Az 525 éve született VIII. Henrik angol király a köztudatban feleségeit lefejeztető, korlátlan hatalmú uralkodóként él, holott kimagasló alakja az angol történelemnek: ő hozta létre a független anglikán egyházat és alapozta meg Anglia nagyhatalmi státusát.
VIII. Henrik 1491. június 28-án született az első Tudor-házi uralkodó, VII. Henrik második fiaként. Artúr bátyjának váratlan halála után, tízévesen örökölte meg a trónörökösi címet és bátyja özvegyét, a nála hat évvel idősebb Aragóniai Katalint. A trónra 18 évesen lépett, s eleinte az ügyek intézését a tapasztalt Wolsey bíborosra bízta, miközben ő az élet örömeit élvezte.
Az év, amely megváltoztatta VIII. Henrik életét
Míg a szerzetesi életmód az aszkétizmus szinonimájaként él a köztudatban, némely apát meglehetős jómódban élt, legalábbis a középkori Írországban.
Az apátok édes élete 1537-ben ért véget, amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat. Az adott cisztercitakolostort, ahogy a főapáti városi házat az állam elkobozta, a szerzeteseknek pedig útilaput kötöttek a talpukra. A városi telket egy gazdag kereskedő vásárolta meg, aki pazar lakóházat építtetett itt magának.
A jóvágású, népszerű, sportos VIII. Henrik egy év leforgása alatt vált testes, kíméletlen zsarnokká, aki nem sokat habozott, mielőtt lefejeztette feleségei. Ifjúkorában – a páncéljai méretei alapján – atlétikus termettel bírt, derekának kerülete 81, mellkasáé pedig 99 centiméter széles volt. Negyvenes éveinek végére pocakot eresztett, utolsó éveiben derékbősége 132, mellkasának kerülete pedig 135 centiméteres lehetett. Az 1510-es, 1520-as évek ünnepelt, sugárzó és jókedélyű uralkodójából tényleg azzá a túlsúlyos, gyanakvó, könyörtelen zsarnokká vált, aminek gyakorta lefestették a populáris kultúrában. Az 1536-ban bekövetkezett események alapozták meg, segítették elő és szilárdították meg ezeket a változásokat – állítja több történész is kutatásokra hivatkozva. Ez volt VIII. Henrik szörnyű éve.
Mivel uralkodását trónviszályok évtizedei előzték meg, Henriket szinte megszállottan foglalkoztatta a dinasztiaalapítás. Amikor rádöbbent, hogy az öregedő Katalin már nem szül neki fiat, új feleség után nézett. Választása udvarhölgyére, Boleyn Annára esett, de a pápa nem volt hajlandó felbontani házasságát. A feldühödött Henrik – aki Luthert szapuló röpiratáért korábban „a hit védelmezője” címet kapta a pápától – szakított Rómával és magát nyilvánította az egyház fejének. 1533 elején feleségül vette a már terhes Boleyn Annát, nemsokára megszületett a későbbi Erzsébet királynő. Fiút azonban Anna sem tudott szülni – az asszony elvetélt Henrik első feleségének temetése napján. 1536 januárjában a király egy lovagi tornán olyan szerencsétlenül esett le a lóról, hogy eszméletét vesztette, s egy régi sebe is felnyílt óriási fájdalmat okozva neki. Májusban, mikor Henrik tudomására jutott felesége állítólagos hűtlensége, azonnal börtönbe vettette és képtelen vádakkal halálra ítéltette, majd lefejeztette nejét, egyben fattyúnak nyilvánította Erzsébetet és első házasságából született lányát, Máriát. Pár hónappal később egyetlen fiúgyermeke, a törvénytelen Henry Fitzroy, Richmond és Somerset hercege 17 esztendős korában elhunyt, fiú utód nélkül hagyva a királyt.
Nyáron saját unokafivére fordult szembe vele az anglikán egyház élén betöltött szerepe miatt, s októberben 50 ezer felkelő indult meg ellene északon, akik a vallási reformáció és a kisebb kolostorok feloszlatása miatt fogtak fegyvert. Henrik a túlerő miatt végül kénytelen volt kiegyezni a lázadókkal, akik felvonulásukat a „kegyelem zarándokútjának” nevezték. Harmadik felesége Jane Seymour lett, aki végre fiút fogant, de a későbbi VI. Edward megszülésébe belehalt. Talán ő volt az egyedüli asszony, akit Henrik egész élete során szívből szeretett. Bár a király felülkerekedett a „sorscsapásokon”, a 12 hónap egymást érő eseményei megtörték – állítják a kutatók.
A király reneszánsz ember volt. Dalokat szerzett és költeményeket ír, táncmulatságokat és lovagi játékokat szervezett. Nem kizárólag a női szépség nyűgözte le; kedvelte az építészetet és a kertépítészetet, egész jól beszélt franciául és spanyolul is megértette magát.
Henrik kormányzatának új kulcsembere az adókat kíméletlenül emelő, hatékony adminisztrációt kiépítő Thomas Cromwell lett. Az osztatlan ellenszenvnek örvendő Cromwell a király bizalmát egy balul sikerült házasság miatt vesztette el: egy portré alapján Cleves-i Annát szemelte ki feleségnek, az csak az ara megérkezése után derült ki, hogy a festő nem kicsit szépített a valóságon, mellőzte például a himlőhelyeket. Az esküvőt már nem lehetett visszacsinálni, ám Henrik rögvest érvényteleníttette az el nem hált nászt. Annát hazaküldte, a kancellárnak fejébe került a balul sikerült házasságközvetítés. Henrik a kivégzés napján vette el ötödik feleségét, ám a könnyelmű Catherine Howard nyíltan megcsalta, így a 18 éves királyné is a vérpadon végezte.
Henrik csődöt mondott házasságain okulva rájött, hogy fiatal lányoktól nem remélhet nyugalmat és boldogságot. 1543-ban végre jól választott, Parr Katalin egy kétszer megözvegyült, Henriknél több mint 20 évvel fiatalabb, de már 31 éves, érett, józan gondolkodású, kedves, aranyos asszony volt, aki esküvőjüket követően szerető gondoskodással nevelte férje három gyermekét. A 183 centiméter magas király (a maga korában) nagydarabnak számított, de falánkságából és anyagcserezavarából eredő kövérsége ellenére szinte élete végéig megőrizte fizikai aktivitását.
Azonban 1546 végére Henrik egészségi állapota nagyon leromlott. Alig bírt járni, az emeletre pedig úgy kellett egy mechanikus emelővel felcsörlőzni – bár erre nincs bizonyíték. Az elhízott, a valószínűleg köszvényes uralkodó 1547. január 28-án halt meg. A trónon mindhárom gyermeke ült: a beteges, kilencévesen megkoronázott VI. Edward csak arról nevezetes, hogy ő volt az első protestáns angol király, utána „Véres” Mária, majd I. Erzsébet, a szűz királynő következett.
Az emberek képzeletét jobbára VIII. Henrik színes egyénisége ragadja meg, hiszen hatszor nősült és két feleségét végeztette ki, emellett szenvedélyes szerencsejátékos, nagyevő és nagyivó szoknyavadász volt. A történelemkönyvekben azonban azt tartják számon, hogy ő alapozta meg az angol nagyhatalmi pozíciót, amely lánya, I. Erzsébet alatt lett valóság. Alattvalói is szerették, ennek biztos jele, hogy csak egy felkeléssel kellett szembenéznie. Alakja számtalan alkotásban szerepel, és még ma is készülnek róla újabb és újabb filmek, sorozatok.
