„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet” – vallotta Bethlen Gábor fejdelem, a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Bethlen Gábor uralkodása Erdély aranykoraként vonult be a magyar történelembe, tizenhat éves uralkodása alatt idegen hadseregek földjét nem taposták.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, megválasztott magyar király 390 éve, 1629. november 15-én halt meg Gyulafehérváron és feltehetőleg 1580. november 15-én született a Hunyad megyei Marosillyén. Tiszántúli eredetű középnemes család sarja volt, Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem udvarában nőtt fel. Tizenöt éves korától katonáskodott, harcolt Mihály havasalföldi vajda és Basta császári tábornok ellen is, 1602-ben török földre kellett menekülnie. 1605-ben feleségül vette Károlyi Zsuzsannát, akivel annak haláláig boldog, egymást támogató kapcsolatban éltek.
„Szerelmes szívem, áldjon meg az úristen elébbeni jó egészséged magadásával és hosszú élettel. Nem kevés panaszom vagyon reád, édes asszonkám, hogy nekem ilyen ritkán íratsz magad felől. Ím mostan bizonyos postát küldött gubernátorunk hozzám, ki ötödnapra jött ide, s Vincen voltál, mégis nekem semmit nem írattál, én pedig ez óráig minden héten legalább két levelet, de bizony némely héten négyet is írtam és küldtem.” (Bethen Gábor levele Károlyi Zsuzsannának; Pozsonyszentgyörgy melletti tábor, 1621. augusztus 17.)
A kiváló diplomáciai képességekről is tanúságot tevő Bethlen szerezte meg 1604-ben a Porta jóváhagyását Bocskai István fejedelemmé választásához, majd Bocskai halála után Báthori Gábor uralmához. Báthorival azonban annak zabolátlan életmódja miatt szembefordult, és 1612-ben ismét török földre menekült.
1613-ban török támogatással lett Erdély fejedelme, ennek ára Lippa várának átengedése volt – Bethlen maga verte ki onnan saját katonáit.
Bethlen merkantilista gazdaságpolitikája fellendítette az ipart, a bányászatot és a kereskedelmet. Külföldi iparosokat telepített be, tilalmakat és monopóliumokat alkalmazott, jövedelmei a korábbi időszakok kétszeresére nőttek. Gyulafehérvárt fejedelmi székhellyé építette ki, támogatta a tudományokat és művészeteket, diákokat küldött külföldre és külföldi tanárokat hívott be, ő alapította a nagyenyedi kollégium elődét. Erős államot szervezett a rendekkel szemben, és állandó sereget állított fel.
Bethlen felismerte, hogy a török ellenében nem lehet politizálni. Végcélja Bocskai politikai utódaként az egységes és önálló magyar királyság helyreállítása volt. 1618-ban, a harmincéves háború kitörésekor a protestáns cseh rendekkel szövetkezett a Habsburgok ellen. 1619-ben a magyarországi nemesség teljes támogatásával elfoglalta a Felvidéket és az Észak-Dunántúlt. Bécset is ostrom alá vette, de váratlanul elvonult a császárváros falai alól. 1620 elején fegyverszünetet írt alá II. Ferdinánddal, majd a besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, megkoronázni azonban nem engedte magát. A cseh rendek 1620-ban elszenvedett fehérhegyi veresége után 1621-ben Nikolsburgnál békét kötött a Habsburgokkal, a koronáról való lemondás fejében birodalmi herceg lett, és megtarthatta az elfoglalt hét felső-tiszai vármegyét. 1624-ben újra a Habsburgok ellen támadt, de a bécsi béke csak újraírta a nikolsburgit.
Felesége halála után 1626-ban, protestáns kapcsolatait erősítve elvette a porosz választófejedelem nála jóval fiatalabb, tivornyákhoz és fényűző életmódhoz szokott lányát, Brandenburgi Katalint, és csatlakozott Anglia, Hollandia és Dánia Habsburg-ellenes szövetségéhez.
Szövetségesei azonban nem támogatták tevőlegesen, így 1626-ban Pozsonyban békét kötött, ismét az 1621-es pontok újrafogalmazásával. 1627-től foglalkoztatta a lengyel korona megszerzése, de ebben 1629. november 15-én bekövetkezett halála megakadályozta. Brandenburgi Katalin a nála jóval idősebb Bethlen Gábor erdélyi fejedelem felesége, trónjának utóda lett, de Habsburg párti döntései és katolizálás vádja miatt Rákóczi Györgyöt választották meg helyette uralkodónak a protestáns Erdélyben.
„Engedtessék meg nekik, hogy a keresztények ruházatával éljenek… nehogy sérelmekkel illettessenek, vagy bármiféle illetlen megjelöléssel.” (Idézet Bethlen Gábor végrendeletéből)
Bethlen Gábor nemcsak korának, hanem az egész magyar történelemnek egyik legnagyobb és legérdekesebb egyénisége volt. A reálpolitikus Bethlent már halála után nem sokkal Mátyás király mellé sorolták, Móricz Zsigmond Erdély trilógiájában e szavakat adta szájába: „Nem azt tesszük, amit szeretnénk, hanem amit lehet”. Ez az időszak volt Erdély aranykora, az ország gazdag volt, európai tényező lett. Bethlen az erdélyi gondolkodás első képviselője, aki Erdélyt mondta hazájának. Monográfiáját Szekfű Gyula írta meg 1929-ben.
