1870. április 8-án írta alá I. Ferenc József osztrák császár és magyar király a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapításáról szóló rendeletet.
Nem új keletű dolog a légköri viszonyok és változások követése. Az első megfigyelések már az ókorban megtörténtek. A meteorológia (régies nevén légtüneménytan) tudományos megfigyelése az időjárási folyamatokkal és előrejelzésekkel foglalkozó tudományág.
A Magyar Tudományos Akadémia 1868. április 6-án tárgyalta a független magyar földdelejességi intézet létrehozásának javaslatát. I. Ferenc József osztrák császár és magyar király 1870. április 8-án – 150 éve – ellenjegyezte a „Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet” alapító okmányát, ami a Budapesti Közlöny május 3-i számában jelent meg, ezért a májusi napot tekintjük a Szolgálat születésnapjának, írja a met.hu.
Az új intézet először az Eötvös József báró vezette kultuszminisztérium fennhatósága alá került, aki első igazgatónak Schenzl Guidót nevezte, fő feladataként a meteorológiai mérések szervezését, állomáshálózat fejlesztését és a mérések kiértékelése mellett az ország éghajlati viszonyainak feltárását határozta meg. Szervezeti szabályzata értelmében feladata az ország éghajlatának és földmágneses viszonyainak kutatása volt. 1890-ben Konkoly-Thege Miklóst nevezték ki az intézmény élére.
A neves csillagász a saját birtokán, a felvidéki Ógyallán felépítette az akkori Európa egyik legkorszerűbb csillagvizsgálóját. Létrejött a Prognózis osztály, és 1891-től naponta térképes „Időjárási sürgöny-jelentést” adtak ki. Ógyalla a trianoni békediktátumot követően a csehszlovák állam része lett. 1911-ben, nyugállományba vonulásakor készült el az intézet új budapesti székháza, amely ma is az Országos Meteorológiai Szolgálat központja. Az intézet munkájában visszaesés következett be, csak 1934-ben indult meg némi fejlődés, amelyet a második világháború ismét megállított.
A háború után újraszervezték a tudományos kutatást, a szakemberképzést, szélesítették a nemzetközi kapcsolatokat, és 1947-ben aláírták a Meteorológiai Világszervezet (WMO) egyezményét. 1952-ben Pestlőrincen átadták a Marczell György Obszervatóriumot, és az országban másutt is létesültek megfigyelőállomások.
„Az új palota hatalmas, kétemeletes modern épület. Bejáratát stilizált meteorológiai jelzések ékítik. Földszintjén balról van a nemsokára megnyíló csillagászati és meteorológiai múzeum, jobbról a könyvtárhelyiségek és a vendégszobák. Az első emeleten az igazgató és az aligazgató dolgozószobái, a laboratóriumok, a tanácsterem és az elnöki igtató. A második emeleten foglalnak helyet a prognózis osztály, a klimatológiai, a zivatar, az ombrometriai és a regisztráló osztályok. A manzarton gyönyörű fotografáló helyiségeket találunk. A megfigyelő-toronyban a regisztráló műszerek számára két helyiséget rendeztek be. A torony terraszán állítják fel a széljelző, a napfénytartam- és a napsugárzás-mérő műszereket. Itt végzik a pilot ballon megfigyeléseket és egyéb specziális észleléseket. Végül az alagsorban találjuk a hatalmas mechanikai műhelyt és a raktárakat.
Az épület egyéb részei lakásokul szolgálnak. Van még azután egy kis műszerparkja is, a hol a legszükségesebb megfigyelő-műszerek találnak elhelyezést.” (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1911. március 5.)
A jogelőd megalakulásának centenáriumán, 1970-ben az Intézet az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) nevet kapta. Feladat- és hatáskörét legutóbb egy 2005. évi kormányrendelet határozza meg: az OMSZ meteorológiai adat-, információgyűjtő és -elemző szervezet, amely információkat is szolgáltat.
