„A szem tekintete” című esten az egyetemes magyar irodalom két korszakos alkotója, Balla Zsófia és Grendel Lajos beszélget az Ernst Múzeumban.
Az egyik legjelentősebb mai erdélyi költő, Balla Zsófia és a szlovákiai magyar irodalom megújítója, Grendel Lajos lesz jövő pénteken a Tükör által homályosan című kiállítás vendége. Az esemény különlegessége, hogy betegsége óta Grendel Lajossal csak ritka alkalmakkor találkozhat személyesen is a közönség.
„a vonásokon, a jellem csont-rajza/fehéren átdereng, mint pecsétnyom” (Balla Zsófia)
A Kolozsváron született költő, esszéíró Balla Zsófia „poétikáját – írta róla Visky András – át- meg átszövi egy rejtett és rejtélyes, esztétikain túli, etikai, és egy etikain túli, vallási dimenzió”. Munkásságát 1992-ben Déry-jutalommal, 1994-ben Soros–életműdíjjal, 1996-ban József Attila-díjjal, 2002-ben Salvatore Quasimodo Különdíjjal, 2003-ban Palládium-díjjal, 2008-ban A Magyar Köztársaság Babérkoszorújával ismerték el. A Szépírók Társasága egyik alapítója. „Az egyik legjelentősebb mai erdélyi költő, annak dacára, hogy évek óta jobbára Magyarországon él”.
„A boldogság csak utóérzete valaminek” (Grendel Lajos)
Grendel Lajos író Léván született. 1990-ben József Attila-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat, 2006-ban Castel Goffredo városának Giuseppe Acerbi díját, 2007-ben Márai Sándor-díjat, 2005-ben a Szépírók Társasága díját és Magyar Művészetért Díjat, 2003-ben a legmagasabb szlovák állami díjat, a Pribina Kereszt első fokozatát is megkapta. A Kalligram Kiadó egyik alapítója, egyetemi tanár, a szlovákiai magyar irodalom megújítója és egyik legjelentősebb képviselője.
Tükör által homályosan
Az emberi arc egyszerre néző és nézett, de főként ez utóbbi: saját arcunkat is csak kívülről, valamiben tükröződve láthatjuk. Metafizikai, etikai, szemiotikai és művészeti szempontból egyaránt az ember legfontosabb testrésze: az arcnak világteremtő ereje van. A portré a képzőművészet meghatározó műfaja, amelyen hagyományosan az emberi arc ábrázolását, egy személy külsejének és személyiségének megjelenítését szokás érteni. Ez a műfaji meghatározás egyszerűnek tűnik, az elmúlt évtizedekben mégis kevés olyan jelentős műalkotás született, mely esetében a definíció teljességgel érvényesülne. Mintha az ilyen típusú ábrázolás kívül esne a mai kortárs képzőművészet körén: a reprezentált arc sokkal inkább eszközzé vált, mint a művészet korábbi időszakaiban. Joggal tehetjük fel a kérdés, hogy valójában mit is jelent ma a portré? Milyen funkciót lát el ez a műfaj a fotográfia, a film, a virtualitás korában? Kit és miért ábrázol a XX. század végi és a XXI. századi portré? Mi lehet ma a portré műfajának társadalmi szerepe?
Ezek a kiállítás alapvető kérdései, mely mindemellett a műgyűjtő és múzeumalapító Ernst Lajos személye előtt tiszteleg, múzeumának centenáriuma alkalmából. Ismeretes, hogy Ernst főként portrékat gyűjtött és mutatott be: vezetése alatt jórészt történelmi arcképcsarnokok darabjai, költők, művészek arcmásai alkották az Ernst Múzeum állandó kiállítását. Most a műgyűjteményre is emlékezve kerülnek művek a múzeum termeibe, azonban annak romantikusan heroikus rendezőelvével ellentétben a jelenlegi kiállítás azt a művészeti változást igyekszik megjeleníteni, mely az emberi arc megjelenítésének módjában, indítékaiban és céljaiban az elmúlt négy évtizedben végbement.
„A szem tekintete” IV.
Irodalmi est Balla Zsófiával és Grendel Lajossal
A Tükör által homályosan című kiállítás társművészeti programja
Időpont: 2013. április 5., 18:00
Helyszín: Ernst Múzeum, Budapest
Moderátor: Lévai Balázs
