60 éve, 1963. augusztus 8-án követték el az angol nemzeti mitológia részévé vált nagy vonatrablást Sears Crossingnál. A rekordösszegű zsákmányt elrablók valóságos népi hősök lett Angliában, számos film és könyv megszületését inspirálták.
A nagy zsákmánnyal kecsegtető bűntény minden mozzanatát gondosan megtervezték.
A Glasgow-ból Londonba tartó hajnali postavonat, ahogy 125 éven át mindig, ezen a napon is sebesen robogott, amikor 3 óra után néhány perccel a Buckinghamshire grófságban lévő Sears Crossingnál piros jelzést kapott, és megállt. A szürkületben egy csoport kék munkaruhás vasutas tűnt fel a síneken. A vonaton aznap szolgálatot teljesítő David Whitby fűtő leszállt, hogy megnézze, mi történt. A töltés mellé ráncigálták, rájött, hogy nincs értelme ellenállni, így épségben megúszta. Kevésbé volt szerencsés a mozdonyvezető, Jack Mills, aki a fűtő keresésére indult, és az álvasutasok rövid dulakodás után fejbe vágták. Mills – akit vérző fejjel később még a mozdony vezetésére is kényszerítettek – sohasem épült fel, és hét év múlva meghalt. Ő volt a rablás egyetlen áldozata, mert minden olyan olajozottan és csendben zajlott, hogy a vonaton dolgozó levélosztályozók többsége már csak azután észlelte a bajt, miután a rablók kereket oldottak.
A nagy zsákmánnyal kecsegtető bűntény minden mozzanatát gondosan megtervezték. A rablás napját egy ünnep utánra tűzték ki, amikor a bankok felhalmozódott pénzkészleteiket szállíttatták. Gondosan választották ki a helyet, amely nem volt túlságosan távol Londontól, és elég forgalmas volt ahhoz, hogy a helyieknek ne tűnjön fel az idegenek ténykedése.
A mindössze húsz percig tartó rajtaütés során a szabad utat jelző szemafort egy kesztyűvel letakarták, és a járművet a hajnali félhomályban hatvoltos elemekkel működtetett ál-jelzőlámpáikkal (zseblámpákkal) megállásra kényszerítették. A mozdonyt és a két első kocsit lekapcsolták. A mozdonyvezetéssel megbízott társuk azonban nem tudott megbirkózni a feladattal, így a vérző fejű Jack Millsnek kellett a szerelvényt az egy mérföldnyire levő Bridego Bridge-ig elvezetnie.
A rablók rekordösszegű zsákmányt, 2 millió 631 ezer 684 angol fontot szereztek meg.
A rablók feltörték a második kocsi ajtaját, és az ott lévő négy postást sarokba szorítva, 120 posta- és pénzeszsákot pakoltak át a töltés mellett várakozó teherautóra, majd egy Range Roverrel a már korábban bérbe vett oxfordshire-i Leatherslade farmra menekültek, ahol egy pajtában húzták meg magukat. A 2,6 millió angol fontos zsákmányt szétosztották, és vártak.
A Scotland Yard hatalmas erőket mozgatott meg kézre kerítésükre, a nyomravezetőknek felajánlott jutalom 260 ezer fontra rúgott. A pajtát rövid időn belül közrefogták.
A vonaton és a helyben talált ujjlenyomatok segítségével az elkövetőket azonosították, többségüket a helyszínen le is tartóztatták, és a nagy nyilvánosságot kapott per során elrettentő erejű börtönbüntetést, összesen több mint háromszáz évet szabtak ki rájuk.
A nagy vonatrablás, amelynek elkövetői mára már letöltötték büntetésüket, szabadulásuk után többen meg is haltak, számos film és könyv megszületését ösztönözte.
