Déry Tibor nem értett a katonai rangokhoz…
[Veres Pétert népi írót] Egy ízben Rákosiék hadügyminiszternek neveztették ki ‒ figyelem! hadügy- és nem földművelésügyi miniszternek! ‒, bizonyára, mert féltették az országot paraszti józanságától s hozzáértésétől. Péter bácsi a maga eszejárása szerint látta el ezt a kelletlen feladatot is: végigjárta az ország valamennyi kaszárnyáját, s egy-egy kis önellátó mezőgazdasági üzemet rendeztetek be mindegyikük mögé. Amikor ez idő tájt egyszer egy fogadáson találkoztam vele, a maga külön egyenruháját viselte, csizmát, fekete posztónadrágot, kiskabátot, fehér inget nyakkendő nélkül. Hogy a csizma alatt harisnyát-e vagy kapcát, csak sejthető volt, bizonyosat nem lehetett tudni. Épp egy csapat tiszt vonult el mellettünk, díszegyenruhában, feltűnően széles, piros lampasszal nadrágjukon, fényhányó arany gallérokkal vagy vállpántokkal.
‒ Ezeknek mi a rangjuk? – kérdeztem Péter bácsitól. Megrögzött civil, a katonai rendfokozatokat csak őrmesterségtől lefelé tanulmányoztam.
A hadügyminiszter szemügyre vette a társaságot.
‒ Tudja a fene – mondta egy idő múlva.
Megnyugtató felelet volt számomra.
Forrás: Déry Tibor: Botladozás I-II.
