A Kuril-vonulat négy déli szigete (Kunasir, Itoropu, Sikotan, Habomai) a második világháború végén került a Szovjetunió birtokába, és Oroszország sem hajlandó lemondani róluk.
75 éve, 1945. augusztus 18-án a szovjet hadsereg észak felől megtámadta, majd ellenőrzése alá vonta a japán fennhatóság alá tartozó Kuril-szigetek déli csoportját. A Kuril-szigetek hovatartozása a második világháború óta vita tárgya Japán és Oroszország között, akadályozva a két ország közötti békét. Japán saját Északi Területének tartja őket. A két ország a területi vita miatt még nem írta alá a háborút hivatalosan lezáró békeszerződést, csak fegyverszünet van érvényben közöttük.
A Kuril-szigetek vitatott déli csoportja mintegy ötezer négyzetkilométernyi területet foglal el a Csendes-óceánon, a Szahalin-félszigettől közvetlenül délre, a japán szigetvilágtól északkeletre, nem egészen négy kilométerre a japán felségterülettől. Négy szigetből áll: a 3184 négyzetkilométer területű Iturup (japánul: Etorofu) szigetén 8254-en laknak, az 1499 négyzetkilométernyi Kunasir (Kunasiri) lakossága 7364 fő, a 253 négyzetkilométeres Sikotanon 2338 ember, a 100 négyzetkilométeres Habomai szigeten 852 határőrcsalád él. A Kuril-szigetek közvetlen környéke halban igen gazdag, a szigetek gazdasági értéke csekély. Oroszországnak azonban fontos stratégiai övezetet jelentenek, Vlagyivosztokból a Csendes-óceánra való kijutás vízi útjának ellenőrzése szempontjából.
A Kuril-szigeteket 1945-ben, a második világháború utolsó napjaiban szállta meg a Szovjetunió (az 1945. február 11-én létrejött jaltai megállapodásban erre jogot formálva). Az 1945. szeptember 2-i japán kapituláció után a szövetséges csapatok főparancsnoka, Douglas MacArthur amerikai tábornok a Kuril-szigeteken levő japán erők fegyverletételének fogadását a szovjet hadseregre ruházta, egyik 1946. januári direktívája pedig utasította a japán kormányt, hogy egyebek között a Kuril-szigeteket vonja ki joghatósága alól. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége mindezek alapján 1946. február 2-án szovjet felségterületnek nyilvánította a Kuril-szigeteket és Dél-Szahalint.
1945-ben mintegy 17 000 japán élt a szigeteken, akiket elűztek innen. A Szovjetunió fénykorában mintegy 25 000 polgári személy élt, s tízezer katona állomásozott itt. Japán azonban nem mondott le a szigetekről, amelyek hovatartozásának tartós rendezése elkerülhetetlen a kelet-ázsiai biztonság és különösen az orosz-japán kapcsolatok zavartalan fejlodése szempontjából.
A szigetek státusának rendezése felé az első lépést 1956-ban tették meg: a két ország diplomáciai kapcsolatainak helyreállításakor a felek közös nyilatkozatot írtak alá a Kuril-szigetek összterületének hét százalékát kitevő két sziget, Sikotan és Habomai visszaadásának lehetőségéről a békeszerződé létrejöttének fejében. A nyilatkozatot mindkét fél ratifikálta, az ENSZ-ben is bejegyeztették, tehát szerződés státusát kapta. (A megállapodást annak idején végül nem írták alá, miután Japán 1960-ban védelmi szövetséget kötött az Egyesült Államokkal, és emiatt a Szovjetunió visszakozott.) Formális békeszerződés azonban azóta sincs a két ország között.
Tokió az 1960-as évektől a Szovjetunióval, majd Oroszországgal fenntartott gazdasági együttműködést területi engedmények feltételéhez kezdte kötni.
A Szovjetunió 1991-es széthullását és a hidegháború megszűntét követően Borisz Jelcin orosz elnök 1993. októberi tokiói látogatásán Oroszország nevében érvényesnek ismerte el az 1956-os megállapodást, nem kötötte azonban azt határidőhöz. Azóta is ez, a japánok által „1993. évi nyilatkozatnak” nevezett okmány képezi a tárgyalások alapját, bár Tokió nem fogadja el, hogy az 1956-os megállapodás szerint a négy kérdéses szigetből csak kettő kerülne vissza Japánhoz.
A 2002-es egyeztetésen előterjesztett japán javaslat értelmében Oroszország a két kisebb szigetet már most visszaadná a négyből, majd a békeszerződés megkötése után döntenének a fennmaradó két – nagyobb és népesebb – sziget státusáról. Az orosz vezetők hivatalos nyilatkozataikban az ország területi egysége mellett állnak ki. Az orosz törvényhozás alsóháza egyelőre ellenez bármilyen területi engedményt, sőt olyan törvényjavaslatot készítenek elő Oroszország területi egységéről, amely az állam részének nyilvánítaná a Kuril-szigeteket. Felvetődött az is, hogy a szigetek jogilag Oroszországnál maradnának, de Japán 99 évre bérbe venné a területet. Moszkva és Tokió külügyminiszteri szinten rendszeres egyeztetésen keresi a kölcsönösen elfogadható lehetőséget a vita lezárására, bár gyors megoldásra nem számítanak.
