Az igazságos Mátyás király

Szerző: Gaál Tamás / 2023. február 23. csütörtök / Aktuális, Háttér

580 éve született Kolozsvárott Hunyadi Mátyás, a középkori magyar állam egyik legnagyobb uralkodója, akinek neve népmesékben és legendákban élt tovább.

„A királyt gyakorta látogatták, nagy hűséget és szeretetet színleltek, szolgálatokat teljesítettek, s alkalomadtán, amennyire csak tehették, titkon arra törekedtek, hogy Szilágyit meggyűlöltessék a királlyal. A király azonban barátai tanácsát megfogadta; arra ügyel, hogy jól uralkodjék, tudatosítja magában a jó fejedelem vele született erényeit: az igazságszolgáltatásban mindig igazságos és buzgó, a büntetésben irgalmas, a nyomorultakhoz kegyes, az országlásban bölcs és leleményes, veszedelmekben és fontos dolgokban bátor és merész, cselekvésben óvatos és bölcs, a kelleténél dicsőségre vágyóbb, képmutatásra és tettetésre pedig nagyon hajlamos. Az idősebbekhez őszintének mutatta magát, de ravaszul kipuhatolta, ha valakinek elméje gonoszat forral, átlátott a nem egyenes tanácson, óvatosan vizsgálta az emberi szíveket, úgy látszott, bajosan csalja meg mások mesterkedése.” (Bonfini: Mátyás király)

Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án Kolozsvárott született. Apja Hunyadi János, a „törökverő”, 1446-1452 között Magyarország kormányzó, anyja Szilágyi Erzsébet. Egy testvére volt, László, aki 1431-ben született.

A törökverő Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fia a család vajdahunyadi várában töltötte gyermekéveit, kiváló, humanista szellemű nevelést kapott, több nyelven beszélt és olvasott, sokoldalúan művelt emberré vált. Szánoki Gergely lengyel humanista és a család bizalmasa, Vitéz János váradi püspök volt a nevelője, tanítója. Ifjúsága kalandok és cselszövések közepette telt: tizenhárom éves volt, amikor apja nem sokkal az 1456-ban kivívott nándorfehérvári diadala és a törökök visszavonulása után pestisben meghalt.

A főkapitányi pozícióba a gyenge V. (Utószülött) László nagybátyját és egyben a Hunyadiak vetélytársát, Ciliéi Ulrikot nevezte ki. aki megkezdte az elődje kezén lévő várak átvételét. Az idősebb Hunyadi fiú, László viszont maga akart apja örökébe lépni, ezért Ciliéit tőrbe csalta, és kíséretével egy elfajult vita végén megölte. A bosszúra éhes Garai-Cillei liga befolyása alatt álló király ezután László fejét vétette, majd a fegyvert ragadó Hunyadi hívek elől Prágába menekült, és a foglyul ejtett Mátyást is magával vitte.

Függetlenül attól, hogy maga is szószegést követett el, és ellenfelével úgy járt el, ahogy vele a király – hívja fel a figyelmet rá Romsics Ignác a Magyarország története című kötetében. – Hunyadi László alakja a magyar történelmi mitológiában a zsarnokság és a nemzeti elnyomás elleni küzdelem hősies jelképévé magasztosult. Emlékét a zeneszerzők közül Erkel Ferenc (Hunyadi László, 1844), a festők közül többek között Madarász Viktor (Hunyadi László siratása, 1859) és Benczúr Gyula (Hunyadi László búcsúja. 1866) örökítette meg.

A király látszólag megbocsátott a fiatal Hunyadinak, majd miután gyanúját elaltatta, lefogatta és lefejeztette; öccsét. Mátyást pedig anyjától elszakítva Prágába vitette.

„Midőn híre futott Magyarországon, hogy László király váratlanul meghalt, Corvinus Mátyás pedig a cseh kormányzó, Podjebrád György kezébe kerülve meg nem szabadult, a magyarok különböző érzések közt hánykódtak. Nagy rémület szállta meg azokat, akik Corvinus László elveszítésére szövetkeztek; annál inkább örvendeztek a többiek, és egymás közt nagy örömüknek adtak kifejezést, hogy kivetették nyakukból a német igát. A múltban ugyanis egy helyett többen uralkodtak felettük, s ők, kiszolgáltatva nekik, önkényüktől sokat szenvedtek. De különösen a Corvinusok barátai ujjongtak örömükben; úgy gondolták, itt az alkalom, hogy László galád kivégeztetését megtorolják, mielőtt még új királyt választanak. És bizonnyal bosszút is állottak volna, ha ebben őket nem gátolja a küszöbön álló királyválasztó országgyűlés, melyet a napokban hirdetett meg Garai László nádor. Mátyást akarták ők itt királyuknak kikiáltani. Joggal tarthattak attól, hogyha valami zendülést támasztanának, a Mátyás megválasztása érdekében megkezdett tanácskozást meghiúsítanák. Jónak látták ennélfogva, hogy ettől tartózkodjanak.” (Bonfini: Mátyás király)

V. László 1457-ben váratlanul meghalt (1457 novemberében a tizenhét éves uralkodót is elragadta a pestis, és így – utódja nem lévén – vége szakadt a Habsburg-dinasztia első magyarországi uralmának), s a magyar rendek az 1458. januári rákosi országgyűlésen (a legenda szerint a befagyott Duna jegén) az alig tizenöt éves Mátyást választották királlyá. Kiszabadításához azonban diplomáciai manőverekre volt szükség, és végül az az egyezség született, hogy Mátyás Podjebrád György cseh király lányát, Katalint veszi feleségül. Idehaza az új király anyja és nagybátyja, Szilágyi Mihály megígérték, hogy nem állnak bosszút László meggyilkolásáért. A Garaiak megtarthatták javaikat, Szilágyi Mihályt a király kiskorúsága miatt öt évre kormányzóvá választották.

Fiatal korához képest Mátyás meglepő határozottsággal és céltudatossággal látott hozzá helyzetének megszilárdításához.

Egyik legfőbb törekvése III. Frigyes lemondatása és a nála lévő Szent Korona visszaszerzése volt. A hazatért Mátyást csak intronizálni tudták, azaz ünnepélyesen trónra ültették, mert a Szent Korona Habsburg III. Frigyes német-római császár birtokában volt. A koronázásra csak 1464-ben került sor, miután Frigyes tetemes összeg fejében visszaadta a koronát, s azt is feltételül szabta, hogy ha Mátyás fiúörökös nélkül halna meg, a magyar trón a Habsburgokat illesse.

„- Éljen Corvinus, a király! Éljen a pannon nép szabadítója! Éljen a győzedelmes Mátyás! – kiáltozták szerte a katonák és a nép. A király e napon többeket lovaggá ütött, s arany nyaklánccal vagy bíbor köpennyel ajándékozta meg őket. Mind a főpapok és főurak csodálták a király nagyszerű bőkezűségét, mellyel minden rendek lelkét megnyerte. Minden nemű és korú emberek csodás buzgósággal mondtak áldást életére. Megkoronázták tehát a Megváltó ezernégyszázhatvannegyedik évében, uralkodásának pedig hatodik esztendejében.” (Bonfini: Mátyás király)

Mátyás uralkodásának első szakasza a hatalmának megszilárdításáért vívott küzdelemmel telt. A bárók megfékezése után – miközben nagybátyjával szemben is kérlelhetetlenül járt el – a fontosabb tisztségekbe saját híveit ültette, köztük akár polgárokat és köznemeseket is, ha azok elég tehetségesnek mutatkoztak. Hatékonyabbá tette az államszervezetet, megreformálta az államháztartást, értékálló aranypénzt veretett. A túlzott adóztatás, a rendeket mellőző kormányzás elégedetlenséget keltett a főnemesek között, 1471-ben Vitéz János esztergomi érsek vezetésével összeesküvést szőttek ellene, amit Mátyás kemény kézzel fojtott el.

Hatalmas adóbevételeiből állandó zsoldoshadsereget – a híres fekete sereget – tartott fenn, erre támaszkodott hadjáratai során. A déli határon a törökkel szemben a fennálló helyzet, a kulcsfontosságú erősségek megtartására, újabb végvári vonal kiépítésére törekedett. Végső célja a császári cím megszerzése volt, ennek érdekében előbb Csehországban háborúzott. 1468-as hadjárata kedvezően indult, és jóllehet a katolikus cseh rendek királlyá választották, csak Morvaországot és Sziléziát sikerült elfoglalnia. 1477-ben, majd 1482-ben Frigyes ellen szállt harcba, 1485-ben bevette Bécset, majd 1487-ben Bécsújhelyet is. Mátyás ezzel hatalma tetőfokára érkezett, de az áhított császári címet nem sikerült elérnie.

Hunyadi János kisebbik fia a magyarországi reneszánsz meghonosítója is egyben. Mátyás király nagy művészetpártoló volt, építkezéseinek, könyvtárának, műkincsgyűjteményének fennmaradt töredékei és maradványai is csodálatot ébresztenek az utókorban.

A művelt és bőkezű uralkodó honosította meg Magyarországon a reneszánszt.

Tovább építtette és bővíttette a budai és visegrádi palotát, udvara a humanista alkotóművészek gyűjtőhelye lett, még csillagvizsgálót is felállított. Uralkodása alatt alkotott az első jelentős, még latin nyelvű magyar költő, Janus Pannonius, a történetíró Bonfini, jelent meg Thuróczi János műve, A magyarok krónikája. A korban hatalmasnak számító, ötezer kötetet számláló könyvtára volt, de a Corvináknak nevezett kódexek halála után megsemmisültek, szétszóródtak, a fennmaradtak egy részét az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

Mátyás háromszor nősült. Először gyermekkorában Cillei lányával jegyezték el, aki hamarosan meghalt. Második felesége, a cseh Podjebrád Katalin szintén fiatalon, gyermekágyi lázban halt meg, harmadik felesége Aragóniai Beatrix, Ferdinánd nápolyi király leánya volt, de Mátyásnak tőle sem született utóda. Törvénytelen fia, Corvin János egy Edelpeck Borbála nevű bécsi polgárlánytól származott, 1479-ben elismerte törvényes fiának, de utódlását a király már nem tudta keresztülvinni.

Mátyás 1490. április 6-án váratlanul halt meg Bécsben, valószínűleg természetes okból, de lábra kapott a legenda, hogy az általa igen kedvelt fügével mérgezték meg. Halálát trónviszály követte, utóda végül II. Ulászló lett, hódításai gyorsan elvesztek.

Bár erőskezű uralkodása miatt csak kevéssé volt népszerű, gyengekezű utódai, majd a török hódítás miatt emléke gyorsan megszépült. Már a 16. században lábra kapott a szólás: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.” Alakja köré legendák szövődtek, népmesék hőse lett, amelyekben a király álruhát öltve vegyül el a nép között, hogy saját szemével lássa, mi történik országában, s ha kell, igazságot tegyen. Arcképe látható az ezerforintos bankjegyen, nevét közterek, intézmények viselik. Kolozsvár főterét Fadrusz János által készített emlékműve uralja, talán legtávolabbi és a királyt leghitelesebb ábrázoló szobra a németországi Bautzenben látható.