150 évvel ezelőtt, 1871. május 10-én írta alá Németország és Franciaország a frankfurti békeszerződést. Az azt megelőző háború rövid, a XIX. század utolsó negyedére gyakorolt kihatása azonban végzetes volt: Európa nemzedékeken át megszenvedte.
A porosz-francia háborúban kemény és jelentős veszteséggel járó harcok után a porosz seregek beékelődtek a két francia főerő (Bazaine marsall és MacMahon marsall) közé. Bazaine-t visszavonulásra kényszerítették és körülzárták Metzben.
MacMahon százezres seregére, amelyhez III. Napóleon császár is csatlakozott, ugyanez a sors várt Sedannál. Arra a hírre, hogy a császár hadseregével együtt a poroszok kezére került, összeomlott a császárság, de az újonnan kikiáltott köztársaság kiképzetlen katonái sem tudtak ellenállni az előrenyomuló ellenségnek, mint ahogyan az éhező Párizs sem. Az 1871. január 26-án megindult fegyverszüneti tárgyalásokon Thiers kormányfőnek azonnal tapasztalnia kellett, hogy a németek nem hajlandók engedményekre.
Franciaország kénytelen volt vállalni, hogy három éven belül ötmilliárd frank háborús jóvátétlet fizet, átengedi egész Elzászt és a virágzó textiliparral rendelkező Lotharingia nagyobb részét Németországnak.
Még mielőtt Thiers a megalázó feltételeket elfogadta volna, a versailles-i kastély Tükörtermében 1871. január 18-án kikiáltották a Német Császárságot. Az ünnepi aktus nem volt egyéb, mint a már kész tények utólagos jóváhagyása és azt bizonyította, hogy a Német Birodalom nem tárgyalások útján, hanem a fegyverek erejével jött létre.
A történészek szinte egyöntetű megállapítása szerint Németországnak Franciaország fölött aratott győzelme a következő tényezőknek volt köszönhető: technikai fölény, tudományosan megtervezett hadviselés és a nagyobb fegyelem. Ugyanakkor azonban a németek nemcsak azt engedték meg maguknak, hogy nemzeti ünnepnapnak nyilvánítsák a sedani francia kapituláció napját, szeptember 2-át, hanem a nagyrészt Bismarcknak köszönhető győzelem sajnálatos módon egyszersmind olyan arroganciát fejlesztett ki bennük, amely nemzedékekre lehetetlenné tette a németek és franciák közötti jó viszony kialakulását.
Az a gyűlölet, amelyről az 1871-et követő háborúkban mindkét fél tanúbizonyságot tett, részben az 1870-71-es eseményekben gyökeredzett.
