„A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt.” 235 éve, 1789. augusztus 26-án adta ki a francia Nemzetgyűlés az emberi jogokról szóló világtörténelmi jelentőségű deklarációját.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (Déclaration des droits de l’homme et du citoyen) a francia forradalom alapvető dokumentuma, amely meghatározta az emberek egyéni és közösségi jogait, s amely első jelentős lépés volt az 1791-es alkotmányhoz vezető úton.
Az 1776-os Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és a felvilágosodás szelleme ihlette, az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata egy új politikai korszak kezdetét jelentette. Azóta is referenciaként szolgál.
„1. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”
Miután 1789 májusában megkezdte munkáját a rendi gyűlés, Franciaországban felgyorsultak az események, az évszázadok alatt felhalmozódott rengeteg társadalmi feszültség rövid idő alatt lerombolta a régi rendszert. A polgárság és a parasztság alkotta harmadik rend megalakította az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, amely a hagyományos rendi keretek lebontását követelte, s ennek szellemében hozta meg később törvényeit is.
Az 1774 óta uralkodó XVI. Lajos király alulmaradt a Nemzetgyűléssel folytatott küzdelemben, 1789. július 14-én Párizsban a fegyverek szava döntött: a feldühödött tömeg lerombolta a Bastille-t. A király kénytelen volt beletörődni az alkotmányozó testület legitimitásába, s a kibővült Nemzetgyűlés megkezdte az új francia alkotmány kidolgozását. E folyamat részeként született meg az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata.
„4. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.”
A deklaráció megalkotói a lefektetett alapvető jogokat nemcsak a francia polgárokra, hanem kivétel nélkül mindenkire érvényesnek tekintették. Az első változatot La Fayette márki, az amerikai függetlenségi háború francia hőse indítványozta és fogalmazta.
Ő és alkotótársai támaszkodtak a nagy francia gondolkodók, Montesquieu és Rousseau eszméire, különösen a hatalmi ágak szétválasztásával és az emberrel született természetes jogok megfogalmazásával kapcsolatban.
A dokumentum gondolati előzménye volt a Thomas Jefferson által készített amerikai függetlenségi nyilatkozat (1776), a George Mason nevéhez fűződő Virginiai Jogok Nyilatkozata (1776), valamint az angol Bill of Rights (1689) is, amelyekből a készítők sokat merítettek.
A nyilatkozat – mindössze hat héttel a Bastille ostromát követően és három héttel a feudalizmus eltörlése után – népszuverenitást és esélyegyenlőséget hirdetett. Biztosította a szólás- és sajtószabadságot, de a vallásszabadságot biztosítékokhoz kötötte: „feltéve, hogy e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti”.
A dokumentum az Amerikai Egyesült Államok 1787-es alkotmányához hasonlóan több különböző intézkedést helyezett kilátásba: megfogalmazta a karhatalom szükségességét, és a közigazgatás fenntartásához szükséges adózás alapelveit, amelyekben az egyenlőség elve kitüntetett szerepet kapott (a forradalom előtti időkben az egyház és a nemesség mentesült a legtöbb adónem alól).
„10. Senkit meggyőződése, vallási s egyéb nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződés s e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti.”
Meghatározta a nyilvánosság előtti felelősség fogalmát, megtiltotta az ex post facto büntetőjog alkalmazását, a gyanúsítottal szembeni indokolatlan durvaságot, s kimondta az ártatlanság vélelmét. Meghirdette a tulajdonhoz fűződő jogot, fenntartva egyben a köztulajdon jogát.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának intenciói nyomán 1791-ben megszületett a francia monarchia alkotmánya, amellyel az ország nagy lépést tett az abszolutizmusból az alkotmányos monarchia felé. A nyilatkozatban rögzített alapelvek 1789 óta széles körben elterjedtek a világban, számos állam és nemzetközi dokumentum (mint pl. az ENSZ által 1948-ban kiadott Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata) átvette és alkalmazta azokat.
Az 1958 októberében elfogadott – ötödik köztársasági – alkotmány értelmében az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának cikkelyei ma is kötelező érvényűek Franciaországban.
„11. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben.”
A szabadság eszménye természetesen részrehajló és a francia polgár férfiakra nézve kivételezett volt. Olympe de Gouges 1791-ben megírta a Nők és a női állampolgárok jogainak nyilatkozatát, amely az 1789-es Nyilatkozat pastiche-je. Ezzel a szöveggel bírálta a kizárólag férfiakra íródott Nyilatkozat jogi és politikai alkalmazását. De Gouges megpróbálta a Közgyűlés jóváhagyására benyújtani a nőket védő nyilatkozatot, sikertelenül.
