Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját Göncz Árpád író, műfordító, az elmúlt 20 év legnépszerűbb politikusa, volt köztársasági elnök.
A ma kilencvenedik születésnapját ünneplő Göncz Árpád hihetetlenül mozgalmas, teljes életet élete során irodalmi munkái mellett két cikluson át volt köztársasági elnök, vagyis a harmadik magyar köztársaság 21 évének „félidejét” az államfői poszton töltötte.
Göncz Árpád budapesti értelmiségi családban született 1922. február 10-én. Édesapja Göncz Lajos magánalkalmazott. Édesanyja Heiman Ilona. Középiskolai tanulmányait az I. kerületi Werbőczy Gimnáziumban (ma Petőfi gimnázium) végezte. „Nem szerettem a Werbőczyt, mélységesen korrupt iskola volt. Én jeles tanuló voltam, de a győri Ágyúgyár főrészvényesének a fia is természetesen jeles tanuló lett, az akkori kultuszállamtitkár fia pedig szintén előtérben állt. Egy másik állami főtisztviselő gyereke volt a főstréber. Utáltam azt az iskolát, főleg, mikor jöttek a zsidótörvények.”
Ellenálló és demokrata
Érettségi után a Országos Földhitelintézetben tisztviselőként dolgozott, mellette jogot tanult a Pázmány Péter Tudományegyetem, itt a jogtudományi karon szerzett diplomát 1944-ben, közben a háborús években az Országos Földhitelintézetben is dolgozott. 1944-ben behívták katonának, de megszökött Németországba vezényelt egységétől, részt vett a fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt.
A háború után újjáéledő politikai életben a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz csatlakozott, először a párt ifjúsági tagozatát vezette, majd a Nemzedék című lap felelős szerkesztője lett. Dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett és személyi titkárként segítette az FKgP főtitkárának, Kovács Bélának a munkáját. A Kisgazda Párt 1948-ban történt szétverését követően munka nélkül maradt, csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült állást találnia.
1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, emellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Bár négy tanévet elvégzett, diplomáját nem szerezhette meg, mert 1956-ban eltávolították az egyetemről. A forradalomban a Parasztszövetség tagjaként vett részt, november 4. után a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában vállalt részt.
Halálos ítélettől a szabadságig
A megtorlás őt is elérte, 1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. Az ügyész a második legsúlyosabb ítéletet (vagyis az életfogytiglani börtönt) kérte rájuk, a bíró azonban késve értesült a felsőbb döntésről, így először halálos ítéletet akart kimondani. Hibájára azonnal figyelmeztette az ügyész, így az ítélet végül életfogytiglani börtön lett és teljes vagyonelkobzás.
„1957 májusának végén tartóztattak le, éjszaka a lakásomon, ugyanaznap, amikor Bibó Pistát is. Mellettem ült a kisfiam, amikor jöttek, és házkutatást tartottak. Bevittek a Gyorskocsi utcába, ahol először azt kérdezték, mit hoztam el Sós Jucitól egy kofferban. Fegyvert? Abban bizony csak női alsónemű volt, mondtam, a barátnője melltartója meg bugyogója. Elhitték. Aztán megtudtam, hogy a gyanúsítási csomagban az áll, hogy a népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének alapos gyanújával, aláírás: Biszku Béla.”
(2001-ben Göncz Árpád úgy nyilatkozott, hogy az egy boldog nap volt számára, mert végre nyugodtan aludhatott el, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban pedig abban bízott, hogy 6-7 évig tart majd, mert Kelet-Európában addig él egy politika rendszer.)
Igaza lett, börtönbüntetését az Elnöki Tanács döntése alapján először 15 évre mérsékelték, majd hat év letöltése után, Bibó Istvánnal együtt 1963-ban amnesztiával szabadult, és június 19-én egyéni kegyelemmel szabadult. A börtönben megtanult angolul, így a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd 1964-től a Talajjavító Vállalatnál dolgozott. Szabadulása után megpróbálta befejezni az agrártudományi egyetemet, ezt azonban nem tették lehetővé számára.
„Letartóztatásunk, elítéltetésünk, közös börtönéveink próbára tettek, de össze is kovácsoltak bennünket és családjainkat is.
„Személyiségének kulcsa citoyen volta… önmagáról soha nem állította, hogy hős, sosem állította, hogy bátor, de ha a belső parancs azt diktálta, hogy az életét is kockára tegye, magától értetődő természetességgel tette kockára, és vállalta a nézeteit, egyszerűen, mert mást nem tehetett, mást mondani meg nem tudott… Megalkuvást nem ismerő, elfogulatlan magabiztossága, az életmű kérdésfeltevéseinek tántoríthatatlan becsületessége egyszer s mindenkorra szóló példa és hiteles mérték az előttünk álló időszak politikusai, politikai gondolkodói s minden szabad polgár számára.”
Ezeket a gondolatokat csaknem húsz éve mondtam el egy konferencián, de ma is időszerűek, talán még inkább, mint annak idején. Bibó István ma is mérték mindannyiunk számára.” (Göncz Árpád: Bibó öröksége)
Az irodalom lett a mentsvár
1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett: angol, amerikai, japán klasszikus és kortárs prózai műveket fordított, majd az Irodalmi Alap tagjaként 1990-ig szabadfoglalkozású íróként és továbbra is műfordítóként tevékenykedett.
„Ha valamikor tudni fogom, hogy valóban író vagyok-e, az akkor lesz, ha látom, hogy ezek a drámák valóban egy adott történelmi korszak mindenkor aktuális mondanivalóját tükrözik. A magánéletbe ágyazva szólnak történelemről, vagy a történelembe ágyazva magánéletről, mivel mindegyik mérlegszerkezetű, mind a két félnek igaza van, és a néző dolga, hogy eldöntse, kinek van igazán? Netán mindkettőnek?”
Drámaíróként olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médea. Sarusok címmel regénye, Találkozások címen összegyűjtött novellái jelentek meg. Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki.
Munkái
– Göncz Árpád fordította a Nobel-díjas író, William Golding A torony című regényét, valamint A piramist.
– Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, fordított Agatha Christie-, Thackeray-, Updike-, Faulkner-, Hemingway-műveket. De átültette többek közt Doktorow, Golding, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit.
– 1974-ben jelent meg a Sarusok című regénye. Színdarabokat is írt, az első, amit tíz évig asztalfiókban tartott, a Rácsok címet viselte.
– 1984-ben részt vett a kétkötetes és először szamizdatként megjelent Bibó-emlékkönyv munkálataiban, tisztelegvén a térség egyik legjelentősebb politikai gondolkodója, államférfija, személyes barátja előtt.
Első jelentős ellenzéki tevékenysége a 80-as években a Bibó-emlékkönyv szerkesztése volt, de rendszeresen részt vett a demokratikus ellenzék aláírási akcióiban is. 1987. január 31-től 1990-ig az Írók Szakszervezetének elnöki tisztét is ellátta. 1988-tól a Holmi című lap szerkesztőbizottságának tagja.
Mi tesz valakit íróvá? – tette fel a kérdést egyszer Göncz Árpádnak Wisinger István. A válasz: „Csak arról beszélhetek, hogy ez velem hogyan történt. Három évig dolgoztam „odabent” fordítóként. Ezt a munkát igyekeztem, főleg formailag, igényesen elvégezni. A Churchill-emlékiratok, kennedy- beszédek, második világháborús emlékiratok fordítását. Általában: szerettem olyan munkát kifogni, ami örömet szerzett, feladatot is jelentett.” (László György, Wisinger István, Göncz Árpád: Beszélgetések az elnökkel, 1994)
A Magyar Köztársaság elnöke
A nyolcvanas évek második felében ismét a politikai élet felé fordult, tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és az akkor felálló Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1989-ben az Írószövetség elnöke lett, ezt a tisztséget 1990-ig látta el, ekkor a szövetség tiszteletbeli elnökévé választották.
1990. május 2-án a rendszerváltozás után az Országgyűlés alakuló ülésén házelnökké választotta, így az alkotmányos szabályozás értelmében az ideiglenes köztársasági elnöki feladatokat is ellátta. A két nagy rendszerváltoztató párt, az MDF és az SZDSZ megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották.
Elnökségének tíz éve alatt törvények százait ellenjegyezte, normakontrollra feljogosító jogkörével kilenc alkalommal élt. Egy ízben ő maga kezdeményezett törvényt (A Btk. módosítására tett törvényjavaslatában kezdeményezte a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását.) Államfőként több mint 130 alkalommal járt külföldön, összesen 70 országban. Számos kitüntetést vehetett át, megkapta a francia Becsületrend Nagykeresztjét és a legrangosabb német kitüntetést, a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje Nagykeresztjét is. Több rangos egyetem díszdoktorává, számos város pedig díszpolgárává avatta.
Ő volt az első magyar államfő, aki hivatalos minőségében tett látogatást az Egyesült Államokban, Japánban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában. Feleségével együtt több alapítványnak, szervezetnek és kezdeményezésnek fővédnöke.
Elnöki terminusai során ő számított a legnépszerűbb politikusnak, bár a tíz év alatt voltak olyan intézkedései (a taxis blokád idején, és amikor ellenállt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei leváltásának), amikor rendkívül nehéz politikai csatákat kellett megvívnia.
Az államfői tisztségről való leköszönése óta is rengeteg meghívása van, vendégként előszeretettel vesz részt a fiatalok, az egyetemi ifjúság rendezvényein, illetve irodalmi eseményeken. Mély megrendüléssel fogadta Göncz Árpád korábbi köztársasági elnök Václav Havel volt cseh államfő halálának hírét. „Havel a Charta 77 majd a közép-európai demokratikus változások meghatározó személyisége volt, köztársasági elnökként pedig a visegrádi országok együttműködésének elkötelezett híve. Sok baráti együttlétünk emlékét megőrzöm”
Tavaly januárban Göncz Árpád az ATV televízió Kommentár című műsorában Kuncze Gábornak, az SZDSZ korábbi elnökével elmondta, hogy nem kíséri figyelemmel egészen közelről a magyar közéletet, mint fogalmazott, semmiféle szerepe nincs. „De azt, hogy mi történik az országban, hogyan viszonyulok egyik vagy másik erőhöz, azt tudom” – hangoztatta az interjúban.
Felesége, Göntér Mária Zsuzsanna elnöki feleségként sem csak reprezentált, hanem civil szervezeteken keresztül próbált segíteni. Számos alapítvány tagja, segítője: „1997 és 2002 között 36 civil szervezeten keresztül 50 lakóotthon kialakítását segítette több mint 500 fogyatékos ember részére. A program eredményeképpen elismerték hazánkban a lakóotthoni kategóriát.” A politikai pályán négy gyermeke közül egyik lánya követte, Göncz Kinga a Gyurcsány-kormány külügyminisztere volt, jelenleg az Európai Parlament képviselője.
Forrás: MTI-anyagok, Wikipédia
