70 éve, 1946. március 5-én tartotta Winston Churchill híres fultoni beszédét, melyben először használta a vasfüggöny kifejezést.
„A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai- tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le a kontinensre.” (Részlet Winston Churchill fultoni beszédéből)
A konzervatív Sir Winston Churchill, akinek vezetésével Nagy-Britannia győztesen vívta meg a második világháborút, a beszéd elhangzásakor már és még nem volt miniszterelnök. Fultonba Harry Truman amerikai elnök vendégeként érkezett, a hallgatóság soraiban helyet foglalt Truman is. A beszéd már igen feszült világpolitikai helyzetben hangzott el: a náci Németország ellen évekig szövetségben harcoló angolszász hatalmak – Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – és a kommunista Szovjetunió a háború végén már egyre nagyobb gyanakvással tekintettek egymásra. Sztálin az amerikai atommonopólium miatt aggódott, a nyugatiak pedig azért, mert a szovjet támogatást élvező kommunista pártok nemcsak kelet- és nyugat-európai, hanem ázsiai és latin-amerikai országokban is bekerültek a kormányokba.
A fultoni egyetemen elhangzott Churchill-beszéd filozofikus eszmefuttatás volt az angolszász demokrácia felsőbbrendűségéről, világhatalmi monopóliuma megőrzésének szükségességéről a „zsarnoksággal” szemben. „Az Egyesült Államok most a világhatalom csúcspontján áll” – szögezte le, és szorgalmazta a biztonság, a jólét, a szabadság és a haladás megvédését a háborútól és a zsarnokságtól. Utóbbi megtestesülését bizonyos államokban látta, ahol „ellenőrzést kényszerítenek az egyszerű népre, az államhatalmat korlátlanul gyakorolják diktátorok vagy oligarchiák, amelyek egy előjogokat élvező párton és egy politikai eljárásmódon keresztül működnek”. Churchill nagyrabecsülését fejezte ki a bátor orosz nép és háborús bajtársa, Sztálin generalisszimusz iránt, de nyomban azt kezdte ecsetelni, milyen veszélyek leselkednek a keresztény civilizációra.
„A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai — Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országuk lakossága a szovjet szférában fekszik, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének. Egyedül a halhatatlan dicsőségű Athén dönthet szabadon jövőjéről egy angol, amerikai és francia megfigyelés mellett tartott választáson. Az oroszok által irányított lengyel kormányt felbátorították, hogy jogtalanul nagy területeket foglaljon el Németországból, és most a németek millióit űzik ki tömegesen olyan fájdalmas mértékben, amilyenről nem is álmodtak. A kommunista pártokat, amelyek ezekben a kelet-európai államokban igen kicsik voltak, hatalomra emelték, amely hatalom meghaladja a pártok létszámát, és ezek a pártok most mindenütt arra törekszenek, hogy megszerezzék a totális ellenőrzést. Majdnem minden esetben rendőrkormányok uralkodnak és mostanáig, Csehszlovákiát kivéve, sehol sincs igazi demokrácia.”
Stettintől Triesztig „vasfüggöny ereszkedik le Európára”, az orosz határoktól távol és szerte a világon kommunista ötödik hadoszlopok működnek azoknak az utasításoknak az értelmében, amelyeket a kommunista központból kapnak – mondta. Szerinte azonban Oroszország nem háborút kíván, hanem a háború gyümölcseit, hatalmának és tanításának végtelen terjesztését. Úgy vélte, mivel az oroszok csak az erőt csodálják, a másik felet megbénító, majd összeroppantó erőt kell velük szembeszegezni.
Sokan úgy tudják, hogy a „vasfüggöny” kifejezés Churchilltől származik, ez azonban nem felel meg a valóságnak. Az igazság az, hogy a szóösszetétel évtizedekkel korábban is használatban volt már, és maga Churchill is több ízben leírta a Trumannal folytatott levelezése során.
Churchill beszédét szokás a hidegháború kezdetének nevezni, jóllehet a fogalmat csak 1947-től használták a két nagyhatalom politikai, ideológiai, gazdasági, „félig katonai” és egyéb szembenállásának jelölésére. Visszhangja mindenesetre igen nagy volt. A brit munkáspárti kabinet azonnal leszögezte, hogy az nem tükrözi Őfelsége kormányának politikai irányvonalát. A felbőszült Sztálin egy héttel később adott interjút a moszkvai Pravdának, a kommunista párt hivatalos orgánumának, azzal vádolva Churchillt, hogy egy újfajta, angol fajelmélet alapján akar háborút kirobbantani a Szovjetunió ellen.
Churchill még árnyaltan fogalmazott, de lelkes fultoni hallgatója, Truman elnök 1947. március 12-én már világosan megfogalmazta a nevével fémjelzett doktrínát: „A világ szabad népei ránk számítanak, hogy támogatjuk őket szabadságjogaik fenntartásában. Ha bizonytalan magatartást tanúsítunk vezető szerepünkben, veszélybe sodorhatjuk a világ békéjét és bizonyosan veszélybe fogjuk sodorni nemzetünk jólétét is.” A Truman-doktrína legfőbb politikai célja a kommunista terjeszkedés feltartóztatása volt. Gazdasági eleme volt a Marshall-terv, azaz a háború sújtotta európai országok számára meghirdetett újjáépítési segély, biztonságpolitikai eleme pedig a NATO létrehozása 1949-ben.
