Douglas MacArthur amerikai tábornok, a II. világháborúban Japánt térdre kényszerítő csendes-óceáni szövetséges haderő parancsnoka a világégést követő években többször is arról tárgyalt, hogy Japánt meg kell kímélni a kommunizmustól.
140 éve, 1880. január 26-án született az 1964. április 5-én meghalt Douglas MacArthur amerikai tábornok, a második világháborúban a csendes-óceáni front parancsnoka, majd a megszállt Japán kormányzója. Kevés hozzá hasonló katonát ismer az amerikai történetírás. Senkit nem istenítettek és senkit nem mellőztek úgy, mint őt.
Tettei hol rajongást, hol elutasítást váltottak ki. Hős volt az ausztrálok szemében, a filippinók és a dél-koreaiak felszabadítójukat látták benne, még a megszállt Japán is elismerte. Csodálattal övezett nemzeti hős, amikor 1942 telén parancs jön Washingtonból: Amerika leghíresebb tábornokának haladéktalanul el kell hagynia katonáit.
De milyen út vezetett idáig? Douglas MacArthur már gyermekként úgy érezte, hogy a hadsereg testesíti meg mindazt, ami jó az ország szempontjából. Előkelő családban nevelkedett. Nagyapja nagy tekintélyű jogtudós és bíró, apja kiváló katona – meghatározó hatással voltak a fiatal fiú személyiségére. Mindketten megerősítették abban, hogy egy MacArthur nem csupán egyszerű katona, hanem tudós, művész és úriember. Douglas 1903-ban kitűnővel végzett West Pointban, a katonai akadémián, az első világháborúban Franciaországban harcolt, 1930 és ’35 között vezérkari főnök. ’37-ben visszavonult, de 1941. december 6. után újból aktivizálták.
A csendes-óceáni csata hőse, lelassítja a japán előretörést, majd támadásba lendül. 1945. szeptember 2-án a Missouri fedélzetén ő írja alá a szövetségesek részéről a japán kapituláció jegyzőkönyvét. MacArthur kieszközölte, hogy ne vonják Hirohito néhai japán császárt felelősségre. Hirohito uralkodói minőségében ugyanis a vesztes japán hadsereg főparancsnoka volt. Akria Macui, a császár egykori személyes tolmácsa hátramaradt emlékei szerint MacArthur arról biztosította a császárt, hogy Washington elejét veszi egy esetleges Japán elleni kommunista inváziónak. Hirohito különösen a koreai háború idején (1950-53) rettegett attól, hogy kommunisták megpróbálják kiterjeszteni hatalmukat Japánra is. MacArthur azonban megígérte: az Egyesült Államok megvédelmezi a szigetországot, ha támadás érné. Ugyanakkor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az amerikai és a brit katonák továbbra is Japánban maradjanak, amelynek akkor voltaképpen nem is volt hadserege.
Utolsó találkozójukon, 1951 áprilisában – írja Macui – Hirohito háláját fejezte ki a tábornoknak, hogy neki köszönhetően elkerülte háborús bűnösként való felelősségre vonást. Számos történész eddig is úgy vélte, hogy a Japánt megszálló erők nem tartották volna szerencsésnek a császár elleni bűnvádi eljárást. Személyében ugyanis garanciát láttak arra, hogy a kommunizmus nem nyer teret Japánban.
Tokióban 1946-ban 28 olyan japán kormánytagot állítottak nemzetközi bíróság elé, akiket azzal vádoltak, hogy előkészítették, kirobbantották és lefolytatták a háborút. Hét esetben halálos ítélet született, így Todzso Hidekit, a háború alatti miniszterelnököt is kivégezték. Macui szerint MacArthur magát a tokiói pert is ellenezte, mert szerinte ezzel az Egyesült Államok mindössze a világra akart befolyással lenni, és bosszút akart állni Japánon. Az amerikai tábornok szerint egyébként sem gyűlt össze elegendő bizonyíték a vádlottak terhére.
Macui visszaemlékezésiből megtudhatjuk azt is, hogy a császár a koreai háború idején megkérdezte Matthew Ridgway tábornokot, MacArthur utódát csendes-óceáni erők élén, hogy az Egyesült Államok Koreára is készül-e atombombát ledobni. Ridgeway erre csak annyit válaszolt, erről csak az elnök dönthet. A II. világháború egyik legnagyobb stratégája, a koreai háborúban az ENSZ csapatok vezetője volt.
Douglas MacArthur életéről A végzet embere címmel amerikai dokumentumsorozat is készült, amely nemcsak izgalmas portré, nem csupán egy jelentős és végletesen összetett személyiség életét tárja elénk, de képet ad az 1880-1964-ig terjedő időszakról, s a távol-keleti térségről is.
