Gottlieb Daimler német gépészmérnök, a korai gépkocsitervezés és gyártás meghatározó személyisége 190 éve, 1834. március 17-én született.
Gottlieb Wilhelm Daimler a würtembergi Schorndorfban született 1834. március 17-én. Először lakatos képesítést szerzett, később a stuttgarti egyetemen folytatott mérnöki tanulmányokat, majd gépgyárakban dolgozott. Angliában is járt tanulmányúton, ezután a karlsruhei gépépítő társulat műhelyfőnöke volt. 1872-ben Nikolaus A. Ottónak, a négyütemű, belsőégésű motor feltalálójának vállalatánál, a Deutz Gázmotorgyárnál lett műszaki igazgató. Vezetése alatt készült az üzemben az első 100 lóerős gázmotor.
1882-ben Wilhelm Maybach konstruktőrrel együtt megvált Otto cégétől, és saját motorgyártó műhelyt nyitott. 1883-ban Maybachhal együtt megalkotta a gépkocsik hajtására alkalmas gyorsjárású, izzófejes belsőégésű motort, amely a gépkocsimotorok alaptípusa lett.
Első motorjukat, amely percenként 900 fordulatot ért el, kerékpárra szerelték 1885-ben, ez lett a világ első motorkerékpárja,
majd 1886-ban négykerekű (eredetileg lóval húzott) kocsiba, illetve 1887-ben csónakba építették be. Harmadik motorjuk, a Standuhr nevezetű, 250 köbcenti hengerűrtartalommal készült, 1,1 kilowatt teljesítménnyel.
Munkásságuk csúcsa az a jármű volt, amelyet 1889-ben már eleve autónak terveztek. A tömegtermelésre is alkalmas gépkocsi váza könnyű csövekből készült, a motort hátul helyezték el, kerekeit szíjmeghajtás mozgatta, négy sebesség fokozattal rendelkezett. A jármű 18 km/óra sebességet ért el.
1890-ben Cannstadtban megalapították a Daimler-Motoren-Gesellschaftot, amelyben 1900-1901-ben kezdték meg a Mercedes, az első modern gépkocsi gyártását. (Az 1890-ben alapított Daimler-Motoren-Gesellschaft (DMG) eredetileg nem a Mercedes márkanevet használta járműveik értékesítéséhez. A név csak a 20. század fordulóján született meg Emil Jellinek üzletember ötletére, aki 1898 óta Daimler járművek értékesítésével foglalkozott. Jellinek 1899-től vett részt a nizzai versenyhéten és más motorsport-rendezvényeken, ahol autómobiljának a Mercedes nevet adta, amit a lánya, Mercédès Jellinek neve után választott.)
Daimler és Maybach közül az utóbbi volt a jelentősebb konstruktőr, s ő volt, aki Daimler merev vezetési stílusa és a kemény feltételek ellenére a műszaki eredményeket elérte. Daimler inkább az állandó ösztökélő szerepét játszotta, aki nélkül Maybach feltehetően kevésbé lett volna „termékeny”.
Daimler alapötlete az volt, hogy az autók meghajtására gyorsabban működő, nagy teljesítményű, kis súlyú motorokat kell gyártani, mivel ez a feltétele a mozgó járműbe építésnek. A magas fordulatszám tette lehetővé a kis méreteket. Maybach tervezte meg a lamellás vízhűtést, ő dolgozta ki az úszó rendszerű porlasztót, amely lehetővé tette, hogy benzint használjanak üzemanyagként. (A porlasztó végleges megoldása a magyar Bánki Donát és Csonka János nevéhez fűződik.) Maybach találta fel a sebességváltót és a tengelykapcsolót is.
Az első gépkocsik kialakítása zömmel Maybach érdeme, a szabadalmakat mégis Daimler nevén jegyezték be.
Otto négyütemű motorra vonatkozó szabadalmát is Daimler ravaszul megfogalmazott szabadalmi szerződése révén sikerült megkerülniük. Motorjuk általánosan használható hajtómű volt.
A teljes járművet először Karl Benz tervezte meg 1886-ban. Az 1889-es párizsi világkiállításon Benz és Daimlerék kocsija egymás mellett állt, előbbi három, utóbbi négy kerékkel, mivel a trapézkormány segítségével megoldották a két első kerék kormányzását is. A világsiker akkor elmaradt, a 90-es évek közepére azonban már több mint száz, különféle rendszerű gépkocsi gyülekezett össze az első, Párizs-Rouen közötti versenyre.
A gépkocsi csatát nyert, s megkezdte példa nélküli karrierjét, amely a közlekedés teljes megújulásához, következményeiben pedig egyebek között új úttervezési és építési módszerekhez, s az emberek életmódjának gyökeres megváltozásához, egy, a korábbinál mozgékonyabb társadalom kialakulásához vezetett.
Gottlieb Daimler 1900. március 6-án a Stuttgart melletti Cannstadtban halt meg. Bár családjára hagyta a társaság negyedrészét, a licencdíjak miatt kitört viták nyomán a többi tulajdonos kisrészvényessé tette Daimleréket, így az autógyártásra nem volt többé befolyásuk.
