Vannak sorsfordító események, melyekre az utókor is szívesen gondol. Az oszmán fenyegetés elhárítására III. Callixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett, majd megsemmisítő vereséget mért a török hadra Hunyadi János vezetésével a magyar sereg 1456-ban, minek előtte a pápa meghozta híres rendeletét a harangok megszólalásáról. Ne kérdezd, kiért szól a harang? „Érted szól!”
Janus Pannonius: Hunyadi Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata
Pannonföld bástyája, török had mennyköve, János
Álmodik itt, ha ugyan fedheti sír röge őt.
Mert ahogyan Belgrádnál győzött volt a pogányon:
Lett a halálon is úr, s látta meg élve a mennyt.
Ős Capitóliumot koszorús diadalmenet élén
Sok hős járta be – ám égbe csak ez maga szállt.
(Csorba Győző fordítása)
Ötszázötvenhat éve, 1456. július 22-én a Nándorfehérvárt (a mai Belgrádot) védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira.
Az oszmán-török állam a 13. század végén Kis-Ázsiában formálódott, és száz év alatt maga alá gyűrte Kis-Ázsiát, majd a Balkánon kezdett terjeszkedni. A törökök 1389-ben Rigómezőnél szétzúzták a szerbek vezette észak-balkáni szövetséget, majd 1396-ban Nikápolynál Zsigmond magyar király lovagi seregére mértek vereséget. A hódítást ezután mintegy fél évszázadra megakasztotta a Timur Lenktől elszenvedett vereség, az újjászervezett birodalom a 15. század közepétől jelentett közvetlen fenyegetést Magyarország számára.
A déli vidékek védelmét a Zsigmond halálát (1437) követő zavaros időkben Hunyadi János szervezte meg, aki hadi sikerei révén báró, szörényi bán, erdélyi vajda és temesi ispán lett. Hunyadi minden jövedelmét és teljes magánhadseregét a török elleni harc szolgálatába állította. 1443 nyarán ellentámadást szervezett: lengyel, moldvai és szerb csapatok közreműködésével indított hosszú hadjárata sikereket hozott, ám az 1444 őszi újabb támadás Várnánál súlyos vereséggel végződött. A kudarc nyomán fellángoltak a belviszályok, és az 1446-ban kormányzóvá választott Hunyadi az oligarchák támogatása híján 1448-ban Rigómezőnél ismét vereséget szenvedett. 1453-ban Hunyadi lemondott a kormányzóságról, de továbbra is a legmagasabb rangú főúr maradt országos főkapitányként és a „királyi jövedelmek kezelőjeként”.
1453 májusában II. Mehmed szultán bevette Konstantinápolyt és figyelme Európa felé fordult. 1454-ben végleg annektálta Szerbiát, majd 1456 májusában százezres haddal indult a magyar királyság kulcsának tartott Nándorfehérvár ellen. A hírre Európában keresztes hadjáratot hirdettek, de seregek nem érkeztek, jöttek viszont katonák és népfelkelők Cseh- és Lengyelországból, Moldvából, Szerbiából. Kapisztrán János magyar földön szervezett keresztes sereget, Hunyadi pedig zsoldossereg élén sietett a várparancsnok Szilágyi Mihály megsegítésére.
Az ostrom 1456. július 4-én kezdődött: a törökök a félkörben körülvett várat a Duna és a Száva közti síkságról ágyúzták, komoly károkat okozva a falakban.
Július 14-én Kapisztrán és Hunyadi flottája áttörte a dunai hajózárat, így megnyílt az út a felmentő sereg előtt a szorongatott várba. A döntő ütközet július 21-én kezdődött. A törökök öldöklő küzdelemben áttörték a külső védvonalat és már a belső várat ostromolták. 22-én azonban a Száva bal partjáról átkelő keresztesek, élükön a hetvenéves Kapisztránnal, támadásba lendültek, Hunyadi pedig a várból kitörve elfoglalta a török ágyúkat, ezután együttesen szétszórták az ostromlók derékhadát.
Nándorfehérvár váráról a XV. században több leírás is készült. Giovanni da Tagliacozzo munkájában szerepel, amit az 1456-os ostrommal kapcsolatban írt.
„Nándorfehérvár vára 3 részből állott; az első vár körülzárt egy nagy teret, a várudvart; ezen a téren, síkságon több ház volt, melyben a nemesek laktak; ennek az első várnak a falai romokban hevertek; minthogy ezen várból vezetett le az út a városba, s a bejárat a belső két várba, először ezek birtokába kellett jutnia a töröknek, ha a többit is el akarta foglalni, azért iparkodott a török mindenáron e teret elfoglalni. A másik vár kisebb, de nagyon jól volt elsáncolva az első vártól és mély sáncokkal s erős bástyákkal erősítve; az első vár teréről csak egyetlen kapun s felvonható hídon lehetett a másodikba jutni; a második várból volt a bejárat a harmadik várba, ez sokkal kisebb volt a másodiknál, de még jobban meg volt erősítve. Ebben a várban volt a „Ne félj” nevezetű torony
Itt volt a királyi lakosztály is, minthogy ez volt a legbiztosabb hely; a város felé igen magas ablakai voltak; innen nyílott a hátsó ajtó, honnan a városba és a Dunára lehetett ereszkedni; itt voltak János atya (Kapisztrán János) könyvei, itt őrizték az ereklyéket, itt voltak elhelyezve a legnagyobb ágyúk, ha a várat elfoglalják, ezen a kapun menekülhettek az emberek; ezen a kapun át, ha a város nem ellenzi, az ostromlott várbelieknek segítség volt nyújtható.”
Hunyadi – és sógora, Szilágyi Mihály – a bárói ligák és az országgyűlés által cserbenhagyva, saját birtokaik és pozícióik bevételéből kellett megvédjék a várat, ennek ellenére 1456. július 22-én – Kapisztrán János szerzetes keresztes hadának támogatásával – mégis győzedelmeskedni tudtak. A számtalan ütközet közül a nagy törökverő éppen utoljára, Nándorfehérvárnál aratta legjelentősebb győzelmét, mellyel egy fél évszázadra elvette az oszmánok kedvét a Magyarország elleni háborútól. A Magyarországon működő olasz történetírók között a legjelentősebb Antonio Bonfini (1427–1503) így jellemezte Hunyadi tettét: „Jó fegyvernökből a legerősebb vitéz, vitézből a legkiválóbb hadvezér lett.”
A győzelem után a török terjeszkedés hét évtizedre megtorpant, a délvidéki erősséget csak 1521-ben tudta I. Szulejmán bevenni. A diadal emlékére vezette be III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ra, a győzelmi hír vételének időpontjára. A közhiedelemmel ellentétben viszont a déli harangozást még az ütközet előtt rendelte el könyörgésként a török támadás miatt, és csak a győzelem után változtatta a hálaadás harangszavává.
A katonai diadalt nem sikerült kiaknázni: a keresztes had felbomlott, a csata után kitört pestis áldozata lett alig néhány héttel később Hunyadi, és még ugyanebben az évben támadta meg a kór és hunyt el Kapisztrán, az itáliai ferences barát is áldozatául esett. Ennek ellenére a nándorfehérvári győzelem hatalmas haditett, amely a magyar hadtörténet legfényesebb lapjaira kívánkozik.
Az Országgyűlés a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította július 22-ét. Vasárnap díszsortűzzel, hajókötelék felvonulásával és Hunyadi János szobrának megkoszorúzásával emlékeznek az 1456-os nándorfehérvári diadal évfordulójára Budapesten.
