„Mindennel együtt csodálatos életem volt. Auschwitzi fogoly voltam, aztán megkaptam a legmagasabb német polgári kitüntetéseket, ami mulatságos és megmagyarázhatatlan.” Életének 86. évében hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Kertész Imre.
A Nobel-díjas írót 2016. március 31-én, hajnali 4 órakor budapesti otthonában érte a halál. „Mindennel együtt csodálatos életem volt. Auschwitzi fogoly voltam, aztán megkaptam a legmagasabb német polgári kitüntetéseket, ami mulatságos és megmagyarázhatatlan. De lehetek nagyon egyenes és őszinte? Elég volt. Mindent megkaptam, amit akartam. Azt hiszem, írni sem akarok már” – mondta Kertész Imre a Die Zeitnak 2013-ban.
“Olyan valaki vagyok, aki mindezt túlélte, látta Gorgó fejét és mégis megőrzött annyi erőt magában, hogy befejezze a munkát, amely az emberekhez szól olyan nyelven, amely humánus” – nyilatkozott munkásságáról az Auschwitzot megjárt Nobel-díjas író.
“Az írás megváltoztatta az életemet. Ennek egzisztenciális dimenziója (is) van, és ez minden író esetében így van. Minden művésznél eljön az ébredés pillanata, amely megragadja, függetlenül attól, hogy festő-e vagy író. A változás az életemben nem szakmai volt – ez a mély ráébredés pillanata volt” – mondta Kertész 2013-ban egy interjú során arról szólva, hogy 24 éves korában érezte meg először: íróvá vált.
Szavai szerint hosszú időbe telt számára, hogy elsajátítsa az írásnak még az alapjait is. Eleinte nem tudott mit kezdeni az Auschwitzban eltöltött egy év tapasztalataival. “Mert ez a tapasztalat nem jelentett irodalmi ébredést, nem adott alkalmat a szakmai és művészi önelemzésre. Fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit akarok és ezt kitalálni, küzdelem volt” – mondta.
Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban tartották fogva, míg végül a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza Magyarországra, ahol újságírásból és fizikai munkából élt.
2002. október 10-én, a világon először magyar író, Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Magvető Kiadó szerzőjét olyan vetélytársakkal nominálták, mint Philip Roth vagy John Updike. A Svéd Akadémia döntése indoklásában így fogalmaz: „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Kertész Imre 1975-ben megjelent, díjazott műve, a Sorstalanság máig az egyik legfölkavaróbb és leghitelesebb Holocaust-regény.
„Egyszer meghaltam már tehát, azért, hogy élnem lehessen – s talán ez az én igaz történetem. Ha így van, akkor e gyermekhalálból született művet a sok millió halottnak ajánlom, s mindazoknak, akik e halottakra még emlékeznek. De, mert végeredményben irodalomról van szó, olyan irodalomról, amely az Önök Akadémiájának indoklása szerint tanúságtétel is egyben, talán a jövőnek is hasznára válhat, sőt, szívem szerint azt mondanám: a jövőt szolgálja majd. Mert úgy érzem, hogy amikor Auschwitz traumatikus hatásán gondolkodom, ezzel a mai ember vitalitásának és kreativitásának az alapkérdéseihez jutok el; s Auschwitzon gondolkodva így, talán paradox módon, de inkább a jövőn, semmint a múlton gondolkodom.” (Részlet A stockholmi beszédből)
Az 1955 és 1960 között keletkezett írási egy részét beépítette az 1960-tól 1973-ig írt első regényébe, a Sorstalanságba. A nyolcvanas években írói és műfordítói munkái jelentették megélhetését, a sikert csak az évtized második fele és a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Lelkes fogadtatásra talált német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt Kiadó gondozásában jelentek meg. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja. 2009 októberében rendes tagjává fogadta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia.
Műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra. Ezek közül a Magvető Kiadó gondozásában Friedrich Nietzsche A tragédia születése (2003) jelent meg.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Sorstalanság (1975), A nyomkereső (1977), A kudarc (1988), Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Az angol lobogó (1991), Gályanapló (1992), A holocaust mint kultúra (1993), Jegyzőkönyv (1993) / Egy történet (2002) – Esterházy Péterrel közösen, Valaki más (1997), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998), Sorstalanság – filmforgatókönyv (2001), A száműzött nyelv (2001), A stockholmi beszéd (2002), Felszámolás (2003), Esterházy Péter-Kertész Imre-Nádas Péter-Bojtár Endre: Kalauz (2003), Kertész Imre hangoskönyv (2005), K. dosszié (2006), Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel, 2007), Sorstalanság – hangoskönyv (2007), Európa nyomasztó öröksége (2008), Haldimann-levelek (2010), Mentés másként (2011), Sorstalanság – Díszkiadás a Nobel-díj 10. évfordulójára (2012), A végső kocsma (2014), A néző (2016)
