Több mint 120 éve tartották az első előadást a mai Pesti Magyar Színház épületében. Ennek örömére február 17-én bemutatkozik a Sétaműhely első színháztörténeti sétája.
Az első pest-budai állandó, kőépületű magyar nyelven játszó színház végül 1837. augusztus 22-én nyílt meg Pesti Magyar Színház néven. Első igazgatónak Bajza Józsefet nevezték ki, aki a magyar nyelv pallérozása és az erkölcsök nemesítése mellett a magyar dráma felvirágoztatását tekintette céljának. A nyitó előadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámáját játszották, később sikerre vitték Katona József Bánk bánját, Szigligeti Ede, Jókai Mór, Csiky Gergely színműveit, de játszottak népszínműveket, sőt operát is. Az intézmény nevét 1840 augusztusában az országgyűlés XLIV. Törvénycikke változtatta Nemzeti Színházra, megfogalmazva: “mint nemzeti tulajdon országos pártolás alá vétetik.”
Egy színházi előadás vajon hány ember összehangolt munkáját igényli? Amíg a színpadot nézzük, mi zajlik a háttérben, kinek mi a szerepe és az „adrenalinja” ahhoz, hogy a függöny felgördülhessen? Miért hívják még mindig sokan a Hevesi téren lévő Magyar Színházat Nemzeti Színháznak? Hogy lehet, hogy 2002-ig, azaz több mint 170 évig kellett várni a Nemzetinek, hogy első állandó helyére költözhessen? És egyáltalán: hogy látogathatunk el egy már felrobbantott színház „nem létező” épületébe? Ezekre és még sok más kérdésre kapunk választ a színházbejáráson.
Miért érdemes elmenni? Megtudjuk, mi kell ahhoz, hogy egy színházi előadás létrejöjjön. Megismerhetjük azokat a háttérmunkákat, akik nélkül nincs előadás: például súgó, ügyelő, világosító, hangosító, jelmeztáros, kellékes. Beléphetünk egy színház nem publikus helyeire. Megismerhetjük a Nemzeti Színház és a Magyar Színház közös, illetve önálló múltjának történetét.
Időpont: 2019. február 17. 13.00
Helyszín: Pesti Magyar Színház, Budapest
