A csernobili atomerőmű negyedik blokkjában 1986. április 26-án történt detonáció a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesete volt.
1986. április 25-ről 26-ára virradó éjszaka az Ukrajnában működő csernobili atomerőmű negyedik blokkjában robbanás történt. A katasztrófa nyomán keletkezett radioaktív felhő, amely 1986 tavaszán Európa nagy részét beborította, eljutott egészen az Egyesült Államok keleti partvidékéig. Az 1986. április 26-án bekövetkezett nukleáris baleset után néhány nappal, május elején pedig Írországban többször is radioaktív eső esett.
A csernobili atomerőmű közvetlen közelében a katasztrófa utáni első napokban olyan magas volt a sugárzás szintje, hogy az elhárítási munkálatokban részt vevő egyik dolgozónak barnáról kékre változott a szeme színe.
A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, és tűz keletkezett. Maga a reaktor is megsérült, majd radioaktív anyag került a levegőbe, és ennek nyomán szerte Európában a szokottnál nagyobb radioaktív koncentrációt mértek.
Noha mostanra az atomerőmű körüli terület java része már biztonsággal látogatható, még mindig vannak olyan úgynevezett „forró pontok” a zónában, ahol a megengedettnél magasabb mértékben vannak jelen sugárzó anyagok, főként cézium- és stroncium-vegyületek. Ezek az anyagok beépülhetnek az emberek és állatok csontjaiba, fogaiba és más szöveteibe, és súlyos egészségkárosodást okozhatnak.
Kevésbé közismert, hogy a reaktorrobbanást követően alig egy hónappal, 1986. május 23-án újabb tűz ütött ki az erőműben. A lángokat 8 órán át tartott megfékezni. Az oltásban 268 tűzoltó vett részt, akik közül sokan súlyos sugárfertőzést kaptak. A tűzeset tényét Mihail Gorbacsov akkori szovjet vezető rendeletben szigorúan bizalmas információnak minősítette. A titok csak a Szovjetunió 1991-ben történt szétesése után került nyilvánosságra.
Még mindig nem tudni, hogy pontosan hányan estek áldozatul a katasztrófának. A baleset utáni napokban 38-an vesztették életüket, java részük sugárfertőzésbe halt bele. Közvetlenül a baleset okozta rákos megbetegedésekben elhunytak számát 4-9 ezer közöttire teszik, ugyanakkor a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet szerint számuk eléri a 200 ezret.
A csernobili atomerőmű körüli úgynevezett tilalmi zóna 2600 négyzetkilométer, a területén az ukrán fővárosból, Kijevből három férne el.
A tilalmi zónában jelenleg 131-en laknak, akik illegálisan költöztek be. Az ide érkező turisták előszeretettel látogatják meg őket, kíváncsian hallgatják történeteiket mindennapi életükről.
A csernobili övezetbe egyébként évről évre egyre több látogató érkezik. Tavaly csaknem 50 ezren jártak a területen, 35 százalékkal többen mint 2016-ban. Mintegy 70 százalékuk külföldről érkezett, összesen 114 országból. A legtöbbjük az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Németországból és Lengyelországból, de még Japánból és Ausztráliából is érkeztek látogatók.
Néhány éve Csernobil központjában egy volt kollégiumot szállodává alakítottak, ahol egy éjszaka mindössze 200 hrivnyába, azaz kevesebb mint 2000 forintba kerül. A szobákban van televízió, zuhanyzó, sőt még wifi is.
Csernobilban áll Ukrajna egyik utolsó Lenin-szobra. A tilalmi zónában lakók arra kérik az ukrán vezetést, hogy tegyenek kivételt, és ne bontsák el az ő „Iljicsüket”.
A csernobili zóna erdeit az ember távozása óta számos állatfaj vette újra birtokba. Mások mellett hiúzok, bölények jelentek meg, de még medvék is visszaköltöztek. Utóbbiak legalább 150 éve nem éltek már a térségben.
Az állatok közül a közösségi portálok sztárja a Szemen névre keresztelt róka. A szelíd állat az atomerőmű munkásainak egykor otthont adó Pripjaty „szellemvárosban” él, és némi élelemért cserébe szívesen barátkozik az oda látogató turistákkal.
A mentés és a mentesítés résztvevőinek emlékműve a szarkofággal
„A hősöknek és a szakembereknek, akik megvédték a világot a nukleáris katasztrófától
A védőlétesítmény elkészültének 20. évfordulója alkalmából, 2006. november 30.”
A sérült négyes blokkot 1986 novemberében egy ideiglenes betonszarkofággal fedték le, majd
2016-ban új, korszerű, az ígéretek szerint 100 évre biztonságot nyújtó védőburkot építettek köré
negyven ország pénzügyi összefogásával. A műszaki csúcsteljesítménynek számító, 36 ezer tonna súlyú, 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas, félhenger formájú acélszarkofág 2 milliárd euróba került.
