A tojás az élet újjászületésének és a termékenységnek egyik legősibb jelképe. Nem véletlen, hogy éppen a tojás vált a világ és az élet teremtésének a szimbólumává.
Ez a forma az egyik legtökéletesebb alakzat, amit a természet létrehozott, új életet s ezzel a születés, a teremtés titkát is magában hordozza.
Kicsiségében is képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet megfejthetetlen rejtélyét jelképezni, írja Tészabó Júlia a Nagy húsvéti képeskönyvében.
Új-Guinea egyik törzsénél például a tojásra és a családra ugyanazt a szót alkalmazzák. Kínában a tojás a kezdet jele. A skandinávok, a balkáni népek, sőt az ősi Egyiptom lakói is a sírokba tojást tettek. A tojások a zsidó hagyományok- ban is fontos szerepet játszanak.
A hagyományos húsvéti étkezés, a szédereste az Egyiptomból való menekülés emlékét őrzi. A szédertálon jelképes jelentésű ételeket: bárányt, keserű füve- ket, zöldféléket, sós vizet és kelletlen kenyeret, maceszt helyeznek a tojás mellé. A tojás az élet mulandóságára, valamint az áldozatra és a reményre utal.
Jellegzetes húsvéti tojástálakat találunk Jugoszláviában is. A tálak közepén lévő kis mélyedésbe sót, vagyis Krisztusnak mint az élet sójának a jelképét tették, körben pedig a 12 tojás- forma mélyedés az apostolokat megjelenítő tojások elhelyezésére szolgált. Egyes vidékeken a szédertáléhoz hasonló ételekből húsvéti tálat is összeállítottak.
A magyar falvakban húsvétkor különböző ételeket kosárba tettek, s ezeket a templomban a pappal megszenteltették. Ezek között szintén szerepelt a tojás, amely Krisztus keresztfáját, díszítése pedig kötelét, a mellé helyezett torma – mint a szédertálon is – a keserűséget jelképezte. A szentelt ételek elfogyasztása során először a tormából ettek, hogy a gonosz lelkeket elriasszák. Úgy tartották, hogyha a szentelt tojáson megosztoznak, és valaha az erdőben eltévednének, elegendő csak arra a személyre gondolniuk, akivel elfelezték, és máris eligazodnak.
A szabolcsi görög katolikus vallásúak egy kosárba sonkát, tojást, túrót, formázott vajat, bárányt, tormát tettek, s mellé bort. Ezt a pap a templomkert- ben ünnepélyesen megszentelte, s azután szaladni kellett haza, mert úgy hitték, aki utolsónak érkezik, még abban az évben meghal.
Ám nemcsak az étrendben van fontos szerepe a tojásnak, hanem egyéb szokásokban is.
Bod Péter régi magyar történet- ta író szerint megjelenése a magyar hagyományokban három forrásra vezethető vissza. Egyik a zsidók húsvéti tojásfogyasztása, a másik az ókori jelképek világa, amelyben a föld megszületésének, Asztarté istennőnek a szimbóluma volt. A harmadik ok pedig a hosszan tartó böjti időszak megszorításai, hiszen a keresztények nemcsak zsíros ételt, húst, vajat, de tojást sem ehettek, így a sok tojást összegyűjtötték, „osztán Húsvétban nagy örömmel tették, osztották jóakaróiknak. S hogy kedvesebb legyen, meg is kezdették festeni…” írja Bod Péter.
A tojást azonban nem csak a nyúl hozhatja.
Más jelképes állatok is megjelennek ebben a szerepben, s eredetük nem minden esetben deríthető ki. Vesztfáliában például tojást hozhat a róka. Ez az állat valószínűleg piros színének köszönheti ezt a szerepet. Gyakori tojáshozók természetesen a különböző szárnyasok, a csirke, a kacsa, a svájciaknál a kakukk, a türingiai gólya, a cseheknél néhol megjelenő pacsirta. Ez utóbbiak a Szentlélek galambjával való párhuzam révén kerülhettek a húsvéti állatvilágba.
Német vidékeken, de Bukovinában is tojástestű, papírfejű madarakat készítenek és függesztenek a szent sarokba vagy a ház mennyezetére.
Az ortodox keresztény országokban nincsenek tojáshozók. Egyedül Macedóniában jegyeztek föl egy Paschalia nevű húsvéti szellemet, aki az éjféli mise után piros tojásokat dug a gyerekek párnája alá, amikor már mélyen alszanak.
A tojáshozók legkülönösebbjei
azonban azok a harangok, amelyek nagycsütörtökön elhallgatnak, hogy Rómába menjenek. Sok helyütt úgy hiszik, útjukon tojásokat gyűjtenek, s visszatérve minden jó gyereknek ledobnak belőlük. Ilyen tojást mindenütt lehet találni, a kertben, az ablakpárkányon, és a házban. Egyes francia falvakban húsvét reggelén a gyerekek ma is figyelik az eget, Róma felé fordulva, szállni a harangokat.
