A fiatal értelmiség egyik jelentős, radikális csoportja a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit. 1848. március 15-én is itt gyűltek össze, élükön Petőfi Sándorral, Vasvári Pállal, Irinyi Józseffel, Jókai Mórral és Vajda Jánossal.
Március 15-én a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. E nap immár nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. A honfoglalás és az állapalapítás óta 1848-49 a magyar nép legnagyobb tette volt. A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma lett. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett erről a mindenkori államhatalom.
A történelmi nap eseményei közismertek. 1848. március 15-én kiderült, hogy Pest az elmúlt évek során az ország egyik politikai központjává vált. Itt tömörült a nemesi és polgári értelmiség elitje; azok a költők, írók, publicisták, színészek, festők, akik munkásságukkal néha a hivatásos politikusoknál is nagyobb hatással képviselték.
A fiatal értelmiség egyik jelentős, radikális csoportja a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit. Egy részük tagja volt a liberális ellenzék egyesült szervezetének, az Ellenzéki Körnek is. Közülük került ki Irinyi József, aki 1848. március 11-én megfogalmazta azokat a rövid pontokat, amelyek Kossuth március 3-i beszédének szellemében, attól némileg eltérő hangsúlyokkal, a polgári átalakulás következetes keresztülvitelét követelték. A Pilvax ifjai – Kossuthékkal egyeztetve – szerették volna e „Tizenkét pontot” több ezer pesti polgár aláírásával eljuttatni Pozsonyba, hogy így támogassák a reformellenzék megrekedéssel fenyegető országgyűlési küzdelmét. Március 19-ére, a József-napi országos vásár napjára – francia mintára – a fiatalok Rákos mezején nagygyűlést és bankettet akartak szervezni aláírásgyűjtéssel.
A bécsi forradalom híre azonban ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. A Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Vasvári Pállal, Jókai Mórral, Vidats Jánossal, Sükey Károllyal, Bulyovszky Gyulával, Vajda Jánossal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a „Tizenkét pont” közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének és a többinek.
Március 15-én reggel Petőfi és társai a szemerkélő esőben a Pilvaxból alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Az ifjúság egybegyűjtése után immáron mintegy kétezren folytatták útjukat a Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utcába a nyomdához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti Dalt.
A délután folyamán elterjedt hírek ellenére a Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, hanem elfogadta a „Tizenkét pontot”, a nyomás hatására Táncsics Mihályt szabadon bocsátotta, s eltörölte a cenzúrát. A rab Táncsicshoz maga a felesége lépett be először az örömhírrel: „Nincs többé cenzúra!” A börtönt elhagyó írót a kapunál bérkocsi várta, amelyet ezúttal nem lovak húztak át Pestre, hanem maga a rabszabadító tömeg. Este a Nemzeti Színház díszelőadása ünnepelte a forradalom győzelmét. Így vér nélkül győzött a forradalom.
Részlet Petőfi Sándor naplójából
Pest, március 15-én 1848.
Szabad a sajtó! … – Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai.
Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs … Vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?
Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!
Oh szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt … s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!
Ezzel köszöntlek, ez legyen útravalód az életben. Élj boldogul! nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmaskodni
Késő éj van. Jó éjszakát szép csecsemő … szép vagy te, szebb minden országbéli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek. Jó éjszakát! … ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, a milyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek!
A vidék forradalma
Az ország forradalma nem korlátozódott Pestre és Budára. Mint amikor a vízbe követ hajítanak, s az általa keltett hullám egyre nagyobb átmérőjű köröket rajzol a víz tetejére, olyan módon terjedt az országban a pesti és pozsonyi események híre. Március 16-án Győr, 17-én Pápa, Székesfehérvár és Eger, 18-án Temesvár, Nagybecskerek, Pécs, Debrecen, Arad, majd Erdély volt lelkes hangulatú népgyűlések színhelye. A pesti forradalom sikerét kezdetben nemcsak a magyar, hanem a nemzetiségi lakosság is örömmel fogadta.
Március 15-e eszméjét a magyar történelemben a különböző politikai erők sokszor próbálták meghamisítani és aktuálpolitikai célokból kihasználni, mi több, kisajátítani. Akadtak azon a ellenpéldák is. Ilyen volt az 1956-os forradalom, amikor október 23-án a szabadságot és függetlenséget követő fiatalok, a tömegek március 15-e eszméjét, a „márciusi ifjak” követeléseinek jó részét ismételték meg.
Felhasznált irodalom: Magyarország története, Kossuth Kiadó
