Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Esze Tamás, a talpasok vezére lett című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

Esze Tamás, a talpasok vezére lett

Szerző: / 2023. június 28. szerda / Aktuális, Háttér   

Alig 41 évesen 1708. május 27-én halt meg Esze Tamás, aki jobbágyból lett a Rákóczi-szabadságharc brigadérosa. Halálát a mai napig találgatások övezik.

„Ahogy az országot járta, mindenütt csak nyomorúságot látott, panaszt hallott: a föld népe nem élhetett az idegen zsoldosok rablásai, a tisztviselők dézsmálásai miatt.
Egyszer a sóhivatalnokok belékötöttek, el akarták kobozni tőle a sót, amit drága pénzen vásárolt.
Megharagszik Esze Tamás, közéjük vág, hát a sóhivatalnokok csak úgy ugráltak ki az ablakon előle.
Most már látta Esze Tamás, hogy itt csak ököllel lehet igazságot tenni. No, ha úgy, hát úgy.
Amikor az urak nem akartak a tarpai népnek legelőt adni, felment a községházára, és követelni kezdte. Hiszen követelhette, mégsem adták meg. No, ha nem: Esze Tamás az urak nyáját a legelőről elkergette, a népét meg odahajtotta.
Ezt már a pandúrok nem tűrhették: el akarták fogni.
Ekkor Esze Tamás elbujdosott hazulról, a beregi erdőbe ment; sokan éltek már ott, akiket a katonák üldöztek.
A bujdosók összebeszéltek, küldöttséget indítottak Rákóczihoz Lengyelországba, és arra kérték, szabadítsa fel a magyar jobbágyságot, bontsa ki a szabadság zászlóját.” (Lengyel Dénes: Esze Tamás, a talpasok vezére)

Esze Tamás 1708. május 27-én halt meg tarpai jobbágy, kuruc brigadéros, a Rákóczi-szabadságharc hős hadvezére. Jobbágycsaládban született a beregi Tarpán 1666 körül. Amikor a császári ezredek megszállása nyomán egész Hegyalján növekvő elégedetlenség uralkodott el, Esze Tamás is bekapcsolódott a titkos szervezkedésekbe.

Esze Tamás (1666-1708) tarpai jobbágy, kuruc brigadéros, a népi kurucság egyik vezetője (Fotó: Vasárnapi Ujság/OSZK)

Az 1697. június 30-án megindult hegyaljai felkelésben azonban nem vehetett részt, mert Károlyi Sándor szatmári főispán nem sokkal korábban elfogatta Kis Alberttel, Thököly Imre egykori hadnagyával együtt. Az elszigetelődött felkelés sorsa ugyan megpecsételődött, de csírájában már egy új országos mozgalmat hordozott magában.

Esze a tömlöcből kiszabadulva 1697 és 1701 között sókereskedésből élt, Tiszaújlak és a debreceni kereskedőtársaság között ingázott, de aztán elkobozták szekereit, így ismét bujdosnia kellett. Széles politikai látóköre, buzgalma és kiterjedt kapcsolatai révén 1702 folyamán őt választották meg az országos jelentőségűvé vált tiszaháti kuruc mozgalom vezetőjének.

Amikor Lipót császár a spanyol örökösödési háború kitörésekor (1701) három magyar ezred kiállítását rendelte el, Esze a lehetőséget kihasználva Kis Alberttel toborzónak szegődött. Az ezredgyűjtés ürügyén maguk köré szervezték az embereket egy tervezett országos felkeléshez, s 1703 tavaszán megszöktek az ezredből.

A kurucok között még erősen tartotta magát a Thököly-kultusz, de Esze Tamás tudta, hogy a felkelés egykori vezetőjére már nem számíthatnak. Meggyőzte a tiszaháti bujdosókat, hogy olyan személyre van szükségük, aki valódi hatalommal bír és örökös szabadságot adhat a fegyvert fogó jobbágyoknak, így Kis Albert társaságában követségbe küldték a Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós felkeresésére. Rákóczi némi gondolkodás után elszánta magát, hogy a felkelés élére álljon.

II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem (Fotó: Vasárnapi Ujság/OSZK)

Esze Tamást kapitánnyá nevezte ki, aki 1703 májusában sereggyűjtő felhatalmazással, tiszti kinevezésekkel, a Brezáni kiáltvány több példányával kelt útra Magyarországra. Megindította a tiszaháti felkelést, ekkor már Rákóczi zászlaja alatt, a szabadságharchoz elsőként a tarpaiak csatlakoztak. Esze Tamás hajdúezredével 1704-ig a Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén, majd a Felvidéken és Erdélyben, végül 1707 és 1708-ban ismét a Felvidéken harcolt.

Kiváló hadszervező volt, ezért a paraszt hadnagyok és kapitányok közül ő emelkedett a legmagasabbra. 1707. április 18-án Rákóczi brigadérossá (dandárparancsnokká) és három gyalogezred parancsnokává nevezte ki. 1708. március 24-én a fejedelem Esze családjának nemességet adományozott, szülőfaluja pedig hajdúvárosi kiváltságot nyert. Halálát a mai napig találgatások övezik. A legvalószínűbb magyarázat szerint akkor vesztette életét, amikor 1708. május 27-én a nyitrai táborban Rákóczi hadának református és katolikus csapatai összeverekedtek, ő pedig megpróbálta szétválasztani őket. Alakját a köztudat a szabadságküzdelmek hőseként tartja számon.