„Miért tettem, amit tettem? Mert elviselhetetlen volt számomra az emberek látványa, akiket úgy megbélyegeztek, mint az állatokat. Mert nem voltam képes elviselni a gondolatot, hogy gyermekeket ölnek. Ennyi az egész, és nem hiszem, hogy hős lettem volna” – vallotta Giorgio Perlasca olasz kereskedő, aki ezrek életét mentette meg a koncentrációs tábortól Magyarországon.
Giorgio Perlasca, a magyar zsidók megmentője 25 éve halt megAz „olasz Wallenbergként” is emlegetett Giorgio Perlasca, aki 5200 magyarországi zsidót mentett meg a koncentrációs tábortól és a kivégzéstől az olaszországi Comóban született 1910. január 31-én. A húszas években, mint annyi más olasz fiatalt, őt is magával ragadta Mussolini fasiszta retorikája. 1935-1936-ban önkéntesként részt vett az olasz-abesszin háborúban, majd 1936-1937-ben Franco oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban: elismerésként olyan dokumentumot kapott, amely a spanyol követségek falain belül a világ bármely országában védelmet biztosított számára. Amikor visszatért Olaszországba, és megismerte az 1938-ban életbe léptetett zsidóellenes törvényeket, hátat fordított az olasz fasiszta eszmének és mozgalomnak.
1939-ben behívták katonának. A padovai tüzérezrednél kezdte meg szolgálatát, majd mezőgazdasági munkára vezényelték. Az 1940-es évek elején egy olasz cég megbízásából kelet-európai marhahússal látta el az olasz hadsereget, ezért 1942-ben családjával Magyarországra költözött. 1943. szeptember 8-án Olaszország fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, és emiatt a németek szeptember 23-án megszállták az észak-olaszországi iparvárosokat, létrejött a Salói Köztársaság.
Perlascának távoznia kellett volna Magyarországról, de nem akart a hitleri „bábállamba” hazatérni. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után hónapokig bujkált, majd fogolytáborba került. Barátja, Angel Sanz Briz spanyol nagykövet segítségével szabadult ki, kapott spanyol útlevelet.
A nagykövet rábízta 300 spanyol védleveles magyar zsidó ügyét. Amikor 1944 novemberében Briz elhagyta Magyarországot, Perlasca beköltözött a követségre, ahol az alkalmazottak jól ismerték, és úgy látszott, mintha ő vette volna át a hivatalt. Nevét Jorge Perlascára változtatta, így lett spanyol diplomata 1945 januárjáig.
A követségen maradt fejléces levélpapírok és pecsétek segítségével menleveleket állított ki, gyerekeket mentett meg Eichmann halálvonatáról, voltak olyan zsidók, akiket a határról fordítottak vissza közbenjárására.
Hihetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket, gyógyszereket és élelmet szerzett, és összesen nyolc úgynevezett „védett házat” szervezett. Minden követ megmozgatott célja érdekében,
megvesztegette Gera Józsefet, a nyilas párt egyik vezetőjét, még Vajna Gábor nyilas belügyminisztert is felkereste.
A budapesti zsidóság mentése során együtt dolgozott a nemzetközi vöröskereszt képviselőjével, Friedrich Bornnal, Angelo Rotta vatikáni apostoli nunciussal, Harald Fehler svájci ügyvivővel, Pongrácz gróffal, a portugál ügyvivővel, Carl Ivan Danielsson svéd miniszterrel és az ugyancsak svéd Raoul Wallenberggel. Amikor a nyilasok felszámolták a XIII. kerületi nemzetközi gettót, a semleges országok által védett zsidók területét, az ő közbenjárására kizárólag a spanyol házak maradhattak fenn. Budapest felszabadításáig több mint 5000 magyar zsidó életét mentette meg.
Mentőakcióiról később így nyilatkozott: „Miért tettem, amit tettem? Mert elviselhetetlen volt számomra az emberek látványa, akiket úgy megbélyegeztek, mint az állatokat. Mert nem voltam képes elviselni a gondolatot, hogy gyermekeket ölnek. Ennyi az egész, és nem hiszem, hogy hős lettem volna. Végül is nem történt más, mint hogy megnyílt előttem egy lehetőség, és én kihasználtam.”
A háború végén visszatért Olaszországba, kereskedőként dolgozott. A negyvenes évek végén megpróbált visszatérni Magyarországra, de nem kapott beutazási engedélyt.
Zsidómentő tetteit negyvenkét évig homály borította.
Az 1980-as évek végén Izraelben letelepedett magyar zsidó asszonyok, akiket egykor kislányként mentett meg, felkutatták, és mindent megtettek azért, hogy az őt megillető elismerésben részesüljön.
1988-ban a padovai zsinagógában átvehette a Világ Igaza kitüntetést Izrael államtól, 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendjét. Jeruzsálemben, az Igazak Parkjában emlékfát ültettek tiszteletére, tiszteletbeli izraeli állampolgárságot is kapott. 1990-ben Raoul Wallenberg-kitüntetést vehetett át, 1991-ben Spanyolországban Katolikus Izabella-érdemrenddel jutalmazták, Olaszország pedig Grande Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel ismerte el érdemeit. A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak az özvegye vehette át 1992-ben.
Giorgio Perlasca padovai házában halt meg 1992. augusztus 15-én. Fia, Franco tiszteletére alapítványt hozott létre, és rendezvényekkel, iskolai munkákkal emlékezik meg az életmentőről. Perlasca életéről könyveket írtak, tetteiről filmet forgattak, Perlasca – Egy igaz ember története címmel olasz-magyar-francia-svéd koprodukcióban. Budapesten a Bródy Sándor utcában, az Olasz Kultúrintézet előtt állították fel mellszobrát (Diego Cudin, 2008), emléktáblája van a XIII. kerületi Szent István parkban, Kőbányán szakközépiskola viseli a nevét.
