„Tanuljátok meg, hogy a királynak mindenben példát kell mutatnia.” 635 éve hunyt el I. (Nagy) Lajos, a lovagkirály, a középkori magyarság egyik legjelentősebb uralkodója.
I. (Nagy) Lajos (Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos) 1326. március 5-én jött a világra, születési helye nem ismert. Apja a francia eredetű, nápolyi Anjou házból származó Károly Róbert volt, anyja Piast (Lokietek) Erzsébet lengyel királylány, Nagy Kázmér húga.
Károly Róbert az Árpádok fiúágon 1301-ben történt kihalása utáni trónharcokból került ki győztesen, 1308-ban választották királlyá és 1310-ben koronázták meg. Hatalmát még sokáig fenyegették a lázongó főurak, fia, Lajos azonban 1342. július 15-i trónra lépésekor már nyugodt, erős gazdasággal, jó külkapcsolatokkal bíró országot örökölt. Lajost, aki hároméves korától volt trónörökös, 1338-ig Erdély hercege, 1342. július 21-én, 16 éves korában koronázták meg Székesfehérvárott. Gondos nevelést kapott, beszélt magyarul, latinul, olaszul, németül. Eszménye a lovagság volt, Szent László a példaképe, élete háborúkkal és lovagi tornákkal telt, szinte minden szomszédjával hadakozott, hadjáratait évente maga vezette.
„Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumánia, Bulgária és Lengyelország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi javadalom ura.”
Uralkodása elején anyja befolyása érvényesült. 1346-ban a velenceiek által ostromlott Zára felmentésére indult, de vereséget szenvedett. Öccse, András nápolyi király meggyilkolását megbosszulandó, 1347-ben indult Nápoly ellen. Capuánál győzelmet aratott, elfoglalta Aversát és kivégeztette Durazzói Károlyt, de ezzel elvesztette az olaszok támogatását. Bevonult Nápolyba, felvette a Szicília és Jeruzsálem királya címeket, ám hazatérte után vezére, Lackfi István nem tudta megtartani a várost. Ezért 1350-ben ismét Nápoly ellen vonult, elfoglalta a királyságot, meg is sebesült Aversánál, de politikailag kudarcot vallott, 1351-ben kénytelen volt a pápa minden követelését teljesíteni.
1356-ban Velence ellen indult, s közben meghódította a dalmát városok egy részét, majd az 1358-as zárai békével visszaszerezte Dalmáciát. Támogatta a pápa itáliai háborúit, ezzel „az egyház főkapitánya” címet érdemelte ki – csapatai biztosították 1377-ben a Szentszék visszatérését Avignonból Rómába. 1365-1375 közti balkáni háborúinak célja hatalmának kiterjesztése és a katolikus hit propagálása volt az eretnek bogumilokkal szemben. Szerbia ellen hét hadjáratot vezetett, amíg Lázár fejedelem elismerte hűbérurának. Bosznia nyugati részét 1357-ben magyar uralom alá helyezte, a bosnyák bán is a vazallusa lett. Leverte a szerb király, a román vajda és a bolgár cár együttes felkelését, Vidint magyar bánsággá tette, majd hűbéres fejedelemséggé alakította. Bulgária és Moldva is hűbérese lett, Havasalföld fejedelmét területek átengedésével akarta a magyar koronához kötni, de háromszor is fegyverrel kellett fellépnie ellene.
1370-ben megörökölte Kázmér lengyel király trónját, perszonáluniót hozott létre. Új királyságát előbb lengyel anyjára, majd 1377-től Opuliai Lászlóra bízta. Kassai kiváltságlevele elismerte a lengyel rendek szabadságjogait, ők ennek fejében elfogadták a leányági örökösödést.
1372-ben leánya, Mária és Luxemburgi Zsigmond eljegyzése révén megbékült IV. Károly császárral, de Velencével 1378-ban újabb háborút kezdett. A genovai hajóhad segítségével sikerült győznie és Velencét visszaszorítania. 1380-ban lányának örökösödése érdekében (Durazzói) Kis Károlyt segítette Nápoly trónjára. Négy háborút vívott a litvánokkal, Halicsot is fennhatósága alá vonta. 1375-ben először tört be a török Magyarországra, Lajos azonban nem ismerte fel a veszély nagyságát s a segítségét kérő bizánci császárt sem támogatta.
1351-ben, a nápolyi kudarcok után kénytelen volt országgyűlést tartani. Megerősítette az 1222. évi Aranybullát, rendezte a nemesség jogait, kivéve a nemesi birtokok öröklésére vonatkozó cikkelyt. Lajos rendelkezése értelmében az örökös nélkül maradt hagyatékot negyedíziglen örökölheti az oldalági rokonság, ezután az a koronára száll. Ez az ősiségi törvény 1848-ig érvényben maradt. Ekkor vezette be a jobbágyok által a földesuraknak fizetendő kilencedet is. Egységesítette a nemesi kiváltságokat, mégis, alatta kezdett kiemelkedni az új arisztokrácia, amely uralkodása végén egyre nagyobb befolyást szerzett. Folytatta apja egyházpolitikáját, megtiltotta a pápai tizedszedést, s maga töltötte be az egyházi állásokat.
Lajos király támogatta a kulturális fejlődést, 1367-ben megalapította az első magyar egyetemet Pécsett. Aachenben kápolnát alapított a magyar szentek tiszteletére. Hitbéli buzgalmában át akarta téríteni az ortodox szerbeket, majd 1360 körül kiűzte a zsidókat, a negatív gazdasági következmények miatt azonban 1365-ben engedélyezte visszatérésüket. Ő építtette ki a diósgyőri várat. Reformja során szabályozta az egyházi és a világi bíróságok hatáskörét, támogatta a városok önkormányzatát és gazdasági előjogokat adott nekik.
Lajos a Magyar Királyságot európai nagyhatalommá tette, visegrádi udvara Közép-Európa hatalmi központja volt. A három magyar tengerről szóló legenda azonban ábránd csupán, hisz Moldva nem tartozott a magyar királysághoz, Lengyelország pedig akkor nem ért a Balti-tengerig. Utolsó éveiben lepra-jellegű betegsége ágyba kényszerítette. Halála előtt valamennyi országában elismertette leánya, Mária utódlási jogait, de a lengyelek másik leányát, Hedviget választották meg, akit Jagelló litván fejedelemmel házasítottak össze, s Jadviga néven ma is nemzeti szentjükként tisztelik. A magyar trónt Mária, majd annak férje, Luxemburgi Zsigmond örökölte.
Lajos korának embere, inkább katona, mint politikus volt. Dinasztikus hatalmának kiterjesztése lebegett a szeme előtt, de saját vitézi teljesítményét még fontosabbnak tartotta, ezért életét is sokszor kockára tette. Alakját Arany János festette meg a Toldi-trilógiában.
