Az olimpiai játékok története izgalmas, sőt vetélkedésekkel és szellemi játékokkal teli. A klasszikus olimpiai játékok felújítása Pierre de Coubertin francia bárónak köszönhető, aki mindent megtett az ókori olimpiai eszme érdekében.
A béke és a népek barátságának ügye
Erőfeszítései eredményeként az 1894-ben Párizsban összehívott sportkonferencián elhatározták, hogy egyrészt az ifjúság testi nevelése, másrészt a nemzetek békés érintkezése érdekében az ókori olimpiák időrendjének megfelelően négyévente nemzetközi versenyeket rendeznek, ahová meghívják a világ minden nemzetét. 1896-ban volt Athénban az első újkori olimpia, és mára az olimpiai vetélkedések a földkerekség legnépszerűbb és legnagyobb rangot elért sporteseményeivé váltak. Ugyanakkor az idealista francia báró eredeti elgondolásai, amelyek szerint az olimpiai játékoknak osztályok és nemzetek felett kell állni, a béke és a népek barátságának ügyét, a sportolók harmonikus fizikai és szellemi fejlődését, a fiatalok egymásratalálását kell elősegíteni – mindezek a nemes és szép elvek egyre inkább háttérbe szorultak a játékok fejlődése és népszerűvé válása során.
A politikusok hamar felismerték az olimpiában rejlő propaganda-lehetőségeket és igyekeztek azt kihasználni, saját politikai és nemzeti céljaik szolgálatába állítani. A sport egyben vetélkedés is, és mint ilyen nem lehet mentes a különböző külső hatásoktól. A különböző országok fenyegetőzése a bojkottal, a viszontfenyegetőzés nem tette lehetővé a NOB és az olimpiai mozgalom számára az elzárkózást, a semlegességet.
Az olimpiai mozgalom első néhány évtizedére a francia-német ellentét nyomta rá bélyegét. Még maga Coubertin báró is többször megtagadta a németek kéréseit, így például 1897-ben (tehát csak egy évvel az első olimpia után) megtagadta Berlintől az olimpiai kongresszus rendezését és Le Havre-nak adta azt. A németek pedig – noha meg sem kapták az engedélyt – 1908-ban és 1912-ben is ,,lemondtak,, az olimpia rendezéséről, hogy így csikarják ki az 1916-os játékok rendezését.
Az 1904-es St.Louis-i olimpián a távolság és a költségek miatt számos ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Svédország, Svájc) nem vett részt, így a jó gyakorlati érzékkel megáldott házigazdák a nyereség biztosítása érdekében a sportversenyekkel pár huzamosan ,,antropológiai versenyeket,, rendeztek. Ezeken az egyidőben tartott világkiállítás görög pincérei és néger portásai indultak… E keserű tapasztalatok miatt is döntött úgy Coubertin, hogy az olimpiát ezentúl a világkiállítástól függetlenül rendezik.
Az első világháború kitörése után 1915-ben a NOB székhelyét Párizsból a semleges Svájcba, Lausanne-ba helyezték át. Ugyanakkor a németek a villámháború sikerében bízva nem mondtak le az olimpia rendezéséről. A háború elhúzódásával hozta meg a NOB elvi döntését: „Olimpiát lehet nem megtartani, de nem lehet elhalasztani.” Ezután tehát a VII. Olimpia következik, amelynek színhelyét később jelölik ki. A rendezés elvi jogát már Budapest kapta, de mivel Magyarország is a háború veszteseihez tartozott, megfosztották tőle, és helyette Antwerpennek ítélték.
Az 1920-as antwerpeni olimpia a csonka olimpia néven vonult be a sporttörténetbe. A NOB egyértelműen politikai alapon, – az olimpiai chartával is ellentétben – a vesztes központi hatalmaknak nem küldött meghívót. Sőt, kizárták Szovjet-Oroszországot is, noha az a világháború előtt az antanthatalmakhoz tartozott. (Ez a lépés volt az oka a Szovjetunió 1952-ig tartó távolmaradásának).
Bár a győztesek haragja a következő négy évben valamelyest enyhült, és a vesztes hatalmakat visszavették a NOB-ba, Németország még az 1924-es párizsi olimpiára sem kapott meghívót.
A háború árnyéka alatt
Az 1936-os berlini olimpia, amely azóta is izgatja a sporttörténészek fantáziáját, már egyértelműen a politika és a propaganda győzelme volt a sport felett. A fasiszta Németország ugyan előzetesen mindent megígért (az olimpiai szabályzat tiszteletben tartása, elüldözöttek indulásának engedélyezése, a bevételek felajánlása az olümpiai ásatások céljaira), a játékok mégis a fasizmus felsőbbrendűségét voltak hivatva bizonygatni.
A moszkvai székhelyű Vörös Sport Internacionálé szovjet kezdeményezésre ugyan megalapította az Anti-olimpiai Bizottságot, de a kezdeményezés sikertelen maradt. Ugyanakkor a NOB az emigráns fehérorosz küldöttséget sem engedte indulni, mondván, lehet, hogy „bolsevista mérget” terjesztenének Az olimpiáról pedig a megnyitó után néhány nappal a spanyol sportolók is hazautaztak, a hazájukban kitört polgárháború miatt.
