Életének 103. évében hajnalban elhunyt Tarics Sándor, a világ legidősebb olimpiai bajnoka.
Az 1936-os berlini olimpia vízilabdázó aranyérmesét kaliforniai otthonában, Belvedere-ben érte a halál, ahogy lánya, Linda írta a közösségi hálón: „édesapám békésen szenderült jobblétre”.
Az idős sportember 2013. szeptember 23-án ünnepelte századik születésnapját, akkor Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára és Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke köszöntötte fel otthonában.
Az utóbbi időben már kerekesszékbe kényszerült, de élete utolsó pillanatáig teljes szellemi frissességben élt, matematikai problémákkal foglalkozott. Ő volt 2011. augusztus 2. óta a legidősebb ötkarikás bajnok a világon.
Tarics Sándor 1913. szeptember 23-án született Budapesten. 1929-től a KISOK (Középiskolai Sportkörök Országos Központja), 1932-től 1945-ig a Magyar Atlétikai Club (MAC) sportegyesület tagjaként vízilabdázott, 1933 és 1940 között szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1936-os nyári olimpiai játékokon, Berlinben aranyérmet szerző csapatnak, valamint háromszor nyert főiskolai világbajnokságot.
1949-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol földrengésbiztos épületek tervezésével, feltalálóként jutott el a világhírig. Szabadalma nyomán több ezer, a természeti csapásnak ellenálló toronyház épült szerte földön az elmúlt évtizedekben. Az építészmérnök még a hetvenes években fejlesztette ki azt a szerkezetet, amely elnyeli a rengések erejét, így a magas épületek, a felhőkarcolók, de a hidak sem dőlnek össze.
