Julius Caesart nagy hadvezérként, államférfiúként, latin íróként és történelemíróként, az ókori történelem egyik legnagyobb alakjaként tartják nyilván, akit győzelmei Róma és az akkori világ urává tettek.
Az ókori Róma egyik legzseniálisabb hadvezére, politikusa és írója, Caius Julius Caesar (vagy Gaius Julius Caesar) K. e. 100-ban született (születésének napját július 13-ára teszik) és 44 március idusán lett gyilkosság áldozata. Római hadvezérként Caesar nemcsak Galliát foglalta el és olvasztotta be a birodalomba, de első ízben szállt szembe a senatus hatalmával is.
„Veni, vidi, vici!”
Ha hinni lehet a krónikáknak, időszámításunk előtt 48. augusztus 2-án nagy győzelmet aratott a Boszporuszi Birodalom uralkodójának, II. Farnak királynak a hadai fölött és ekkor jelentette írásban a római szenátusnak: „Veni, vidi, vici!” (Jöttem, láttam, győztem!) Plutarkhosz görög történetíró szerint a három bűvös latin szó Julius Caesar egyik levelében szerepelt, amelyben Amintiust, Rómában tartózkodó barátját tájékoztatta a Zela mellett tüneményes gyorsasággal kivívott nagy győzelméről. Az eseményt méltatta az idősebb Seneca és Suetonius is. Utóbbi szerint az Amintiushoz intézett három híres szó szerepelt Caesar diadalmenetének tábláján.
Caesar pályafutásához és megnyilatkozásaihoz szállóigék egész sora kapcsolódik: „átlépte a Rubikont”, „a kocka el van vetve”, „te is, fiam, Brutus”. Ezek történeti munkáiban nem szerepelnek, viszont a galliai háborúról írott műben és a polgárháború krónikájában olvasható: „Az emberek szívesen hiszik, amit kívánnak”, illetve „szívesen hisszük, amit kívánunk”.
Caius Julius Caesart nagy hadvezérként, államférfiúként, latin íróként és történelemíróként, az ókori történelem egyik legnagyobb alakjaként tartják nyilván, akit győzelmei Róma és az akkori világ urává tettek. Arisztokrata családból származott, de a „néppárt” vállain emelkedett a magasba. Ami a nevét illeti, „Caesar” az ókori római Julius-család gyakran használt mellékneve volt. Julius Caesar óta az egyeduralkodót, a diktátort, a monarchia fejét jelentő címmé vált. Ebből eredt a „császár”, a „cár”, de a német „Kaiser” cím is. Ami pedig születése hónapját, a római Quintilist illeti, azt világszerte „juliusnak” hívják.
Caesar népszerűsége a különböző tisztségek révén gyorsan növekedett: időszámításunk előtt 73-ban katonai tribunus, 68-ban quaestor, 62-ben praetor, 59-ben consul lett. Katonai hírnevét és nagy vagyonának alapjait 62 után Hispániában vetette meg. Pompeiusszal és Crassusszal 60-53 között ők alkották az első triumvirátust. Caesar 59-51 között Róma uralma alá vetette az Alpokon túli Galliát, a mai Franciaország nagy részét.
A hadseregre támaszkodva 49-ben harcot kezdett az egyeduralomért, polgárháborút robbantott ki. (Crassus ekkor már négy éve halott volt, 53-ban elesett.) Pompeius a szenátuspártiakkal Görögországba vonult vissza, főseregét Caesar 48-ban a pharszaloszi ütközetben szétverte. Az Egyiptomba menekülő Pompeiust üldözve, Kleopátra erejére támaszkodva Caesar ténylegesen hatalmába kerítette Egyiptomot, majd Kisázsiában „teremtett rendet”.
„…végül is meghívta a királynőt Rómába, s onnan a legmagasabb tiszteletadásokkal, ajándékokkal elhalmozva bocsátotta útnak, sőt, azt is megengedte, hogy Cleopatra újszülött fia az ő nevét viselje. Erről a gyermekről azt állítja nem egy görög történetíró, hogy alakjára, járására Caesarhoz hasonlított. M. Antonius a senatus előtt is megerősítette, hogy a gyermeket Caesar a magáénak ismerte el.” (Suetonius: Caesarok élete)
„Et tu mi fili, Brute?”
A Boszporuszi Birodalom, amely a Fekete-tenger észak-keleti partvidékén alakult ki, már az időszámításunk előtti 5. században élénk kereskedelmet folytatott Görögországgal, gyakorlatilag annak éléskamrája lett. A római protektorátus alá került királyság időszámításunk szerint 259-ben gót és szarmata törzsek támadása nyomán összeomlott.
Caesar 49-től gyakorlatilag a Római Birodalom élére került, egyeduralkodóvá vált. Katonai diktatúrájának bázisa azonban, úgy tűnik, nem volt elég erős. A hagyományosan a nemesség érdekeit képviselő senatorok attól féltek, hogy a Caesarféle új berendezkedés a plebeiusok érdekeit fogja szem előtt tartani, ami gyakorlatilag elkerülhetetlen is lett volna. Róma terjeszkedését egyébként sem segítette a belső feszültség. A római szenátus köztársaságpárti ellenzéke összeesküvést szervezett ellene, és annak vezetői – közöttük Brutus és Cassius – i.e. 44. március 15-én („március idusán”) meggyilkolták, véget vetve államszervezői munkájának is. A gyilkosságról beszámoló ókori források szerint Caesar éppen Pompeius színházába tartott, amikor rátámadtak. A színházat oszlopos csarnok övezte, emellett pedig Pompeius kúriájának épülete állt.
Rómának több pontját is Julius Caesar halálának helyszínével szokták azonosítani, közöttük a Forum Romanumon levő kúriát és Pompeius színházát, amelynek nézőterére lakóház épült, de megőrizte a színház félköríves alakját. A monarchiát végül is Augustus teremtette meg.
Julius Caesar művei magyarul több fordításban is megjelentek. híres mellszobra a berlini múzeumban látható. A La Repubblica római napilap online kiadásának meglepő felmérése szerint az ókori Róma műemlékei között sétáló rómaiak és külföldi turisták többsége azt sem tudja, ki volt Julius Caesar, mikor ölték meg és miért mondta azt, hogy Tu quoque, Brute, fili mi! (Te is fiam, Brutus!).
