A fegyver sok színmű legfontosabb kelléke…
Egy vidéki előadás alkalmával az árulót a hős a drámai csúcsponton lelövi. Ami elromolhat, az el is romlik, kattanás, a pisztoly nem sül el. Megint kattanás, csütörtök. Az intrikus színész toporog, hova menjen, mit csináljon, amíg kínlódnak az agyonlövésével. Megint nem sül el. Az áldozat- a helyzetből adódóan nagyon okosan, látván, hogy itt az életére törnek- a fotel mögé próbál bújni, majd, mint egy harapós kutya támad. A körben álló társaság még szétugrani is elfelejt zavarában, ők sem tudnak a helyzeten segíteni. Pedig itt a delikvensnek meg kell halnia, különben nincs értelme a darabnak. Látszik már, hogy a pisztoly végérvényesen fölmondta a szolgálatot. A nézők lassan átállnak és kezdenek intrikuson drukkolni. Mire hősünk eldobja a pisztolyt, és jó seggbe rúgja a rossz embert. A szívéhez kap, és holtan rogy össze. A közönségnek tátva marad a szája. Mire a körben álló szereplők kórusa: „Mérgezett volt a csizma!!”
Tahi Tóth László: A geg
