Ötszázhetven éve vívták meg a várnai csatát, melynek során I. Ulászló magyar (III. Ulászló néven lengyel) király meghalt.
I. Ulászló magyar (III. Ulászló, Władysław III Warneńczyk néven lengyel) király 570 éve, 1444. november 10-én halt meg. A Jagelló-házi Ulászló 1424. október 31-én született Krakkóban. Anyai ágon az Anjoukkal volt rokonságban. Apja, II. Ulászló lengyel király uralkodása alatt a papság és a nemesség megerősödött, számos privilégiumot csikartak ki, ezért később elsősorban őket kellett megnyerni a trónöröklés biztosításához.
Apja halála után, 1434-ben III. Ulászló néven koronázták lengyel királlyá. Mivel még kiskorú volt, a tényleges hatalmat a királyi tanács és a nagy befolyással rendelkező krakkói püspök, Zbigniew Olesnicki gyakorolta. Teljes jogú, felnőtt uralkodónak csak 1438 decemberében, tizennégy évesen ismerték el.
Magyar királlyá koronázását trónharcok előzték meg. A Habsburg-pártiak azt akarták, hogy az 1439 októberében elhunyt Albert még meg sem született fiú utódja – a későbbi V. László – kerüljön a magyar trónra. A németellenes párt viszont a fenyegető török veszély miatt Ulászlót akarta. Az özvegy Erzsébet királyné 1440. május 15-én a három hónapos csecsemőt koronáztatta meg Székesfehérvárott a Visegrádról titokban elvitt Szent Koronával.
Ulászló május 19-én érkezett Budára. Az ő pártját fogó nemesek 1440. június 29-én érvénytelennek nyilvánították V. László koronázását, és 1440. július 17-én I. Ulászló néven magyar királlyá koronázták egy alkalmi koronával, melyet Szent István székesfehérvári ereklyetartójáról szereltek le. Az országnak ekkor két koronás királya volt.
Ulászló királlyá választása után a magyar rendek két pártra szakadtak az őt támogató Hunyadiakra és az özvegy Erzsébet fiát, az utószülött Lászlót (1440. február)támogatókra.
„A szökés lehetetlen, a megadás pedig számomra elképzelhetetlen. Harcoljunk bátorsággal és becsülettel!” (Hunyadi János a várnai csata előtti haditanácson)
A rendek többsége Ulászlót támogatta, az ország nagyobb részét ő ellenőrizte, de az ellentétek belháborúba sodorták az országot. A harcokban a Hunyadiak megerősödtek, több ütközetett is megnyertek, de túlsúlyra egyik fél sem jutott, ezért 1442. december 14-én békét kötöttek. A fegyverszünet megkötése után öt nappal meghalt Erzsébet királyné. Eközben a törökök megállás nélkül nyomultak előre. A király a hódítók visszaszorításának érdekében a későbbi, 1456-os nándorfehérvári csata győztes vezérét, Hunyadi Jánost nevezte ki a törökellenes harc parancsnokává. 1443 őszén Ulászló és Hunyadi együtt vezette azt a sikeres hadjáratot, amelyet a történetírás hosszú hadjáratnak nevez.
A magyar hadak a király és Hunyadi János vezetésével Orsovánál átkeltek a Dunán, és benyomultak a török kézen lévő Bulgária területére. A békekötésről szállongó hírek megzavarták a szövetséges hadakat, a szerbek egyáltalán nem csatlakoztak a koalícióhoz, a Boszporuszt elzáró flotta pedig nem volt képes meggátolni a szultáni hadak átkelését. 1444. november 10-én a Fekete-tenger parti Várnánál a mintegy háromszoros túlerőben lévő török sereg – Ulászló meggondolatlansága miatt – megsemmisítő győzelmet aratott a visszavonulás lehetőségétől elzárt keresztény had felett.
A csatában életét vesztette a 20 éves Ulászló király – ismeretlen helyen nyugszik azóta is – , a pápai legátus és számos magyar zászlósúr, Hunyadi pedig menekülésre kényszerült. Ezután a törökök még jobban megvetették a lábukat a Balkánon.
Pietro Ransano (1428-1492) a nápolyi királyság magyarországi követe, krónikás viszont arról tudósított, hogy egyesek szerint túlélte a csatát. Ennek alapján és más utalások miatt is időnként szárnyra kap az a feltételezés, hogy Ulászló tovább élt, és Cipruson keresztül Portugália partvidékére utazott, ahol megnősült, és csak húsz évvel később halt meg.
