2005 éve, Kr. u. 12. augusztus 31-én született Caligula, azaz a Csizmácska néven ismertté vált római császár. Caligula császársága idején teokratikus uralmat vezet be Rómában, amelynek központi eleme a császár kultusza.
Gaius Julius Caesar Augustus Germanicus (Kr.u 12.-41.), akit leginkább Caligulaként (Csizmácska) ismerünk, a Római Birodalom harmadik császára volt Augustus és Tiberius után. Gyermekkorában rengeteg időt töltött apja mellett a Rajna-vidéki római katonai táborban, ahol a katonák egy teljes legionárius- felszereléssel ajándékozták meg, amelyhez katonai csizma, caliga is tartozott, ekkor kapta a Csizmácska ragadványnevét.
Caligula fiatalsága nagy részét cselszövés és halálfélelem közepette töltötte vagy a katonák között, vagy nagybátyja, Tiberius udvarában, akinek részvételével következett be szüleinek és nővéreinek a halála. A szemtelen és gyakran kegyetlen fiú esetében a kemény fegyelem és a szigorú büntetés volt az egyetlen nevelői eszköz. Caligula a Kr. u. 37. esztendőben foglalta el a császári trónt, és addigra már megtanulta, hogy csak erkölcsi gátlások nélkül élheti túl Tiberius uralkodásának féktelen terrorját. A kutatók némelyike szerint maga Caligula gyilkolta vagy gyilkoltatta meg Tiberiust. Az ifjú, új császárra kezdetben kivetült apja népszerűsége, és ő maga is népszerű intézkedéseket hozott, ám uralkodásának hetedik hónapjában súlyos, majdnem végzetessé vált, feltehetően epileptikus betegség támadta meg, felépülése után viselkedése egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Caligula megszabadult az összes vélt és valós vetélytársától, akiket száműzött, vagy meggyilkoltatott, vagyonukat pedig elkobozta. Kifigurázta és nevetség tárgyává tette magát Augustust is: „Ó, igen, a nagy-nagybátyám volt. Pontosan olyan kapcsolatban állt velem, mint a Cerberus Kutya állott Apollóval.”
A despotikus önkény és a nyílt erőszak vezérelte minden cselekedetét. Közpénzekből fedezett túlzó költekezései rövid időn belül leapasztották a római kincstár tartalékait, így szeszélyes tervei megvalósításához szükséges pénzösszegeket zsarolással, illetve koholt felségsértési pereinek áldozatait sújtó vagyonelkobzásokkal, valamint adóemelésekkel teremtette elő. Caligula Alexandria-mániája első ízben abban mutatkozott meg, hogy eltörölte azt az Augustus kora óta létező szokást, amely szerint minden évben megünnepelték az actiumi csata emlékét. Ez az intézkedés tisztelgést jelentett a némileg példaképnek tekintett Marcus Antonius előtt.
Apjával, a népszerű és becsületes Germanicus tábornokkal ellentétben Caligula közmegvetés tárgyává vált kegyetlensége, kicsapongásai, beszámíthatatlansága és szexuális perverzitása okán. Caligula élő istennek nyilvánította magát. Női parókával és ruhában néhány fiatal prostituált társaságában mindennapos látogatója volt a városszéli kocsmákban a katonák törzsasztalainak. Suetonius szerint a császár vérfertőző viszonyt folytatott nővéreivel – Agrippinával, Drusillával és Julia Livillával, lovának, Incestusnak pedig konzuli címet adományozott. Némely kutató azonban vitatja ezeket a történeteket, mondván, hogy Caligula ellenségeitől származnak.
Caligula feleségei kivétel nélkül híresek voltak szépségükről, szemérmetlen viselkedésrükről – és rövid ideig tartó életükről. Caligula házasélete tükörképe volt az őrület határát súroló és minden ősi szokást lábbal tipró császári uralomnak. Nem csoda, hogy végül az uralkodó környezete sem bírta tovább négy évnél a császár ön- és közveszélyes tobzódását. Több sikertelen összeesküvés után Caligulát a pretoriánusok gyilkolták meg 41. január 24-én. Caligula meggyilkolását a szenátus tagjai tervelték ki, akik vissza akarták állítani a köztársaságot. A pretoriánusok azonban Caligula nagybátyját – Claudiust kiáltották ki császárrá, s ezáltal megmentették a monarchiát.
