40 éve, 1979. március 28-án, hét évvel Csernobil tragédiája előtt történt az amerikai atomenergia-ipar legsúlyosabb balesete a Three Mile Island atomerőműben.
A nukleáris erőmű Pennsylvania állam fővárosa, Harrisburg közelében, a Susquehanna folyó mellett épült. 1979. március 28-án hajnalban karbantartási munkálatok folytak a 2-es blokkban, a hűtő tápvíz tartályaiból a lerakódott szennyeződést igyekeztek eltakarítani. Mint később kiderült, a rendszeren korábban változtattak, de ezt a tervdokumentációba nem vezették át, így egy abban nem szereplő csőbe is víz került, és ez elzárta a gőzfejlesztő tápvízrendszerének egy szelepét. A turbina kiesése után beindult az üzemzavari tápszivattyú – csakhogy ez nem tudott elegendő vizet szállítani, mert korábban zárva felejtették a rendszer szelepeit.
Az emberi és konstrukciós hiba miatt a reaktor egyik hűtőburkában megszűnt a hőelvezetés, a reaktorban hirtelen emelkedni kezdett a hőmérséklet. Ennek levezetésére megnyílt egy biztonsági szelep, azonban – bár normális körülmények között ez következett volna – a túlnyomás levezetése után sem csukódott be. Ennek a rendellenességnek a jelzése azonban nem jutott el a vezérlőterembe.
A nyitva maradt szelepen keresztül a generátorba jutva megszökött a hűtővíz, aminek következtében túlhevült a reaktor szíve (reaktormag) – az ellenőrző központban azonban egyetlen műszer sem jelezte a hűtővíz túlságosan alacsony szintjét. A mérnökök a hűtővíz szintjét a generátorban lévő víz alapján becsülték meg, s mivel ott a szint magas volt, tévesen azt hitték, hogy a reaktornak az atomfűtőanyagot tartalmazó szívében elegendő a hűtővíz. Ennek a téves feltevésnek alapján tettek további intézkedéseket a túlmelegedés ellen, és ez a hűtővíz szintjének további csökkenését eredményezte.
Az atomfűtőanyag hőmérséklete ezt követően annyira megnőtt, hogy eltörtek a fűtőelemeket tartalmazó hosszú csövek és a nukleáris pasztillák olvadni kezdtek. Szerencsére az erőmű irányítóinak az utolsó pillanatban sikerült csökkenteniük a hőmérsékletet. Az üzemzavar következtében a reaktor szívének mintegy fele megolvadt, ami a lehetséges atombalesetek legveszélyesebbike. Valóságos csodának számít, hogy sikerült elkerülni a súlyosabb következményeket, vagyis az atomerőmű falainak megrepedését és azt, hogy a környezetbe nagy mennyiségű radioaktív szennyezés kerüljön. Március 30-án, amikor már (úgy-ahogy) urai voltak a helyzetnek, egy különleges team 150 tonna ólomból szarkofágot emelt a lassan hűlő 2-es blokk fölé.
A válságnak halálos áldozata nem volt, a környezetbe nem jutott ki jelentős mennyiségű radioaktivitás. A környéken mégis pánik tört ki, mert a média túldramatizálta a helyzetet, ráadásul csak két héttel korábban került a mozikba a Kína-szindróma című film, amelynek témája éppen egy nukleáris baleset volt. A végül 6-os fokozatúnak minősített baleset utáni vizsgálat nagyban hozzájárult a reaktorbiztonság fejlesztéséhez, ugyanakkor ahhoz is, hogy az Egyesült Államokban – ahol az elektromos energia 20 százalékát az ország 103 atomerőművében állítják elő – egyetlen új atomerőmű nem épült. Az Obama-kormányzat idején – egy hónappal a Japánt sújtó földrengés miatt a fukusimai atomerőműben kialakult vészhelyzet előtt – jelentette be, hogy állami támogatást nyújtanak két új atomreaktor megépítéséhez.
