„Az ember még csak nem is sejti, nemhogy előre tudná, mi az, ami megpróbáltatásain át fogja segíteni” – vallotta Mahátma Gandhi, az indiai függetlenségi mozgalom vezetője. A 155 évvel ezelőtt, október 2-án született Gandhi egységes Indiáról álmodott, de ez nem valósult meg.
„Az ember legyen tevékeny, a társadalom törekedjen arra, hogy önmaga állítsa elő mindazt, ami legégetőbb szükséglete. Ilyesmire gondolt, amikor konstruktív programját hirdette. És arra a hét-nyolcszázezer falura, ahol az indiai lakosság közel hetven százaléka még ma is él. Tudta, hogy az ország szegény, és néhány acélmű és gyár nem segít a falvakon. A falvakból akart elindulni. A falusiakat akarta felemelni. Kinevették. A falvakat máig nem sikerült felemelni.” (Mahatma Gandhi)
Mahátma Gandhi 155éve, 1869. október 2-án született Mohandász Karamcsand „Mahátma” Gandhi néven. A nyugat-indiai Porbandarban született, apja az ottani kis hercegség főminisztere volt. Hindu neveltetésben részesült, de hatott rá az erőszakmentességet és toleranciát hirdető dzsainizmus is.
Alig 13 évesen megházasították, a hatvankét évig tartó frigyből öt fiú született. Szülei 1888-ban Londonba küldték jogot tanulni, itt anyjának tett ígérete szerint hű maradt vallása előírásaihoz, az angol szokásokban való megmártózása kimerült pár kísérletben, például táncórákon való részvételben. 1891-ben tért haza, de az ügyvédi praxisra nem érezte magát alkalmasnak (a tanúk kikérdezése megviselte), ezért kérvények írásával kereste kenyerét.
1893-tól Dél-Afrikában élt, az ott élő nagyszámú indiai bevándorlót, olykor őt magát is ért atrocitások, megaláztatások nyomán a faji megkülönböztetés ellen kezdett küzdeni.
„A kívülről ránk kényszerített megszorítások ritkán eredményesek, de ha önként vesszük magunkra őket, határozottan kedvező a hatásuk.” (Mahátma Gandhi: Önéletrajz)
Amikor 1906-ban a brit hatóságok egy megalázó rendeletet adtak ki, a Gandhi vezette indiaiak a megtorlást is vállalva tiltakoztak – sikerrel, az erőszakmentes ellenállás, a szatjágraha eredményeként a rendeletet 1914-ben visszavonták. Gandhi a következő évben tért haza.
A politikai életbe 1919-ben kapcsolódott be, amikor a brit hadsereg Amritszárban fegyvertelen tüntetők közé lőtt és több száz embert mészárolt le.
1920-ban a függetlenségi mozgalom és a Kongresszus Párt vezetője lett és fegyvertelen harcot, „együtt nem működést” hirdetett a gyarmatosítókkal szemben. Hívei polgári engedetlenségbe kezdtek, bojkottálták a brit intézményeket és árukat.
1922-ben hat év börtönre ítélték, s két évet töltött a rácsok mögött. Ezalatt pártjában szembekerültek a hinduk és muzulmánok, akik később kiváltak és saját szervezeteket alakítottak.
Gandhi 1930-ban a sóadó ellen tiltakozva nagy tömeg kíséretében 400 kilométert gyalogolt a tengerhez, hogy híveivel sót nyerjen a vízből. A mozgalom nyomán 60 ezer ember került börtönbe, de a sólepárlást 1931-re engedélyezték. Több alkalommal folytatott éhségsztrájkot, például az erőszak és az érinthetetlenek diszkriminációja ellen, s célját végül mindig elérte.
Pártjával is vitákba keveredett, 1934-ben le is mondott tisztségeiről, mert szerinte vezetőtársai az erőszakmentességet csak eszköznek tartották.
Azzal sem értett egyet, hogy a párt a második világháború idején az autonómia reményében támogatta a briteket. A második világháború után nem tudta megakadályozni, hogy az 1947-ben kivonuló britek birodalmuk egykori ékköve helyén a hindu-muszlim ellentétre játszva gyarmatukat két részre, a hindu Indiára és a muzulmán Pakisztánra osszák fel.
A két közösség között véres zavargások robbantak ki, 15 millió ember kényszerült otthona elhagyására. Az egység elvesztését tragédiaként megélő agg politikus a függetlenség kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni, csak annyit mondott: „kiszáradtam”. Gyalog járta a falvakat, a menekültek segítésére, a sebek gyógyítására törekedett, ezért mindkét fél részrehajlással vádolta. Mivel a szó nem használt, 79 évesen ismét böjtbe kezdett, s ennek hatására a zavargások megszűntek.
Gandhi életét egy hindu fanatikus, Nathuram Godse golyója oltotta ki 1948. január 30-án, amikor éppen egy imádságra tartott.
A megbánást nem mutató merénylőt és társát halálra ítélték és 1949 novemberében kivégezték.
Gandhi hamvait hindu szokás szerint több urnába osztották szét, a hamvasztás helyszínén álló síremlékén állítólagos utolsó szavai: Hey Ram, vagyis az Ó, istenem olvashatók.
Gandhi már életében kiérdemelte a Mahátma, vagyis a Nagy Lélek nevet, amelyet a világhírű író, Rabindranath Tagore adott neki.
Családja kérésére halála hatvanadik évfordulóján hindu szokásoknak megfelelően a hamvakat a tenger fölött szórták szét. Mahátma Gandhi ma is India legjobban tisztelt fia, aki bírálhatatlannak számít, emlékhelyét zarándokok tömege keresi fel. Életéről Richard Attenborough rendezett monumentális filmet Ben Kingsley főszereplésével.
