Vörösmarty Mihály meglepte a fiatal Eötvös Károlyt…
Balatonfüredre látogatott Vörösmarty Mihály, ami a még „siheder” Eötvös Károlyt felettébb felizgatott. Jóval később, Balatoni utazás című könyvében így emlékezett vissza a találkozásra:
„Jött Vörösmarty. Két követtársa volt mellette 1848-49-ből. Az egyik Molnár Dénes, a másik: Vermes Illés pápai volt képviselő. Ott voltak még Szentgyörgyi Horváth József, Écsy fürdőigazgató, Orzovenszky, a daliás fürdőorvos és Pap Ferenc, füredi és tótvázsonyi birtokos, Vörösmartynéval neje után osztályos atyafi. Ott volt kivételesen Somody uram is, a füredi kálvinista lelkész, s úgy emlékszem, Pius tihanyi perjel is. S még mások is néhányan.
De nem néztem én se egyiket, se másikat, hanem csak Vörösmartyt.
Csodálatos csalódás ülte meg lelkemet. Úgy jártam vele is, mint Deák Ferenccel, amikor először láttam.
Az a fej mintha sokkal nagyobb volna; azok a szemek mintha sokkal ragyogóbbak volnának; az a termet mintha óriási volna! Egész alakja körül – mintha a szentek sugára volna.
Leült, evett, beszélgetett, nevetett. Idő kellett ahhoz, míg észrevettem, hogy ő se nagyobb, mint más, s ő is ember, mint más, s míg újra és újra eszembe jutott, hogy mit is mondott, mikor kezet csókoltam neki.
– Szervusz, fiam, papnak csókolj kezet, ne nekem.”
