1476. december 22-én pazar pompával tartották meg Budán Hunyadi Mátyás magyar király és aragóniai Beatrix, Ferdinánd nápolyi király leánya menyegzőjét.
Beatrixot 1474. szeptember 5-én jegyezte el a tizennégy évvel idősebb Mátyás király, aki akkor már tíz éve özvegy volt. A házasságot először – a király távollétében, akkor még képviselője, Pongrác János útján – Nápolyban kötötték meg 1476. szeptember 15-én. Az itáliai királylányt fényes küldöttség hozta a nápolyi udvarból Székesfehérvárra, ahová december 10-én érkezett meg.
A város határában felállított, díszes sátrak előtt a király fogadta mély hódolattal, a kalocsai érsek pedig anyanyelvén köszöntötte. Beatrix ekkor találkozott először személyesen Mátyással. December 12-én Székesfehérvárott a Szent István-székesegyházban a nádor és az országnagyok királynővé koronázták
Másnap indultak tovább Budára. A királyi menetet 4 ezer válogatott lovas, zenészekkel és apródokkal kísért színes csapat kísérte.
December 22-én az egri püspök, Rangoni Gábor a budai Nagyboldogasszony-templomban – a közbeszédben azóta Mátyás-templom – vezette oltárhoz az arát, aki hűségének jeléül jegyajándékként gyémánttal díszített koszorút adott Mátyásnak, míg a király díszes ünnepi kocsival kedveskedett Beatrixnak. A tizenkét fogásos lakomát lovagi torna zárta. Reggelre kelve a királyi pár aranyozott szánon járta körbe a várost, és aranytallérokat szórt a bámészkodók közé.
Beatrixnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a magyar királyi udvar a reneszánsz műveltség egyik központjává vált.
Mivel házasságuk gyermektelen maradt, Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után megpróbálta megszerezni a magyar trónt. Sikertelenül. Férjhez ment II. Ulászlóhoz, de a frigyet a pápa érvénytelenítette. Birtokait hátrahagyta, visszatért Itáliába, és kolostorba vonult.
