Jelentős történeti munkákat írt, forráskiadványokat adott ki Erdély történetéről, életre hívója és mozgatója volt az Erdélyi Múzeum Egyesületnek. Mikó Imre politikus, történetíró, akadémikus, „Erdély Széchenyije” 210 éve, 1805. szeptember 4-én született.
„Mások zajos munkáikban keresnek szórakozást — a jelennek élvén. Én a múltakban találom főgyönyörűségemet, nekem ott van két szívbálványom: hazám dicsősége s drága bitvesem…. Bocsássatok meg, ba én a múltat kiválóan szeretem. Nézzétek el, ha ez életdúló fájdalmamat a tudomány dolgaiba vegyitém.” Kolozsvárit, december 11. 1855. – Mikó Imre: Erdélyi Történelmi Adatok)
A háromszéki Zabolán született arisztokrata családba. Iskoláit a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte. Későbbi írásaiból kiderül, hogy hamar kialakult küldetéstudata. Életmódja is ennek megfelelően alakult: társadalmi osztályának életformája, úri passziói iránt közömbös maradt, mert ezek nem feltétlenül tartoztak az általa annyiszor emlegetett „hasznos élet” kelléktárához.
1843-tól a kolozsvári Nemzeti Színház választmányi elnöke, illetve a nagyenyedi Bethlen-kollégium főgondnoka, az országgyűlés tagja. 1847-1849-ben erdélyországi kincstárnok, 1848-ban az agyagfalvi székely nemzetgyűlés királyi biztosa, majd elnöke, az erdélyországi főkormányszék (Gubernium) elnöke. 1849 után az ő segítségével éledt fel az Erdélyi Gazdasági Egylet. Az abszolutizmus idején is fontos közhivatalt vállalt: 1860-61-ben ismét az erdélyi Gubernium elnöke volt.
Egyik életre hívója és mozgatója volt az Erdélyi Múzeum Egyesületnek, amely az ottani tudományos akadémia szerepét töltötte be. Szorgalmazója volt továbbá minden gazdasági és társadalmi tevékenységnek a kiállításoktól a színházpártolásig. Birtokai jövedelmének jelentős részét költötte az erdélyi magyar kultúra fejlesztésére és magyarországi alapítványokra. Vagyonából sokat áldozott közcélokra, számos iskolát és erdélyi intézményt támogatott.
Jelentős történeti munkákat írt, forráskiadványokat adott ki Erdély történetéről. Munkájába belevonta kora legjobb történetíróit, Nagyajtai Kovács Istvánt, Jakab Eleket és másokat. Az összegyűjtött forrásanyagból végül három kötetnyit tett közzé Erdélyi Történelmi Adatok címmel, melyek 1855-ben, 1856-ban és 1858-ban jelentek meg. Közben a nagy elődök, mint Bod Péter, valamint Benkő József életrajzán dolgozott, ezek 1864-ben, illetve 1868-ban jelentek meg nyomtatásban. 1858-tól az Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti, 1865-től igazgató tagja volt.
A Magyar Történelmi Társulat 1867-ben őt választotta első elnökévé, s ezer forintos alapítványával is jelentős mértékben járult hozzá a Társulat működésének megindításához. A kiegyezéskor létrejött Andrássy-kormányban 1867 és 1870 között közmunka- és közlekedésügyi tárcát kapta meg. A 19. századi magyar vezető réteg nagy egyénisége volt. Munkássága, erkölcsi tartása, a magyar nemzeti kultúra fejlesztésében játszott szerepe, valamint társadalomszervező tevékenysége alapján rászolgált arra, hogy az „Erdély Széchenyije” elnevezéssel illessék. Mikó Imre 1876. szeptember 16-án halt meg Kolozsvárott.
Andrássy Gyula kormánya megalakulásakor (1867. február 17.) Felül középen: Andrássy Gyula miniszterelnök ; felső sor balról: Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wenckheim Béla belügyminiszter, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter ; alsó sor balról: Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Festetics György király személye körüli miniszter, Gorove István földművelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszter (Barabás Miklós kőrajza)
