„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.” 450 évvel ezelőtt született Szalézi Szent Ferenc francia teológus, lelkiségi író, genfi püspök, aki ma a katolikus írók, újságírók és a katolikus sajtó védőszentje.
Szalézi Ferenc-Bonaventura (François de Sales de Boisy) Franciaországban, a Thorens közeli salesi kastélyban született 1567. augusztus 21-én. A szellemiség, mely gyerekkorában körülvette, egész életére kihatott: ősi savoyai nemességhez tartozó családja hithű katolikus volt, de nagyrészt elfogadta a kálvinizmust is. A La Roche-i és az annecy-i kollégiumokba járt, majd a jezsuitáknál tanult Párizsban.
„Ne kívánj más lenni, mint ami vagy, és próbálj meg tökéletesen azzá válni.”
Ekkortájt ismerte meg Kálvin eleve-elrendelés tanát, és Lessius elméletét is. 1588-ban apja visszahívta Savoyába a vallásháborúk miatt, majd Padovába küldte jogot tanulni. Ott kezdett teológiával is foglalkozni. A lelki harc című könyv, amelyet a jezsuiták és teatinusok révén ismert meg, nagy hatással volt lelki életének további fejlődésére. 1591-ben jogi diplomát szerzett, majd egy római és loretói zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába.
Szilárd elhatározása, hogy a papi hivatást választja, családi ellenállásba ütközött egészen addig, míg az őt pártoló nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok el nem intézte, hogy pápai kinevező okmányt kapjon. Az egyházmegye második legmagasabb rangját kapta: a genfi Szent Péter káptalan préposti címét. 1593. december 18-án pappá szentelték.
Először egy erőszakkal kálvinista hitre térített terület lelkipásztori ellátását bízták rá, feladata a katolikus hitélet visszaállítása volt. Ez igen nehéz fizikai megpróbáltatásokkal járt: sokszor volt hajléktalan a téli hidegben, miközben ki volt téve ellenfelei rajtaütésének is. De nem adta fel: nyilvános vitákat tartott, röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták címen összefoglalt. Első művét A szent Kereszt zászlajának védelme címén adta ki.
Titokban Genfbe utazott, hogy Kálvin utódjával, Bézával (Théodore de Bèze) párbeszédet folytasson a hitről. Sikereit látva a püspök kinevezte segédpüspökévé. Granier genfi püspök halála után őt választották utódjául 1602-ben. Székhelye a kálvinista reformáció miatt Annecyben volt. Ettől kezdve minden erejével azon volt, hogy a lehető legjobban lássa el lelkipásztori feladatait.
Származásra való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt mindenkinek. Leveleiből és kisebb értekezéseiből, amelyeket unokahúgának, Charmoisy asszonynak írt, összeállította a Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filótea című művét. A könyv 1608-ban jelent meg, és hamarosan nagy sikereket ért el. A mai napig a katolikus morálteológiai és a spirituális irodalom egyik klasszikusa.
A dijoni Chantal asszonnyal kötött mély és belsőséges barátsága segítette később abban, hogy létrehozzon egy olyan felebaráti szereteten alapuló női rendet, amelynek beteg vagy idősebb tagjai is lehetnek. 1610-ben kezdték meg az első nők a szolgálatot. Még Szalézi Ferenc életében 12 kolostoruk jött létre.
Természete szerint hajlamos volt a haragra, évtizedekig tartó önnevelés eredményeként lett maga a megtestesült béke. Egész életében a jámborságot és a szeretetet hirdette. Saját szavaival élve:
„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.”
„Általános szabály Filótea, hogy kedélyünk hullámzását eredményeiről ismerjük föl, miként a fát gyümölcséről. Jó az a szív, melynek hajlamai jók; de ezek csak akkor jók, ha jó cselekedetekben nyilvánulnak. Ha tehát e vigasztaló érzetek az alázatosságot, a türelmet, a szeretetet, felebarátunk szenvedései iránt való gyengéd részvétet, az engedékenységet növelik bennünk; ha buzgóbbá tesznek bennünket szenvedélyeink megfékezésében, a kötelességtudásban, készségesebbé az engedelmességben s egyszerűbbé viselkedésünkben: akkor Filótea joggal következtetheted, hogy azok Istentől származnak. De ha ezen gyengéd, édes érzetek csak édességben áradoznak s a mellett mi vakmerők, lobbanékonyak, indulatosak, türelmetlenek, önfejűek, kevélyek, felebarátunk iránt keményszívűek maradunk s azon képzelgésben élünk, hogy már tökéletesek vagyunk s éppen azért semminemű figyelmeztetést vagy rendreutasítást nem fogadunk el: akkor biztosra veheted, hogy ama vigasztalások hamisak és veszélyesek. A jó fa ugyanis csak jó gyümölcsöt terem.” (Szalézi Szent Ferenc: Filótea)
Tapasztalatai és meglátásai, amelyeket az évek során feljegyzett, egységes tanítássá álltak össze Értekezés a istenszeretetről vagy Teotizmus című munkájában, amely 1616-ban jelent meg. Ettől kezdve még aszkétikusabb életet élt. 1620-ban maga mellé vette egyik testvérét, János Ferencet segédpüspökként. 1622-ben Avignonba kísérte Savoya hercegét. Az út során, Lyonban agyvérzés érte, másnap, december 28-án meghalt.
Szalézi Ferencet 1661-ben boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták; 1877-ben egyháztanítóvá nyilvánították. Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették föl, január 29-re. 1969-ben áttették január 24-re, amely napon 1623-ban Annecyben eltemették.
1923 óta a katolikus újságírók védőszentje. Sajtóösztöndíjat is alapítottak tiszteletére, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia évente oszt ki a keresztény szellemiségű újságíróknak.
