Gyorsan és veszélyesen élni és fiatalon meghalni? Vannak, akik Guevarát e rockerfilozófia képviselőjének vagy atyjának tartják, mások századvégi romantikusnak, a gerillaromantika szimbólumának tekintették. Ernesto Che Guevara személyének vonzereje meggyilkolásának durvaságával fokozódott, mítoszként született ujjá.
„Sokan mondják majd, hogy kalandor vagyok, és – ha úgy tetszik – az vagyok. Csak éppen más típusú, olyan, aki ledobja az álarcot, hogy igazi énjét megmutassa.”
Negyvenöt éve, 1967. október 9-én végezték ki Bolíviában Che Guevara argentin forradalmárt, gerillavezért, egy nemzedék bálványát.
Dr. Ernesto Che Guevara de la Serna , a huszadik század egyik ikonja, 1928. június 14-én született Rosarióban, Argentínában. Egyetemistaként, majd miután befejezte az orvosi egyetemet, beutazta egész Latin-Amerikát, híressé vált az 1952-es utazása Alberto Granadóval azon a megbízhatatlan Norton motorkerékpáron, amelyről útinaplójában (Che Guevara: A motoros naplója) is ír. 1953-tól orvosként dolgozott a térség országaiban.
A szenvedő, elesett emberek láttán formálódott meggyőződése, hogy a nyomor végső oka az Egyesült Államok kormánya, az amerikai monopóliumok támogatója és a baloldali kormányok ellensége, amely politikai és gazdasági fennhatósága alá vonja a szegényebb országokat. A „felszabadítás” reményét a latin-amerikai országok közös forradalmi harcában látta. Rövid ideig egy perui kommunista volt a felesége, akinek nem kis szerepe volt marxistává válásában, kapcsolatukból egy gyermekük született. Ernesto erősen radikalizálódott, és Mexikóba menekült.
Che
Egy még Guatemalában kialakított kapcsolata segítségével Guevara megkereste a száműzetésben élő kubai forradalmárokat Mexikóvárosban. 1955 júliusában itt ismerkedett meg a kubai emigráns Fidel és Raúl Castróval, Fidelt lenyűgözte a fiatal argentin orvos, és nyomban jelentkezett a Fulgencio Batista kubai diktátor megdöntésére szervezett gerillaexpedícióra. A kubai gerillák kiképzőtáborában ragadt rá a „Che” becenév, az általa gyakran használt argentin „hé!” jelentésű szócska miatt, később már hivatalosan is így nevezte magát.
„A kubai nép fegyveres győzelme a Batista-diktatúra felett nemcsak annak a hősiességnek a diadala volt, amelyről a sajtó világszerte tudósított; hanem kikényszerítette a régi dogmák megváltoztatását is Latin-Amerika néptömegeinek viselkedésével kapcsolatban, és világosan bizonyította, hogy a népek képesek megszabadítani magukat az elnyomó kormányoktól a gerilla-hadviselés segítségével.
Véleményünk szerint a kubai forradalom három alapvető tanulsággal járult hozzá Amerika forradalmi mozgalmaihoz. Ezek a következők:
1.) A népi erők megnyerhetik a háborút a hadsereg ellen.
2.) Nem mindig kell megvárni, amíg létrejönnek a forradalom összes feltételei; a népfelkelő-tűzfészek, foco, a fennálló objektív feltételekre alapozva képes kialakítani a szubjektív feltételeket.
3.) A fejletlen Amerikában a vidék a fegyveres harc legfőbb színtere.” (Che Guevara: A gerillaharcos kézikönyve)
Guevara 1956 végén rajta volt a Granma nevű hajón, amellyel 82 kubai forradalmár partra szállt a szigeten. Az első csata után csak tucatnyian maradtak életben, ők a Sierra Maestra hegyei közé vették be magukat, innen folytatták gerillaharcukat Fulgencio Batista rendszere ellen. Che orvosként és harcosként is kitűnt, Castro jobbkezeként megkapta a comandante (parancsnok) rangot, a döntő ütközet után csapatai elsőként vonultak be Havannába. A forradalom idején másodszor is megnősült, gerillatársától négy gyermeke született.
Comandante
Che Guevara a második ember lett Kubában, 1959 februárjában Castro javaslatára „született kubainak” minősítették. Még abban az esztendőben a nemzeti bank elnökévé, 1961-ben ipari miniszterré nevezték ki, alig 32 évesen megérkezett a hatalom csúcsaira. Továbbra is puritán életet élt, egyenruhát és baszk sapkát hordott, alkoholt, kávét sohasem ivott, a kubai szokások közül csak a szivarozásnak hódolt. Megvetette a pénzalapú gazdálkodást, az anyagi helyett az erkölcsi ösztönzésnek tulajdonított jelentőséget. Központi tervezésre alapozott gazdaságot hirdetett, a kommunizmus kubai válfaját Ember és szocializmus Kubában című könyvében ismertette. Saját értelmezésű marxista elméletei azonban megbuktak a gyakorlatban, nem utolsó sorban a Szovjetunió ellenállásán. Guevara 1964-ben, az ENSZ-közgyűlés előtt mondott beszédében bírálta is országa leghatalmasabb szövetségesét, amiért az Kubában a saját érdekeit követi.
A Commandante egyre gyanakvóbban figyelte, ahogy a kubai össznépi forradalom bürokratikus államigazgatássá változik és magas hivatalát, a papírmunkát, ücsörgést sem kedvelte. 1965-ben lemondott kubai állampolgárságáról és minden viselt tisztségéről, s megpróbálta Kongóba „exportálni” a forradalmat. Még ebben az évben, decemberben titokban visszatért Kubába, hogy újabb gerillahadtestet készítsen fel a bolíviai harcra.
Bolívia
1966 júliusában Bolíviába indult 44 társával, azzal a nagy tervvel, hogy kirobbantsa azt a szocialista forradalmat, amely elvezet a földrész felszabadításához. Novemberben érkezett Bolíviába, hogy szembeszálljon az ország katonai diktatúrájával, majd forradalmi mozgalmat indítson el, amely kiterjed az egész latin-amerikai földrészre.
A vállalkozás kezdettől kudarcra volt ítélve: a helybeli kommunisták nem támogatták a gerillákat, a vidéki lakosság közömbös maradt, a nehéz terepen a forradalmárok egészségi állapota is leromlott. A kormányhadsereg amerikaiak által kiképzett katonái 1967. október 8-án fogták el a sebesült, halálosan kimerült gerillavezért, akit másnap a bolíviai elnök parancsára kivégeztek, holttestét elrejtették. A hóhérmunkát végül egy leitatott őrmester vállalta, Che Guevara titokban elhantolt maradványait 1997-ben találták meg és szállították Kubába. Kuba közepső részén, Santa Clarában állítottak neki emlékművet, ahol a forradalmi háború idején jelentős katonai győzelmet aratott.
Che Guevara már életében bálvánnyá emelkedett, arca pólókon, posztereken köszön vissza, alakját számtalan könyvben dolgozták fel. Őt választották példaképül sokan azok közül a fiatalok közül, akik 1968-ban részt vettek a nyugati világon végigsöprő tiltakozási hullámban. Legendája ma is eleven, a róla készült A motoros naplója című film Oscar-díjat kapott.
GT
Felhasznált irodalom:
Ioszif Lavreckij: Che Guevara
Che Guevara: A gerillaharcos kézikönyve
MTI sajtóanyag
