„Számomra a legeslegszebb pillanat az, amikor a rajtlámpa pirosra vált.” Ayrton Senna, minden idők egyik legkiválóbb Forma-1-es pilótája 161 futamon indult és 41 győzelmet aratott az autósport elitkategóriájában. 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben lett világbajnok.
Az 1994. május 1-jén rendezett San Marinó-i Nagydíjon halálos kimenetelű balesetet szenvedett brazil versenyző 161 futamon indult és 41 győzelmet aratott az autósport elitkategóriájában. Az időmérő edzéseken 65 alkalommal volt a leggyorsabb, további 22 alkalommal indult az első sorból. A versenyeken összesen 13,645 km-en, 982 körön át vezetett.
Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én jómódú brazil családba született Sao Paulóban. Édesapja bátorítására négyéves korában ült először gokartba, első versenyén, tizenhárom évesen az 1-es rajtszámmal indult, és a célban is elsőként intették le. 1977-ben megnyerte a dél-amerikai gokartbajnokságot, majd 1979-ben és 1980-ban világbajnoki ezüstérmes lett.
1981-ben megnősült, és Európába költözött, ahol bekapcsolódott a nagy-britanniai Formula Ford 1600-as versenysorozatba. A következő évben megnyerte a brit és az európai Formula Ford 2000 bajnokságot, 1983-ban a brit Formula-3-as bajnokságban diadalmaskodott, és megnyerte a makaói nagydíjat is.
„Számomra a legeslegszebb pillanat az, amikor a rajtlámpa pirosra vált. Akkor már minden be van bennem programozva, minden óramű pontossággal működik, megkezdődik a visszaszámlálás, a feszültség, ami a többórás várakozás alatt felhalmozódott, az mind-mind egy pillanat alatt eltűnik.” (Christopher Hilton: Ayrton Senna)
A csúcskategóriában, a Forma-1-ben 1984. március 25-én egy kiscsapat, a Toleman versenyzőjeként mutatkozott be. Már második versenyén pontot szerzett, és az idényben háromszor állhatott fel a dobogóra. Nem csoda, hogy a következő évben már a Lotusnál versenyzett, ahol három év alatt hat futamgyőzelmet szerzett, első diadalát 1985. április 21-én Estorilban aratta. 1988-ban szerződött a McLarenhez, ahol a kétszeres világbajnok francia Alain Prost csapattársa lett. Ekkor kezdődött kettejük legendássá vált versengése, ami végül odáig fajult, hogy a hivatalosan megkövetelt alkalmakat leszámítva nem is beszéltek egymással.
Megnyerte az 1988-as világbajnokságot, 1989-ben viszont Prost mögött második lett, aztán 1990-ben és 1991-ben ismét ő végzett a pontverseny élén. 1990-ben a szuzukai futamon a rajt után nekiment az őt megelőző franciának, mindketten kiestek, Senna lett a világbajnok. Utólag elismerte, hogy a balesetet szándékosan okozta. 1992-ben egy gyengébb autóval csak negyedik lett, 1993-ban a kipörgésgátlóval felszerelt új McLarennel ismét esélyesnek számított, de végül másodikként végzett Prost mögött.
„Terrorhoz közel álló uralmat hozott létre: az időmérő edzéseken mindenki menekült előle, ha meglátták a horizonton a sárga sisakot, amely feléjük közeledett. Senki sem akarta, hogy a világ közönsége szemtanúja legyen, hogy éppen ő tartja fel vagy akadályozza Sennát.” (Christopher Hilton: Ayrton Senna)
Az 1994-es évadra az akkor meghatározóvá vált Williamshez igazolt át, az idénye azonban rosszul kezdődött. Az első két nagydíjon az élről indult, de kiesett, ezután következett élete utolsó futama, a San Marinó-i Nagydíj. A versenyhétvége baljós előjelekkel indult: az első szabadedzésen a brazil Rubens Barrichello teljes gázzal a falnak vágódott, de túlélte a balesetet, másnap az újonc osztrák Roland Ratzenberger vesztette el uralmát 300 kilométer/órás sebességgel száguldó járműve fölött, s a kórházban meghalt.
A 14. San Marinó-i nagydíj mezőnye 1994. május elsején rajtolt el. A hetedik körben az élen 310 kilométeres sebességgel száguldó Senna a Tamburello-kanyarban a pályáról lecsúszva, egyenesen haladt tovább, és a gumikorláttal nem védett betonfalba csapódott. A szinte teljesen szétroncsolódott autóban ülő versenyző nem mutatott életjelet, a következő percekben tévénézők százmilliói szemlélték döbbenten, amint a mentők sikertelenül próbálják újraéleszteni, majd helikopterrel kórházba viszik.
Itt sikerült a szívét újraindítani, de 18 óra 40 perckor halottnak nyilvánították, a halál időpontjának az ütközés pillanatát, 14 óra 17 percet adtak meg. Államfőhöz méltó brazíliai temetésén több mint másfél millió ember vett részt, és az akkori miniszterelnök, Itamar Franco háromnapos nemzeti gyászt rendelt el. (A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a futamot ugyan másfél perccel a baleset után leállították, de aztán újraindították, az elsőséget az abban az évben először világbajnok Michael Schumacher szerezte meg.)
A baleset miatt később per indult a Williams csapat vezetői és a pálya üzemeltetői ellen, de 1997-ben mindannyiukat felmentették. Az ítélet szerint a kormányrúd a baleset bekövetkezte előtt eltörött, így az irányíthatatlanná vált autóban ülő Senna semmit sem tehetett az ütközés elkerülésére. Halálát az ütközés során leszakadó jobb első kerékfelfüggesztés által okozott három – külön-külön is végzetes – fejsérülés, homlok- és koponyaalapi törés okozta, amelyek következtében agyvérzés, illetve ödéma lépett fel. A kocsit tervező Patrick Head felelősségét 2007-ben kimondta egy olasz bíróság, de büntetést nem szabtak ki rá, mert az ügy addigra elévült.
Senna sok szurkoló számára a Forma-1 királya volt, karizmájával nemcsak honfitársait nyűgözte le, hanem világszerte rengeteg szerelmesét az autósportnak. Hazájában ma számtalan utca, autópálya, alagút és tér viseli a nevét. Senna nővére, Viviane Senna fia, a már 35 esztendős fiatalember Bruno ugyancsak az F1-et választotta, 2012-ben jelentették be, hogy leszerződött a Williamshez. Jelenleg a WEC-ben versenyez. A híres elődök sikerei nem minden esetben vannak jó hatással az utódokra, s tudja ezt Bruno Senna is.
„Őszintén szólva megpróbálok nem belegondolni a helyzetembe. A saját karrieremre összpontosítok, bár tudom, ha Ayrton nem lett volna, most én sem lennék itt” – fogalmazott néhai nagybátyjával kapcsolatban Bruno Senna.
Ayrton Senna helyezései az összetett versenyben:
1984 – 9. hely/13 pont (csapata: Toleman-Hart Turbo)
1985 – 4. hely/38 pont (Lotus-Renault Turbo)
1986 – 4. hely/55 pont (Lotus-Renault Turbo)
1987 – 3. hely/57 pont (Lotus-Honda Turbo)
1988 – 1. hely/90 pont (McLaren-Honda Turbo)
1989 – 2. hely/60 pont (McLaren-Honda)
1990 – 1. hely/78 pont (McLaren-Honda)
1991 – 1. hely/96 pont (McLaren-Honda)
1992 – 4. hely/50 pont (McLaren-Honda)
1993 – 2. hely/73 pont (McLaren-Honda)
1994 – 0 pont/2 futam (Williams-Renault)
