Tudta, hogy már az 1. században is léteztek női harcosok, akiket a közönség egyszerre bámult csodálattal és vetett meg mélyen?
Noha a gladiátorokról elsőre valószínűsíthetően mindenkinek az erősebb nem képe ugrik be, a történelem mélyebb zugaiban ott rejtőznek a „harc királynői” is.
A gladiátorjátékokat elsősorban a férfiakkal azonosítjuk, holott a 20. század eleje óta tudjuk, hogy bizony női gladiátorok is léteztek. Ekkor sikerült értelmezni ugyanis azt az 1846-ban talált domborművet, amely két női gladiátort ábrázol: Amazont és Achilliát. A Kr. u. 2. századból származó lelet felirata szerint mindketten „missiot” kaptak, azaz becsülettel helytálltak és szabadon távozhattak az arénából.
Alfonso Mañas, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatója szerint a harcra kiválasztott nők nem feltétlenül a legerősebbek vagy legképzettebbek voltak, hanem inkább a legszebbek. Sok tekintetben férfi társaikhoz hasonlóan harcoltak, fedetlen felsőtesttel, karddal a kezükben, gyakran sisak nélkül. A kutató, aki doktori disszertációját a gladiátorokról írta A harc királynői – Róma női gladiátorai című dokumentumfilmben oszt meg számos érdekes tényt azokról a női harcosokról, akik véres csatákat vívtak az arénákban (nálunk a Viasat History adja, március 12-én 21:00 órakor).
Mikor jelentek meg a női gladiátorok Rómában?
A női gladiátorok csak később jelentek meg a római történelemben . A történészek találgatnak a pontos dátumokról, de a legtöbben egyetértenek abban, hogy az i. sz. 1. században, pontosabban 107 körül, Nero császár uralkodása alatt kezdtek feltűnni
Különböző források szerint női gladiátorok nagyjából Kr. u. 59-200. között léptek fel, más nőkkel, kisnövésű emberekkel vagy időnként vadállatokkal küzdve. Kr. u. 200-ban Septimius Severus császár betiltotta a női gladiátorküzdelmeket, arra hivatkozva, hogy a sporteseményeken elhangzó obszcén közönségtréfák tiszteletlenséget szültek. Septimius Severus tiltása ellenére bizonyos régiókban, például Ostiában még a 3. században is harcoltak női gladiátorok.
A szépségre irányuló figyelem ellenére a közönség egyes tagjait lenyűgözte a nők harci teljesítménye.
3. Szegény és gazdag nők egyaránt részt vehettek gladiátorküzdelmekben, ám amikor ezt megtették, megfosztották őket minden címüktől és társadalmi rangjuktól, és az infames (vagy infaminae) kategóriába sorolták őket, ami akkoriban egy szintet jelentett a színészekkel és a prostituáltakkal.
4. A nép sok női gladiátort kitaszítottként kezelt, különösen a férfiak. Azzal vádolták őket, hogy megrontják a társadalmat, ezért megtiltották számukra a házasságot.
5. Bár küzdelmeik – legyenek akár szűkkörűek, akár nyilvánosak – rendkívül kemények és veszélyesek voltak, a női gladiátorok ritkán harcoltak halálig. Gyakran inkább extra látványosságként szerepeltek, módosított szabályokkal, viadalaik sokszor döntetlennel zárultak.
+1. 1996-ban egy csontvázat fedeztek fel Londonban, a Dover Streeten talált temetkezési gödörben. (Leletként 2000-ben jelentették be.) A női csontvázra gladiátorszimbólumokkal és felszereléssel körülvéve bukkantak, és egyes szakértők szerint e ritka lelet egy női gladiátor sírja lehetett. Az egyetlen ma ismert női gladiátor szobrocskát pedig Alfonso Mañas professzor azonosította, 2011-ben.
