és ha ragaszkodnak hozzá, hogy csak igaz jó és igaz embereket válasszanak képviselõjüknek.” (Mohandász Karamcsand Gandhi: Önéletrajz)
13 évesen megnősítették, s egy évre kimaradt az iskolából. Ifjú korában ateista volt, kipróbálta a dohányzást s a húsevést is, orvos szeretett volna lenni, végül jogot tanult. 1888-tól a londoni Inner Temple College hallgatójaként főleg a helyi szokások és az otthoni hagyományok közt őrlődött, fő gondja az öltözködés és a vegetarianizmus volt – egész életében küzdött a vallási előírások betartásával.
Hazatérve kérvényeket írt megrendelésre, majd Dél-Afrikában kapott állást. Itt húsz évet töltve szembesült a faji megkülönböztetéssel. Mikor meg akarták fosztani az indiaiakat szavazati joguktól, népe szószólója lett. 1897-ben majdnem meglincselték a fehérek, de ő nem vádolta őket. A búr háborúban a briteket támogatta, de a helyzet később sem változott, s 1906-ban megalázó rendelet jelent meg az indiaiak nyilvántartására. Ők Gandhi vezetésével tiltakoztak, s vállalták a megtorlást – ez volt az erőszakmentes ellenállás, a szatjágraha. (Hosszas huzavona után a kormány 1914-ben megegyezett az indiaiakkal.)
Dél-Afrikában Tolsztoj keresztény tárgyú írásai, a Korán és a hindu szent könyvek alapján arra jutott: minden hit igaz, de egyik sem tökéletes. 1904-ben alapított telepén a lakók maguk termelték meg élelmüket.
Gandhi 1914-ben hazament Indiába, s ismét sebesültápoló egységet szervezett. 1919-ben, az amritszári mészárláskor kapcsolódott be a politikába, szót emelt a zendüléssel vádoltak ítélet nélküli lecsukása ellen. 1920-ban a függetlenségi mozgalom s a Kongresszus Párt vezetője lett, polgári engedetlenségi mozgalma bojkottálta a brit intézményeket és árukat. 1922-ben hat évre ítélték, de csak két évet ült. Amikor a párt kettészakadt, a hinduk és muzulmánok is szembekerültek, ő éhségsztrájkkal fékezte meg az erőszakot. 1930-ban nagy tömeggel a tengerhez vonult, tiltakozva a sóadó ellen. 60 ezer ember került börtönbe, de a sólepárlást 1931-re engedélyezték. A fogságban éhségsztrájkkal lépett fel az érinthetetlenek diszkriminációja ellen, s a britek ismét engedtek.
„Soha nem voltam képes felfogni, hogyan érezhetik emberek megtisztelőnek magukra nézve, hogy embertársaik megalázkodnak előttük” – írta Önéletrajzában. 1934-ben lemondott a vezetésről s kilépett a Kongresszus Pártból, mert az erőszakmentességet a párt vezetői eszköznek tartották csupán. A vidéki háziipar fejlesztését célozta meg, önellátó telepeket, asramokat alapított. A II. világháború idején a párt az autonómia fejében támogatta a briteket, Gandhi ezért újra szembefordult a Kongresszussal, s 1942-ben a britek kivonulását követelte, akik a pártvezetőkkel együtt lefogták.
„Amit szeretnék elérni, amire e harminc év alatt törekedtem és vágyakoztam, az nem egyéb, mint az önmegismerés, mint az, hogy szemtől szembe láthassam Istent, hogy eljussak móksa(megváltás) állapotába. Csupán ezért a célért élek, mozgok és létezem. Amit szóban és írásban megfogalmazok, s amit a politikában teszek, mind ugyanazt a célt szolgálja.” (Mohandász Karamcsand Gandhi: Önéletrajz)
Az 1945-ben kezdett tárgyalások két éve alatt beérett a britek megosztó, a hindu-muszlim ellentétre épülő politikája: zavargások közepette elfogadták a Mountbatten-tervet, amelynek értelmében 1947-ben a gyarmat helyén két állam jött létre, India és Pakisztán. Gandhi ezt tragikusan élte meg: a függetlenséggel elveszett az egység. A két közösség közt összecsapások törtek ki. Gyalog járta a falvakat, a menekültek segítésére, a sebek gyógyítására törekedett, ezért mindkét fél részrehajlással vádolta. Mivel a szó nem használt, 79 évesen is böjtbe kezdett, s ennek hatására a zavargások megszűntek.
