Sokáig rejtély és legenda övezte a 95 éve, 1923 április 6-án Kairóban elhunyt Lord Carnarvont, Tutanhamon fáraó sírja megtalálójának egyik legfőbb támogatóját.
A dúsgazdag Lord Carnarvon és Howard Carter brit régész 1922-ben tárta fel a fáraó sírját. Felfedezésüket azóta is számos rejtély övezi: a nagyközönséget a káprázatos kincseknél is jobban izgatta annak idején a „fáraó átka”, a lapok ugyanis szenzációként tálalták, hogy a feltárásban résztvevők egy része meghalt a felfedezést követően. „A múmia bosszút áll!”, „Halál vár a fáraó álmának megzavaróira!” szalagcímek ma is biztos nagy érdeklődésre számíthatnának.
A „fáraó átka”
Az élete végéig Tutanhamon bűvöletében élő George Herbert, Carnarvon 5. earlje vérmérgezést kapott, miután borotválkozás közben felsebzett az állán egy szúnyogcsípést. A lord halálának órájában furcsa dolgok történtek. Kairóban kialudtak a lámpák, amire az elektromos művek semmiféle magyarázatot nem tudott adni. Carnarvon 5. earlje angliai vidéki kastélyában a főnemes kedvenc kutyája felüvöltött, és élettelenül esett össze.
Carnarvon 20 éven át finanszírozta Howard Carter régész egyiptomi ásatásait. Két évtizedes eredménytelen kutatás után sikerült az, amit a londoni újságok úgy jelentettek be, mint „minden idők legnagyobb régészeti felfedezését”. A lord halála után azonnal híresztelések terjedtek el, hogy Tutanhamon a túlvilágról visszavágott, s bosszút állt a sírrablók mecénásán. Néhány lap azt jelentette, hogy a sír bejáratánál találtak egy agyagtáblácskát, amelyen a következő hieroglifa-szöveg állt: „A halál megérint szárnyaival mindenkit, aki megzavarja nyugalmamat”. Carter természetesen eltüntette a táblácskát – fűzték hozzá a híradások -, hogy ne keltsen pánikot egyiptomi munkatársai körében.
Így keletkezett a legenda a fáraó átkáról, s 15 éven át tartotta magát, főleg az angolszász világban. Még Conan Doyle, Sherlock Holmes kitalálója is kijelentette: elképzelhető ilyen átok. A legendát egy sor figyelemre méltó véletlen tartotta életben. A fáraó „áldozatainak” listája ugyanis mind hosszabb lett.
Hat hónappal Carnarvon halála után öngyilkos lett a lord féltestvére, nem sokkal ezután meghalt a nővér, aki Carnarvont utolsó órájában ápolta. Archibald Douglas Reed, aki a fáraó múmiáját megvizsgálta, Angliába történt visszatérése után hirtelen elhunyt. 1926-ban Georges Benedite, a Louvre múzeum főkonzervátora Felső-Egyiptomban szerzett tüdőgyulladásban halt meg. Arhur C. Mace, a New York-i Metropolitan múzeum munkatársa, aki segített Tutankhamon sírboltját áttörni, ugyanabban a szállodában lelte halálát, ahol Carnarvon is. Lady Almina, Carnarvon özvegye, ugyanúgy, mint férje, rovarcsípés következtében vesztette életét.
A 30-as évek elején az újságok már 22 furcsa halálesetről adtak hírt. Régészek és más tudósok megpróbálták a fáraó átkát, mint badarságot leleplezni. Carter rámutatott, hogy az egyiptomi halotti kultusz egyáltalán nem ismeri a síron túli átkot. Lady Carnarvon közölte, hogy férje egy autóbaleset óta súlyos beteg volt, szervezete legyengült, miután több műtéten is átesett. A sírkamrában nem találtak semmiféle életképes mikrobát vagy gombát. 1962-ben egy egyiptomi tudós azt hitte, hogy egy múmiában életveszélyes vírust talált. Kiderült, hogy influenzavírusról van szó, amelyet egy múzeumi alkalmazott hurcolt be.
A legenda csak akkor kezdett elhalványulni, amikor Howard Carter, az egyiptomi sírfeltárás vezetője 1939-ben, 16 évvel Carnarvon után természetes halállal hunyt el. Ez lett a döntő bizonyítéka, hogy az átokról szóló legenda nagyszerű beszédtéma, de mégiscsak mese volt – állapítja meg visszaemlékezésében a DPA német hírügynökség munkatársa. Azonban a jelenséget vizsgáló kutatók véleménye ma is megoszlik: egyesek szerint a fáraó sírjában lévő kórokozók felelősek a halálesetekért, mások szerint szó sem volt tömeges halálozásról, mindenki akkor hunyt el, amikor eljött az ideje.
