Habsburg Rudolf, aki e néven másodikként volt német-római császár, I. Rudolfként pedig magyar király soha nem járt magyar földön, csak katonáit szabadította rá a háborúban elszegényedett országra.
Habsburg Rudolf 1552. július 18-án született Bécsben, szülei – II. Miksa császár (I. Miksa magyar király) és Spanyol Mária – első unokatestvérek voltak, dédanyját Őrült Johanna néven tartja számon a történettudomány. Jezsuiták nevelték, majd 1563-1571 közt nagybátyja, II. Fülöp bigott és nyomasztó spanyol udvarában élt, s tanúja volt annak, miként gyilkolta meg saját apja Don Carlos trónörököst. 1572-ben koronázták magyar, 1575-ben cseh királynak, apját 1576-ban követte a trónon.
Rudolf 1583-tól a prágai Hradzsinba helyezte a birodalom központját, a kormányügyekkel alig törődött, csak az alkímia és asztrológia kötötte le.
Uralkodásának első időszaka nyugodtan telt, megújította a török fegyverszünetet, a birodalomban béke honolt. 1591-ben kitört a 15 éves háború, majd a török több várat elfoglalt. A háborúba 1595-ben bekapcsolódott Erdély is, a Báthory Zsigmond fejedelem vezette fősereg nagy győzelmet aratott Gyurgyevónál. A következő évben azonban a török a mezőkeresztesi csatában vereséget mért az egyesült keresztény erőkre. Ezután a harcok elhúzódtak.
A háború során Rudolf fellépett a reformáció ellen, s meg akarta tiltani a vallási sérelmek országgyűlési tárgyalását. Ez váltotta ki 1604-ben Bocskai István hajdú-felkelését, ez 1606-ban a bécsi békével zárult, amely kimondta Erdély önállóságát és a protestánsok vallásszabadságát.
A tizenöt éves háború 1606-ban a zsitvatoroki békével zárult, amelyet Mátyás főherceg, Rudolf ambiciózus öccse lényegében bátyja ellenére kötött. Ettől kezdve gyakorlatilag Mátyást tekintették a dinasztia fejének a melankóliára, de heves dührohamokra is hajlamos császár helyett.
Mátyás 1608-ban szövetséget hozott létre a magyar és osztrák rendek közt, amelyhez a morvák is csatlakoztak, majd átvette a kormányzást a három országban. Rudolf 1608-ban a június 25-i libeni szerződésben lemondott magyar királyi címéről (magyar királlyá Mátyást koronázták) és az osztrák örökös tartományokról és Morvaországról is, de cseh királyi és német-római császári címét megtartotta. Cseh királyságát 1611. május 23-ig szintén csak jelentős engedmények árán tudta megtartani, a császári címet azonban haláláig még viselhette.
Rudolf 1609-ben felséglevélben újította meg a cseh rendek vallásszabadságát, de hiába. Élete utolsó hónapjaiban így már alig volt több, mint hatalmát vesztett árnyékcsászár. Testvére 1611-ben ellene indult, s lemondatta a cseh koronáról is, csak császári címét hagyta meg. Rudolf utolsó hónapjait a Hradzsin foglyaként töltötte, 1612. január 20-án halt meg Prágában, ő volt az utolsó cseh király, akit a Szent Vitus-székesegyházban temettek el
Különcként vonult be a történelembe. Tanult és tehetséges, de ingatag és önkényes volt, hol nagylelkű, hol gyanakvó, hol gyengekezű, hol konok. Egy jóslat miatt végül nem nősült meg, bár szó volt arról, hogy elveszi II. Fülöp lányát. Az utódlásról nem tárgyalt családjával, bár szeretőitől számos gyermeke született – közülük kettőt, Don Giuliót és Don Cesarét maga öletett meg. Alacsony származású tanácsadói voltak, az okmányok aláírása, egy-egy audiencia csak a komornyikok révén valósulhatott meg, szolgái meggazdagodtak.
Magyarországon az arisztokráciára épített, de visszatetszést keltett, hogy egyre több embere volt német, s az országgyűlés által hozott törvényeket többször meghamisította. Soha nem járt magyar földön, csak katonáit szabadította rá a háborúban elszegényedett országra. Vallásossága dacára olykor szembeszállt a pápával, nem szerette sem a papokat, sem a protestantizmust, sem az ellenreformációt, s az egyetlen bécsi boszorkányégetés Rudolf alatt volt.
Politikai kudarcaiért a tudomány és a művészetek terén kárpótolta magát. Számos németalföldi és olasz festőt, szobrászt és grafikust gyűjtött maga köré, támogatta a művészeteket. Kora legnagyobb műgyűjtője volt, erre nem sajnálta a pénzt. Híres volt kőzet- és növénytára, állatkertje, művészek és tudósok éltek pártfogása alatt. Erősen támogatta a csillagászatot, udvarában élt és írta főművét Johannes Kepler. Prágát a kor művészeti és tudományos fővárosává emelte. Festett, esztergált, értett a zenéhez, a matematikához, a mechanikához, főleg az órák érdekelték. Elvarázsolt kastéllyá tette a Hradzsint, élénken foglalkoztatta a mágia, minden babonára fogékony volt, udvara bármely okkultista tan szélhámos terjesztője előtt nyitva állt.
Rudolf megítélése ellentmondásos, nem volt egyszerűen őrült, sem kifinomult esztéta, inkább a kései reneszánsz művelt képviselője, akinek eszménye az univerzális tudás volt. Uralkodói feladatát nem mindig ismerte fel, s sokszor volt lusta aszerint cselekedni, így politikai öröksége a vallási szembenállás és a harmincéves háború maradt.
