Volt csehszlovák, majd cseh államfő, drámaíró és nemzetközi hírű emberi jogi harcos. Hetvenöt éves korában vasárnap reggel elhunyt Václav Havel.
Havelnak évek óta súlyos egészségügyi problémái voltak, s az utóbbi félévben szinte minden programját lemondta. Legutóbb egy hete jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor Prágában a dalai lámával találkozott.
Kétszer volt cseh elnök
A színházi szerzőként induló Havel polgári származása miatt a szocialista Csehszlovákia preifériáján tevékenykedett. Aktív tagja volt az ellenzéki mozgalomnak az 1989-es bársonyos forradalom idején, szóvivője és legendás alakja volt a Charta ’77-nek. Ő lett a szabad Csehszlovákia majd a Cseh Köztársaság első köztársasági elnöke. Kormányzása alatt saját minisztereivel került ellentétbe, mert a társadalmi igazságosság nevében nem értett egyet a gazdasági váltás ütemével, a kapitalizmus bevezetésének módjával. Amikor a szlovákok deklarálták függetlenségüket, lemondott. Ezek után még kétszer választották meg, 1993-ban és 1998-ban.
Személyes presztizse, elismertsége sokat segített Csehország mai szerepének, elfogadottságának kialakulásában, de munkássága nyomot hagyott az Európai Unió képének formálásában is.
„Kérem, röviden”
Havel nemzetközi rangú drámaíró és esszéista volt, műveit sok nyelvre lefordították, darabjait a világ számos országában bemutatták. Ezek közül a legismertebbek: Kerti ünnepély, Vernisszázs, A tiltakozás, Audiencia, A kísértés, Largo desolato, Levelek Olgának, Távkihallgatás.
Élete utolsó éveiben visszavonult az aktív politizálástól, ennek ellenére a nálunk 2007-ben megjlelent Kérem, röviden című kötete így is igazi irodalmi és politikai szenzáció lett. A könyvben Havel önmagát állítja a nagypolitika és a mindennapi lét színpadára, de nem ölt jelmezt, nem tesz fel maszkot, valódi arcát és valódi énjét mutatja meg. Beavat leghétköznapibb, személyes problémáiba, árnyalt gondolkodásmódjába, betekintést enged a kulisszák mögé, a világpolitika és a provinciális kicsinyesség boszorkánykonyhájába. Közben egészen közelről megismerjük őt magát: az örökké kétkedő, első pillantásra tétova, ám valójában vasakaratú, hihetetlen lelkierővel rendelkező, állhatatos embert és politikust, aki látszólag csetlik-botlik, ám teljesítményével a politikának nevezett nagy színjáték minden szereplőjét és nézőjét lenyűgözi.
Havelnak évek óta súlyos egészségügyi problémái voltak, s az utóbbi félévben szinte minden programját lemondta. Legutóbb egy hete jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor Prágában a dalai lámával találkozott.
„Na jó – mennem kell már, meg akarom nézni, nem akadozik-e a kertben a beszélgetés. Addig is szórakozzanak itt valahogy nélkülem.” Václav Havel: Számvetés és búcsú
