„A lámpák kialudtak, sötétség, mint tegnap. De még ezer meg ezer év múlva is oly fényesen tündöklenek a csillagok, melyekhez ma fölnézünk.” 200 éve született Leiningen-Westerburg Károly Ágost, a magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka, aradi vértanú.
Leiningen-Westerburg Károly Ágost honvédtábornok 1819. április 11-én született Ilberstadtban, Hessen nagyhercegségben született elszegényedett német főnemesi családban.
1835-ben lépett a császári és királyi hadseregbe. 1844-ben nősült, felesége, Sissányi Erzsébet révén magyarországi (törökbecsei) nagybirtokos lett. A 31. gyalogezred számfeletti századosaként a szabadságharcot megelőzően két gyermekével és feleségével Pozsonyban élt.
1848 őszén Temesvárra rendelték ezredének törzskarával együtt, ahol önként jelentkezett a szerbek ellen vívott hadjáratba. Még ebben az évben jelentkezett honvédnek, vezérkari százados lett a bánáti hadtestben. Miután számos rokona tiszt volt a császári seregben gyanakvó, bizalmatlan légkör fogadta a fiatal katonát. A szolnoki csata idején – ahol is kiválóan vezette fegyelmezett katonáit – már alezredesként, áprilisban már ezredesként irányította csapatát. Végigharcolta a tavaszi hadjáratot, 1849 júniusában megkapta a tábornoki kinevezést, és a 3. hadtest parancsnoka lett. Július 2-án kiverte Benedek Lajost Szőnyből. Július 28-án Gesztelynél győzelmet arat.
Leiningen magyarul csak egy-két szót tudott, de az ebből adódó kezdeti tartózkodás ellenére katonái tűzbe mentek volna érte. „Nem tudom, miért szerettek engem annyira katonáim – talán érezhették, hogy én is nagyon szeretem őket” – jegyezte meg naplójában.
„Az ezredet, melynek felsőbb parancs következtében Magyarországba kellett jönnie, Leiningen Károly nagybátyja, Keresztély Ferencz (szül. 1812, f 1856) Lembergböl Temesvárra vezette, hol az még az ostrom alatt is ott maradt. Mindezek daczára Leiningen Károly föltétlen híve maradt az általa oly őszintén és melegen felkarolt ügynek s nagybátyja abbeli kívánságát, hogy ezredjéhez ismét bevonuljon, határozottan visszautasította. Családja hagyományos bátorságát és hidegvérttségét Leiningen Károlyban minden alkalommal nagy mérvben fel lehetett ismerni. Katonái a rajongásig szerették, a mit a czibakházi támadás alkalmával fényesen be is bizonyítottak. Ugyanis a harmadik honvéd zászlóaljat Leiningen Czibakházánál személyesen vezette rohamra. A csata zajában Leiningen nem vette észre, hogy csapatja tőle nagyon is elmaradt és midőn csapatjához vissza akart térni, az osztrákok elfogták.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1890)
A feldunai hadsereg kötelékében tette le a fegyvert Világosnál. Leiningen-Westerburg gróf kivégzése előtt megvesztegette az őröket, így ő volt az egyetlen elítélt, aki magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhette. A hóhér a kétméteres Gróf Leiningen-Westerburg Károllyal hosszan kínlódott. A hibátlan jellemű, lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére, a kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna.
„Csak most, későn esett tudomásomra, hogy a hírlapokban felülem azon hír szárnyal, mintha én Buda vára bevételénél az osztrák tiszteket orozva legyilkoltattam volna, nekem most többé lapok útján ezt megcáfolni alkalmam nincs, de itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt, a jelenlevők előtt – midőn mindjárt az Isten ítélőszéke előtt állandok – e felőlem terjesztett hírt ünnepélyesen alacsony rágalomnak nyilvánítom.”
Kötél általi halálra ítélték, a hatodik volt a kivégzettek sorában. Mikor rá került a sor, szót kért, hogy tisztázhassa magát az őt ért vád alól, miszerint Buda ostrománál osztrák foglyokat lövetett volna agyon. A kivégzés előtti utolsó mondata: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Batthyány Lajos és a tizenhárom aradi vértanú kivégzését október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. 1849. október 6-án reggel fél hatkor az aradi vársánc árkában lőpor és golyó általi halállal halt: Lázár Vilmos, Gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József. Ezt követően a kötél általi halállal végezték ki: Lovag Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Gróf Vécsey Károly. Az aradi tizenhármak nevei a magyar történelem könyvének lapjaira vérrel íródtak és nemzeti gyásznappá nyilvánítódott október 6-a. Október 25-én ugyanezen helyszínen és sorsban osztozott Kazinczy Lajos honvéd ezredes is.
Tetemét felesége családjának sikerült megszereznie, egy ideig sógora monyorói birtokán pihent – a sír helyét közvetlenül a fegyverletétel előtt maga választotta meg -, később a borosjenői templom sírboltjában helyezték el. 1974-ben maradványait átszállították az emlékoszlop kriptájába.
